A Grund a fiúk és én

33.

Láttam ahogy Áts és Geréb nevetgélve elsétálnak. Gyorsan fogtam magam átöltöztem és elindultam volna,de amikor a kezem az ajtó kilincsre helyeztem arra gondoltam, hogy talán jobb lenne megúszni egy kínos találkozást és magyarázkodást Áts családjával. Ekkor pedig az ablakra szegeztem tekintetem. Ez a lehető legnagyobb őrültség! Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy egy 3-4 méter magasságban vagyok,ami épp elegendő ahhoz, hogy egy rosszabb ugrás esetén eltörjem kezem lábam. Tehát ajtó vagy ablak? Naná, hogy ablak. Nem is én lennék,ha nem azt választanám. Ez iszonyatosan kellemetlen lesz - gondoltam. Főként, hogy ruhában vagyok és az utca tele van emberekkel de talán a magasságot tekintve még mindig ez a legkisebb probléma. Kitártam az ablakot és felálltam a párkányra. Éreztem a reggeli napfény sugarait az arcomon és ahogy megfeszül az egész testem. Nyugtalanító érzés volt bennem,de tudtam. Most vagy soha. A következő pillanatban azt éreztem, hogy a térdem iszonyatosan fáj,de mit sem törődve vele felálltam,megigazgattam a ruhám és futóléptekben elindultam a Grund felé.

Hatalmas volt a nyüzsgés. Kiabálások hangjától csengett a fülem és ettől egyre nagyobb nyugtalanságot éreztem. A kapu szerencsére nyitva volt és abban a pillanatban ahogy beléptem rajta rögtön rámszegeződött néhány fiú figyelme.
- Sára!- kiáltott Barabás és ekkor már mindenki engem figyelt. A szememmel Bokát kerestem de nem sokáig mert a következő pillanatban odalépett hozzám.

- Mi folyik itt?- Kérdeztem,de ő erre csak egy kérdéssel válaszolt.
- Mit keresel itt?
- Hozzátok jöttem
- Rosszul tetted. Elmehetsz. - Mondta és szemében, akárcsak a hangjában is semmi mást,csak ürességet éreztem.
- Boka kérlek hallgass végig! A múltkori mindössze egy hazugság volt! Meg kellett védenem Csónakost! És amire most készültök a fiúkkal az eszetlenség!
- Hazugság? Eszetlenség? Sára hallod te miket beszélsz?!
- Én....- Folytatni készültem de közbevágott
- Mást szeretsz, én elfogadtam, mégha fáj is - A mondat utolsó fele igazán felkeltette a figyelmem. Tényleg fájdalmat okoztam ennek a fiúnak,pedig igazán nem akartam.
- És tudod mi az ami igazán fáj? Az, hogy különleges voltál nekem,nem tudom elmagyarázni miért,de már az első naptól kezdve ragaszkodtam hozzád. Még soha nem éreztem ilyet egyetlen nő iránt se. Azt hiszem ez volt az,amit szerelemnek hívtak.
- Hát nem beszéltél Csónakossal? Nem mondott el neked mindent?- tudakoltam értetlenül és úgy éreztem, hogy az idegeim bármelyik pillanatban robbanhatnak a tudattól, hogy ennyire tönkrementek a dolgok köztük Bokával.
- Elkezdtünk beszélni,de.....

Egy nappal korábban:

- Boka kérem várjon! Meg tudom magyarázni!- Ekkor Boka megállt és Csónakos megérintette a vállát.
- Hallgasson végig - Mondta ezúttal nyugodtabb hangon és Boka a szemébe nézett.
- Sok szerencsét a magyarázkodáshoz
- Tudja ez nem az aminek látszik. Itt nem minden az aminek látszik.
- Ebben egyetértünk Csónakos, csupán kiegészíteném azzal, hogy nem mindenki az aminek látszik!
- Sára és én csupán...
- Soha többé nem akarom látni!
- Boka fiam! Már mindenhol téged kerestelek!
- Itt volnék édesanyám, történt valami?
- A segítségedre lenne szükségem. De ha nagyon fontos megbeszélnivalótok van akkor maradj csak.
- Semmi érdekes, máris mehetünk

- Hát így - fejezte be
- És Csónakos most itt van?
- Természetesen itt. Bármi is történt Csónakos ugyanúgy Grund tag mint korábban. Ha akarnám se dobhatnám ki innen,ehhez nincs jogom. De még nem beszéltünk a tegnap történtekről,jobbnak láttam ha először sürgetőbb problémáról tárgyalunk a fiúkkal először.
- Például a Grund ügye...
- Pontosan! Kérlek Sára most menj el - Mondta Boka és közben elfordította a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
- Hát valóban igaz? Már soha többé nem akarsz látni? - Kérdeztem némi elkeseredettséggel,de Boka nem válaszolt csak merengett maga előtt.
- Bármit is mondok,nem fogod feladni a harcot a Grundért.
- A Grundot nem hagyom cserben. Ráadásul nem én vagyok az,aki ezt a harcot akarja,hanem a vörös ingesek. Ők akarnak támadni,nem fordítva,mi csupán megvédjük magunkat.És ebbe nem tűrők beleszólást!- Mondta határozott hangon.
- Boka,ha végeztetek a gyakorlatokkal,a délutáni órákban szeretnék beszélni veled,a tegnapiról, illetve volna még valami amit el kell mondanom. - Boka arcán bizonytalanságot láttam és, hogy nem tudja mit kellene tennie. Mintha két világ harcolna benne ahol az egyik a szíve ellen, míg a másik a szerelméért küzd.
Tudtam, hogy bármit is teszek, bármit is mondok az mit se számít. A vörös ingesekkel való beszélgetést pedig rögtön el is vetettem,mert ők aztán végképp nem hallgatnának rám. Boka pedig elég világosan rámutatott arra, hogy végig akarja csinálni.Egyetlen reménységem, hogy képesek lesznek megvédeni a Grundot.
- Meglátjuk - Hagyta el végül a száját a hűvös válasz,ami megdermesztette a szívem.