A Grund a fiúk és én

26.

Ahogy egyre jobban közeledtünk a fiúkhoz, ők annál inkább kíváncsian figyeltek minket. Vagyis inkább Amáliát. Nagy súgdolózásba kezdtek és már leplezetlen volt érdeklődésük de Barabás csendre intette őket aztán Boka gyorsan átvette a szót.
- Hapták! - Adta ki a parancsot,a fiúk pedig nem tétlenkedtek,Boka pedig intett fejével ezzel jelezve, hogy átvehetem a szót.
- Amint önök is láthatják,ma elhoztam magammal egy barátom. A pontos okot most nem magyarázom, sajnos arra nincs most időnk. A lényeg, hogy az itt lévő hölgy, Deák Róza Amália csak is és kizárólag a mai napon óhajtana részt venni a Grund gyűlésén viszont szükségünk van az önök jóváhagyására is. Ne feledjék. Jogukban áll igennel vagy nemmel szavazni. Bármelyiket is válasszák mi azt tudomásul vesszük és tiszteletben tartjuk.
- Tehát lássuk! - Vette át a szót Boka
- Ki szavaz igennel? - Ekkor olyan dolog történt amire végképp nem számítottam. A fiúk mindannyian felemelték a kezüket és le sem vették a szemüket Amáliáról. Ezek megbolondultak? - Gondoltam. Örülök neki, hogy ilyen szívélyes a fogadtatás,de ez már több mint fura.
- Úgy tűnik ez eldőlt - Folytatta Boka ezt követően szólt még pár szót a fiúkhoz majd a gyűlés hivatalosan is elkezdődött.
-  Mint tudják,az elmúlt napok igazán mozgalmasak voltak. Tudom, hogy mindannyian arra számítanak, hogy összecsapunk a vörösingesekkel és harcolni fogunk a Grundért. De közölnöm kell önökkel, hogy a várt küzdelemre már soha nem kerül sor. - Ahogy kimondta ezt már rögtön tudtam. Beszélt Áts Ferivel,mi több úgy tűnik sikeresen zárult. A fiúk mindannyian értetlen arccal bámulták Bokát és kissé dühödtnek is tűnt némelyikük.
- Miért nem kerül rá sor? Hiszen jól felkészültünk. - Értetlenkedett Nemecsek és a fiúk helyeselték a kérdést.
- Természetesen mindent megmagyarázok. De arra kérem önöket, hogy nyugodjanak meg. Sajnos nem épp a legjobb híreket fogom közölni ezzel kapcsolatban. - Amikor ezt kimondta láttam az arcán a fájdalmat és arra gondoltam bárcsak ott lehetnék vele, hogy támogatást nyújtsak neki. De bármennyire is fáj és szenvedek miatta, nem tehetem. .
- Nem lesz harc,mivel a Grundon néhány napon belül építkezések fognak elkezdődni. Amint megtörténik ez a hely,a Grund.... többé már nem a miénk.
- Ebben egész biztos János? - Kérdezte Barabás ledöbbent arccal.
- Igen - Jelentette ki Boka határozottan.
- Nem! Nem ! Ez nem lehet igaz! - Kiáltozott Csónakos.
- A vörös ingesekkel nem láttuk értelmét az összecsapásnak. Sajnálom fiúk.
- És nem tehetünk semmit? Egész biztos?- Kérdezte Csele
- Nem
- De igen! - Ekkor mindenki a hang irányába nézett és még jó magam is ledöbbenve figyeltem az eseményeket mert ami ezután történt arra én sem számítottam.
- Elnézést uraim, hogy így hölgyhöz méltatlan módon közbevágok,de úgy gondolom, hogy talán, és ezt nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy talán én tudom a megoldást. - Ez a fajta megnyilvánulás teljesen az ellenkezője annak amit Amália korábban felém mutatott. Ez a hangnem,ez a magabiztosság. Mintha nem is ő lenne....
- Nem dicsekvésképpen és talán önök közül néhányan tudják, hogy én egy gazdag családból származok. Az apám befolyásos ember. Mint egyetlen lánya, igazán ad a szavamra és döntéseimre. Az apám ért hasonló dolgokhoz. Talán kereshet egy másik helyet ahol végrehajthatják terveiket ezek az emberek. Mindennek ellenére,nem állíthatom biztosra, hogy beleártja magát ebbe az ügybe. Egy próbát viszont megérhet.
- Ez lehetséges volna?- Kérdezte Boka és szemében felcsillant a remény arcán pedig egy halvány mosolyt véltem felfedezni amelynek hatására az én szám is enyhe mosolyra húzódott.
- igen

Hiába mondta Amália, hogy még semmi sem biztos,a fiúk máris úgy érezték, hogy győzelmet arattak azokon a gonosz embereken akik el akarják tőlük venni a Grundot. A gyűlést boldogan hagyták el és máris mindenki jobb kedvvel tartott hazafelé. Mi még a Grund kapujában álltunk amikor Amália odament Bokához és félrehívta őt, hogy négyszemközt beszéljenek. Abban a pillanatban valamiért egy furcsa rossz,de talán inkább gonosz érzés kerített hatalmába és épp elindultam volna oda, hogy közéjük állják és megtudjam mégis mi lehet olyan titkos amit nekem nem szabad hallanom de ekkor Csónakos ragadta meg a karom.
- Honnan ismeri a lányt? - Meglepett ezzel a hirtelen jött kérdésével. Mégis miért érdekli az őt?
- Neki és a családjának dolgozom.
- És az árvaház?
- Oda én vissza nem megyek - Jelentettem ki határozottan. Láttam Csónakoson, hogy nagyon keresi a szavakat, hogy mit mondjon. Mintha attól félt volna, hogy olyan dolgot mondd ki amit később megbánhat.
-  Hiba volt őt idehoznia
- Nem értem.... miért? Hisz, láthatja. Segíteni akar.
- Legyen óvatos vele. Én csak ennyit mondok. - Ezt követően elengedte a karom és gyorsan elviharzott. Ez mégis mi volt? Talán Csónakos tud valamit amit én nem? Nem hagytak nyugodni a gondolataim. Ahogy azt néztem, hogy a távolban kettesben beszélget Bokával a szívem összeszorult és borzasztó érzések járták át a lelkem. Istenem, már megint mit tettem?