A Grund a fiúk és én

8.

Áts Feri meg sem próbált menekülni. Látszólag kifejezetten élvezte a helyzetet és levakarhatatlan vigyor ült az arcán. A fiúk közül Weisz szólalt meg elsőként.

- Szóval Áts Feri, elárulná, hogy mégis mi volt ez az előbb? Miért akarta ellopni a Grundunk zászlaját? Ön azt gondolta talán ez mulatságos és azt hitte ezzel kifoghat a Pál utcai fiúkon,de elárulom, hogy tévedett.
- Méghogy Pál utcai fiúk..... inkább Pál utcai verebek- nevetett jóízűen.
- Arra kérem ne komolytalankodjon! - látszólag Weisznek kezdett elfogyni a türelme,majd Boka folytatta.
- Mégis honnan vette a bátorságot, hogy idepofátlankodjon? Miért jött ide? Beszéljen! Nyilván a zászló lopás mögött van még valami.
- Jól monjda János. Úgy tesznek mintha a Grund a maguké lenne pedig mindenki még önök is tudják, hogy ehhez a területhez semmi közük. Éppen ezért ha önök megtehetik, hogy idejöjjenek hát én is. Igényt tartok rá! - A helyzet méginkább kezdett elmérgesedni majd Geréb közbeszólt.
- Uraim! Kérem nyugodjanak meg. Nyugodjon meg mindenki. Semmi értelme, hogy mindjárt egymás torkának ugorjunk. Nem hinném, hogy ne lehetne ezt megbeszélni civilizáltabb módon is.
- Lehet, hogy törvényileg senkit sem illet ez a hely de mi voltunk itt hamarabb így több jogunk van itt tartózkodni! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Csónakos.
- Majd meglátjuk. Ha kell én és a társaim harcolni fogunk érte de akkor is miénk lesz ez a hely, aztán a Pál utcai verebek mehetnek amerre látnak!
- Még sérteget! - Kiáltott fel Csónakos és Áts Feri torkának akart ugrani de Gerébnek sikerült megakadályoznia.
- Csónakos,higgadjon le! Hát nem érti? Csak provokál ön meg enged neki!
- Engedjen el! Különben is. Miért védi őt?- Ezzel a lendülettel pedig kiszabadult Geréb szorító fogságából de ezúttal nem állt szándékában bármit is tenni.
- Én......nem védem őt
- Uraim! Szeretnének még valamit? Mert ha nem én inkább most távoznék- pattant fel Áts Feri a helyéről
- Oh és kérem ne feledjék amit mondtam. Ettől kezdve én óvatosabb lennék a maguk helyében. - Ezt követően egyszerűen csak elsétált és mindenki csak nézett utána.
- Nem hiszem el, hogy hagyjuk meglógni - mondta Csónakos némi csalódottsággal a hangjában.
- Ennek még nincs vége - jelentette ki Boka teljes komolysággal. - A következő pillanatban Nemecsek fordult hozzám és szólított meg.
- Sára! Ön hamarabb itt volt mint mi. Mondott bármi fontosat ezzel kapcsolatban? - Hirtelen mindeki rámnézett és választ vártak.
- Nos hát....
- Tényleg. Önnek egyáltalán mi dolga volt itt?- Kérdezősködőtt tovább Weisz.
- Én....- próbáltam mondani valamit de minden egyes alkalommal belém folytatták a szót.
- Egyáltalán, hogy tudtak bejutni a Grundra?- tanakodott tovább Weisz.
- Nyitva volt a kapu és igazából nem mondott semmi érdekeset csak próbált zavarba hozni a fura megjegyzéseivel - Ennek hallatán Boka kissé összehúzta szemöldökét és a földet pásztázta.
- Próbáltam feltartani őt amíg maguk meg nem érkeznek. Tudtam ha nem teszem, akkor lopást követ el önök és a Grund ellen. Nem akartam betolakodni, sajnálom ha ennek ellenére mégis úgy érzik, hogy ezt tettem.
- És mondja Sára,nem félt?- kérdezte Nemecsek őszinte kíváncsisággal.
- Nem,nem féltem. Nem szabad félni,Nemecsek- Mondtam a szemébe nézve és abban a pillanatban legszívesebben magamhoz öleltem volna. Könnybelábadt szemeim nem tudtam elrejteni előle. Talán egy két könnycsepp le is gördült az arcomon. Nemecsek csak értetlen arccal bámult de folytatta.
- Kérem Sára,ne sírjon. Már elmúlt a veszély és ha mégis visszajönne én megvédeném magát - erre a többiek kuncogásba kezdtek.
- Ne szórakozzanak rajtam! Nekem komolyan feltett szándékom megvédeni ezt a hölgyet és igenis képes vagyok rá! Önök nem tennék ezt? Ez a hölgy ma kisegített bennünket. Mind hallottuk mit mondott Áts Feri. Ha zaklatná vagy bántani akarná szerintem a legkevesebb amit megtehetünk érte, hogy megvédjük. - Innentől kezdve Boka vette át a szót.
- Hatalmas hála és tisztelet övezi önt Sára - mondta mosolyogva. A magázásra kissé felkaptam a fejem. De megértem. Társaságban jobb ha megtartjuk a tisztességes "távolságot".

Geréb olyan szúrós szemekkel nézett rám, hogy úgy éreztem képes lenne kitépni belőlem még a lelkem is. Szeme szikrázott a haragtól vagy inkább az őszinte gyűlölettől. Van egy olyan érzésem, hogy még sok dolgom lesz ezzel a Gerébbel a jövőben.