A Grund a fiúk és én

35.

Egész életemben soha nem voltam még annyira biztos semmiben sem,mint akkor a Boka iránt érzett szerelmembe. Ahogy a szemeit nézegettem,az arcát simogattam és ahogy ő ebbe beleremegett szinte biztos voltam abban, hogy ő is így érez.

Legszívesebben kezem a kezébe adtam volna és úgy sétáltam volna. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem épp az a kor,ahol ez annyira lehetséges lenne, így egyszerűen csak belekaroltam.
Útközben Csónakossal találkoztunk,aki kissé meglepett volt a látványunktól. Igazából ha  belegondolok megértem. Egy nappal ezelőtt én sem gondoltam volna, hogy Bokával karöltve fogok sétálni az ő háza felé. Boka gyengéden elengedi a karom majd a szemeimbe néz

- Ha nem haragszol egyedül kell folytatnod az utat. Én váltanék pár szót Csónakossal addig is. - Nem mondtam semmit csak bólintottam, pedig annyi meg annyi kérdésem és mondanivalóm lenne Csónakoshoz de azt hiszem ezekben a percekben ezt Bokára bízom.
Lassan elindultam és már sétáltam egy darabig miközben az itten eltöltött időmön gondolkodtam, legfőképpen azokon amiket tettem. Sokat sírtam,nevettem,de leginkább tapasztaltam. Életre szóló tapasztalatok. Mindössze ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az itt eltöltött időm. Nem tudom miért,mi és ki által de itt lehetek és nagyon hálás vagyok ezért.

Annyira belemerültem gondolataimba, hogy az agyam alig fogta fel, amikor épp egy nemvárt személlyel futottam össze.
- Sétálgatunk sétálgatunk? - Hallom a gúnyos hátam mögül jövő hangot. Áts Feri. Több se kellett szemébe néztem és a lehető legnyugodtabb énem vettem elő, ám Áts arca hirtelen szigorúvá vált és üvöltött róla, hogy nem igazán tetszik neki, hogy odakint mászkálok, sőt némi értetlenséget is véltem felfedezni rajta.
- Egy kérdés. Hogyan?
- Tessék? - Játszottam az értetlent
- Nagyon is jól tudja miről beszélek.- Mondta keserűen majd végigmért és látta a kissé poros szoknyám amiről látszólag rögtön leszűrte mi is történhetett majd mosolyra húzta a száját.
- Bizonyára kellemes élményben lehetett része. Csak azon csodálkozom, hogy szárnyakat nem növesztett.- Gúnyolódott tovább a tőle jól megszokott módon.
- Tudja Áts
- Felesleges a magyarázkodás. Nemrégiben találkoztam Bokával és elmondta, hogy beszélgettek.
- Szóval....nem dühös rám? - Kérdeztem csodálkozva
- Nem egyáltalán - Mondta fejtrázva nekem pedig egy kisebb kő esett le a szívemről. Legalább vele megúsztam egy konfliktust.
- Én őszintén úgy gondolom, hogy jól tette. Mindig is szemet szúrt nekem a bátorsága,de mostmár egyenesen csodálom. Őrült, merész, talpraesett és bátor. Igazán bátor. Sára ön csodálatos. - Mondta nekem pedig összeszorult a gyomrom ezek hallatán. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szavakkal illettne bárki is Bokán kívül azt meg aztán végképp nem gondoltam volna, hogy Áts lesz ez az ember. Lelkemig hatoltak szavai és akaratomon kívül is mosoly ült ki az arcomra.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem fogjuk elverni a Pál utcaiak seggét - Mondta önelégült arccal és mosollyal a száján.
- Csodás - Mondtam unott hangon. Végül is, ő még mindig Áts nem értem mire számítottam,bosszankodtam.