A Grund a fiúk és én

29.

Mégis mit művelsz te itt?! - Kiáltott rám Erzsébet és mérhetetlen dühöt véltem felfedezni az arcán.
- Mit rejtegetsz a kezedben? - Lépett oda hozzám és vette ki a kezemből a levelet.
- Mégis, hogy képzeled, hogy hozzányúlsz más tulajdonához?!
- Én nem...
-  Tán tagadod?! Majd én megmutatom neked hol a helyed! - Ekkor pedig hajamnál fogva rángatni kezdett és úgy cibált le a földszintre. Iszonyatosan fájt és próbáltam kitérni alóla de nem sikerült.
- Eresszen el!
- Elég a hisztériából! Magadnak kerested a bajt! - Amikor leértünk a lépcsőaljára már nem tudtam megállni a lábamon és összeestem, közben könnyeimmel küszködtem,viszont ebben a pillanatban kopogás hangja törte meg az eseményeket.
- Állj fel! - Parancsolt rám Erzsébet és gyorsan igyekeztem összeszedni magam,nem lenne jó ha bárki így látna. Erzsébet gyorsan kinyitotta az ajtót és egyenesen szembetaláltam magam Amáliával, Csónakossal és Bokával. Meglepődtem, elvégre Bokának és Csónakosnak most iskolában kellene lennie. Mégis mit keresnek itt?
Amália gyanakvóan nézett ránk és kérdezősködésbe kezdett.
- Erzsébet...mi történt itt? - Erzsébet nagy sóhaj közepette nekikezdett mondandójának.
- Ez a hasztalan leány,kutakodott az ön holmijai közt, talán lopott is
- Ez nem igaz! - Vágtam bele a szavába mert ezt már több mint túlzásnak véltem.
- Mit lopott? - Kérdezte Amália
- Azt én nem tudhatom. De egy levelet találtam a kezében. Valószínűleg olvasta. Én nem tudom mi állhat benne,de úgy vélem az öné.
- Kérem azt a levelet. Szeretnék megbízonyosodni róla, hogy az enyém-e. - Ekkor kezébe vette a levelet és elolvasta,majd sápadtan bámult engem. Tökéletesen látszott, hogy ő maga sem számított arra ami most történik.
Csónakos mintha csak tudta volna mi áll a levélben és próbálta leplezni idegességét. Boka pedig látta, hogy nem vagyok a legfényesebben. Odajött hozzám és vállamra tette kezét.
- Sára,minden rendben? - Kérdezte aggódva én meg azt se tudtam, hogy feleljek.
- Hát, igen ....azt hiszem. - Boka továbbra sem nyugodott és szólni kívánt de nem hagytam csak abban voltam biztos, hogy meg kell mentenem Csónakost és most nincs más megoldás. Tudtam és Amália is,ha bevallja, hogy övé a levél, akkor engem tolvajnak kiáltanak ki,az ő becsülete elvész Csónakos pedig.....bele se merek gondolni. Ezért valami másra van szükség
- Bocsáss meg Boka - Mondtam alig hallható hangon,de épp elég hangosan ahhoz, hogy Boka tökéletesen kivegye mondandóm.
- Kisasszony,minden rendben? - Kérdezte Erzsébet Amáliától én pedig egy kisebb bólintással jeleztem felé.
- Nekem semmi közöm ehhez a levélhez. - Jelentette ki komolysággal hangjában.
- Hogy micsoda? - Ámulkodott Erzsébet.
-  A levél az enyém! Én írtam! - Szóltam közbe és vettem át a levelet Amáliától,de Erzsébet rögtön kitépte a kezemből.
- Tudtam! Te valami rosszban sántikálsz! Mindig is tudtam, hogy vigyázni kell veled! - És pontosan ekkor következett a lehető legkínosabb pillanat, ugyanis Erzsébet valamiért késztetést érzett arra, hogy gúnyosan és hangosan felolvassa a levelet, hogy engem alázzon mindenki előtt.

Bármennyire is próbáltalak elfelejteni, még mindig téged akarlak- kezdett bele
- Kérem ne tegye! - szólt közbe Amália de már késő volt.
Csónakos József - Amikor ezt kimondta,Boka arca megrándulni látszott és ahogy Erzsébet a levél végére ért úgy szépen lassan csúsztatta le vállamról kezét Boka.
- Hiányolom szerelmed és csókod. - Boka úgy nézett rám,mint még soha azelőtt. A fájdalom,a csalódottság,a düh,a bánat minden formája ott ült az arcán és szemei könnyektől csillogtak. Most még nem érti,de ha eljön az ideje mindent megmagyarázok neki, feltéve ha hajlandó lesz szóbaállni velem.

Csónakos tekintetét a földre szegezte és tudta, hogy most számára legkedvesebb barátja szívből megveti őt. Boka meglepő módon mit sem törődve az illemszabályokkal,fogta magát és a lehető leggyorsabban kiviharzott a házból. Csónakos gyorsan utána futott én pedig követni akartam őket de Erzsébet becsapta előttem és ajtót és bezárta.
-Nem mész te innen sehova! - Az nem lehet. Ha a szívem kint van, akkor én, hogy lehetnék bent?