A Grund a fiúk és én

30.

Azt követően, hogy Boka és Csónakos elviharoztak Amália dühösen rögtön a szobájába parancsolt. Tudtam, hogy most egy alapos fejmosás következik.

-Honnan vetted a bátorságot, hogy hozzányúlj ahhoz,ami az enyém? - kérdezte rideg hangon de engem nem érdekelt, hogy ez itt most az elszámoltatás ideje. Vettem egy mély levegőt, és a szemébe néztem
- Oh talán engedély kellett volna? Hát úgy tűnik az most elmaradt- közöltem tárgyilagosan és közönyösen, közben hanyagul meghúztam a vállam. Ezt a kemény mondatot egy nagy pofon megtorlása követte. Teljesen lesokkoltam,mert erre aztán végképp nem számítottam tőle. Ha nem a 19. században lennénk biztos lehetne benne, hogy visszakézből kétszer ekkorát kapott volna.
- Még visszaszólsz? Nem szégyelled magad?- Kérdezte ezúttal könnyeivel küszködve,haraggal és elkeseredettséggel hangjába.
- Nem nekem van okom szégyenkezni - Folytattam továbbra is,mit sem törődve az imént történtekkel.
- Hogy mered....
- Az, hogy magamra vállaltam ezt az egészet az én döntésem volt,de nem miattad tettem. Csónakosért.
- Ahhh vagy úgy - Mondta ezt tettetett meglepődöttséggel, közben szúrós tekintetével méregetett.
- Én ebben a házban nem tartozom magyarázattal egy cselédnek,de ha esetleg érdekelne tudd, hogy azért tértem ma haza a fiúkkal,mert szerettünk volna egy jó hírrel szolgálni neked. - Ennek hallatán mintha egy röpke pillanatra felcsillant volna bennem valamiféle remény.
- Amint te magad is tudod,az én apám igazán befolyásos ember, és bármit megtenne azért, hogy boldognak láthassa az ő egyetlen lányát. Az érdeketekben beszéltem vele a Grund ügyről. Maradjunk annyiban, hogy neki sem volt könnyű dolga.- A szívem a torkomban dobogott. Jól értem, hogy....
- A Grund a tiétek. - És kimondta azt, amitől a lelkem megtelt boldogsággal. Megmenekült a Grund? Hát mégis lehetséges ez?
- De azt hiszem mára elég a tiszteletlenségből. Most elmehetsz.- Több se kellett. Fogtam magam és egy gyors pukedli kíséretében sietősen elhagytam a szobát.
Az imént még toporzékolni támadt volna kedvem,de most szárnyalni tudnék. Persze ezt a pofont nem hagyom feledésbe merülni és azt hiszem Csónakossal is el kell beszélgetnem erről az egészről. Ha ez nem volna elég a fiú,akit szeretek most éppen nagyon neheztel rám. Feltétlenül ki kell jutnom ebből a háznak csúfolt börtönből és megtalálni őket. És még valami. Döntöttem. Nem akarom többé gátlások között megélni az érzéseim. Nem érdekel mi lesz ma, holnap,vagy holnapután. Nem érdekel mikor jutok haza,vagy az, hogy egyáltalán hazajutok-e még valaha. Az se érdekel,ha akár egy napot,egy órát vagy egy percet fog tartani,de boldog akarok lenni és ezt a boldogságot csak Bokával tudom és akarom megtalálni. Ha Boka is úgy látja jónak,visszatérek a házába és elmondok neki mindent. Igen,azt is, hogy honnan jöttem. Nem akarok többé titkok és hazugságok között élni. Bármi is lesz a reakciója,ha ő valóban úgy szeret engem,mint ahogy én őt, akkor hinni fog nekem, megért, elfogad és remélhetőleg végre szabadon szerethetjük egymást.