A Grund a fiúk és én

34.

Képes voltam arra, hogy az elkövetkezendő órákat egy közeli padon ücsörögve töltsem el, de mivel könnyebb kiugrani egy ablakból mint visszamászni, így nem igazán volt választásom.
Tudtam, hogy sokkal könnyebb lesz letudni a leveles ügyet mint a másikat. Mit is kellene mondanom? Oh tudod Boka én egy másik világból jöttem,ami pont olyan valószerű mint a tiéd csak több mint 100 évet van előre az időben és ahol te valójában csak egy kitalált személy vagy. Ez egyenesen röhejes,de a tetejébe még hiteltelen is.

Nem sokkal később láttam, hogy Boka közeledik felém. Még a távolból is éreztem a köztünk lévő feszültséget.
- Itt volnék - Mondta az előbbihez hasonló rideg hangon amitől borzalmasan éreztem magam.
- De nem szeretnék túl sok időt elvesztegetni erre, szóval legyünk túl rajta minél hamarabb.
- Nos tudod az a levél....az igazság az, hogy nem az enyém. Pontosabban nem én írtam.- Ekkor megremegni láttam Boka arcát.
- Hát akkor kicsoda? - Kérdezte kétkedve
- Tudod,ez valóban eléggé kellemetlen és úgy érzem nem nekem kellene elmondanom neked,de ha már így alakult....
- Szóval?
- Amália írta Csónakos számára. - Mondtam ki végül határozottan miközben a szemébe néztem. Ő Ekkor pedig lassan és határozott mozdulatokkal leült mellém és csak maga elé bámult, én pedig az elkövetkező percekben részletesen beszámoltam az akkor történtekről.

- Hát így történt volna-  Mondta végül Boka
- így- Mondtam kissé halk hangon miközben a földet bámultam.
- Jaj Csónakos hát mibe keveredtél....- Ekkor felállt és menni készült.
- Hova mész? Nem mehetsz el! - Kiáltottam rá hirtelen, amitől menten el is szégyelltem magam. Láttam Bokán a megilletődést,de nyugodt hangon válaszolt.
- Csónakoshoz indultam volna.
- De én még nem fejeztem be,van még valami amit el kell mondanom - Közöltem vele mélyen a szemeibe nézve.
- Lehet ennél kellemetlenebb?
- Sokkal
- Rendben - Mondta egy nagy mély levegőt véve és ismét helyet foglalt mellettem de ezúttal nem vette le tekintetét az arcomról.

                          ༶⁠ .   ༶⁠ .  ༶⁠ . 
Ha az ember belekeveredik egy két dologba,legyen az titkolózás vagy akár hazugság akkor bizony eljön a pillanat amikor előbb utóbb tiszta vizet kell öntenie a pohárba,úgy tűnik ez a pillanat nálam most jött el és csak reménykedni tudtam, hogy Boka hinni fog nekem vagy legalább szóba fog még állni velem
-  Amiket az elkövetkezendőkben mondani fogok az teljességgel hihetetlennek, sőt egyenesen őrültségnek fog hangzani.
- Az igazat megvallva Sára,rajtad én már semmin sem lepődök meg.
- Garantálom, hogy ezen meg fogsz. - Miközben ezt mondtam mintha felcsillant volna egy kis kíváncsiság Bokában.
- Tudod én.....nem vagyok idevaló, mármint igen is meg nem is,ez bonyolult. Itt élek meg nem is, ez az otthonom meg nem is.
- Nem értem - Rázta meg Boka a fejét értetlenül.
- Én sem értem,de mégis szembe kell néznem vele. Azt hiszem mégis ez az én otthonom, csak az idő nem.
- Mostmár végképp nem értem - Kezdett türelmetlenkedni Boka.
- Rendben akkor kimondom. Én a 21. századból jöttem, pontosabban 2023-ból. Ez már egy modern világ,ahol te korban és történelmileg hiteles helyen élsz a múltban......egy kitalált történetben. Te nem vagy valós ember.- Boka ekkor egy kisebb fintorra váltotta az arckifejezését és értetlenül magyarázott.
- Hát Sára ha én végignézek magamon nem épp az jut az eszembe hogy nem lennék valós. És ha ez igaz is, mégis mit keresel itt?
- Nem tudom,nem értem hogyan kerülhettem ide. - Magyaráztam de láttam Boka arcán a kétkedést.
- Nem hiszel nekem,igaz?
- Hát...
- Rendben akkor bebizonyítom!
- Sára, kérlek nyugodj meg.
- 2023-ban az emberiség már maga mögött tudhat két világháborút is, az Osztrák -Magyar Monarchia nem fog létezni többé! - Fakadtam ki hirtelen és elkezdtem mondani mindent ami az eszembe jutott.
- Az emberek eljutnak a holdra! - Közben mutattam határozottan az ég felé úgy hogy fényes nappal volt. Az emberek képesek lesznek az égen utazni, repülőgép segítségével!  A lányok is járhatnak iskolába,igen! Sőt, akár egyetemen is tanulhatnak és végezhetnek ugyanolyan munkákat mint a férfiak és.....- Ekkor visszatévedt a tekintetem Boka arcára,nos a reakcióját elnézve eléggé egyértelműnek tűnt, hogy túl sok infót adtam ki magamból és nem képes feldolgozni a hallottakat.
- Tehát igaz lenne - Mondta halk hangon és mintha félelem fogta volna el, félelem a jövőtől. Végül is, azt hiszem ezt meg tudom érteni.
- De ez, akkor is....... őrültség! - Folytatta
- Egyetértek- Bólintottam,ezt követően pedig legalább két perc néma csend állt közénk. Valamiért jobbnak éreztem ha most hallgatok. Végül Boka törte meg a csendet.

- Bárki is vagy, bárhonnan is jöttél, én nagyon sokat gondoltam rád és mégtöbbet ránk, kettőnkre.- Ahogy ezt kimondta láttam egy kis pírt az arcán aminek láttán az enyém is rögtön megváltoztatta színét,de nem szóltam.
- Nem kellett volna hagynom, hogy elhagyd a házam az én hibám ez az egész.
- Dehogy a te hibád! Sokkal inkább az enyém,mert nem tudtam mit is akarok valójában. - Boka mit sem törődve azzal amit mondtam kezét lassan rátette az enyémre majd  a szemeimbe nézett, amitől valamiféle jóérzés költözött a lelkembe majd szóra nyitotta száját.
- Szeretlek - Mondta és közben szemei kissé könnyektől csillogtak.
- Én is téged - Mondtam mosolyogva ekkor pedig Boka felemelte a kezem és ajkához érintette, hogy finoman csókot leheljen rá.