A Grund a fiúk és én

24.

Búsan elindultam újfent.... valahová. Órákon át csak bolyongtam a városban. Lehet, hogy hajléktalanként kell tengetnem a hátralévő időm itt? Rosszabbat el sem tudnék képzelni. Megmentettem Nemecseket,ha a fiúk jól döntenek akkor nem lesz harc. De a Grund.... drága Grund. Téged miért nem tudtalak megmenteni? Mit tehetnék érted? Jobban fájsz mint gondolnád. De, hogy fogsz fájni azoknak a fiúknak akik számára te jelented az otthont és a szabadságot? Ezekkel a fájdalmas gondolatokkal teli fejemben sétáltam, amikor megpillantottam egy középkorú nőt az utcán,aki egy álláshirdető táblát tartott a kezében. A táblán ez állt:

14 - 30 év közötti lányok/nők jelentkezését várjuk szolgáló munkára!

Ez lesz az! - Gondoltam. Ha el tudnék helyezkedni mint szolgálólány lenne egy biztos helyem ahol élnék. Nem maradnék hosszútávon,de legalább hozzájutnék egy kis pénzhez is. Odamentem a nőhöz és próbáltam a lehető legmegnyerőbb formámat hozni.
- Szép jó napot! - Köszöntem mosolyogva,ami meg is tette a hatását mivel a nő alig láthatóan de kissé elmosolyodott.
- Szervusz.
- A nevem Illés Sára és érdekelne engem ez az állás.
- Én Nagy Erzsébet vagyok. Hány esztendős vagy?
- Néhány hét múlva lépek a tizenhatodikba.
- Hol a családod?
- Nincs családom. Árva vagyok.
- Elég erős vagy te ahhoz, hogy dolgozz? Van egyáltalán elégséges tapasztalatod e téren?
- Kérem, én is asszonyból vagyok. Természetesen értek a háztartáshoz. Talán fiatal vagyok,de elég erős és tapasztalt hozzá. -  Nem hiszem el, hogy képes voltam lenyomni egy ilyen szöveget. De hitelesnek kell tűnnöm a nő szemében.
- Rendben. Tegyünk hát egy próbát. A gazdag Deák Árpád - Attila házában fogsz szolgálni. Talán tudod ki ő. Természetesen rajtad kívül még vannak ott szolgálók. De most épp van egy üres hely és jó lenne ha valaki betöltené azt. Ne vesztegessük az időt. Induljunk hát. Talán már kezdhetsz is. - Nem tudom jól döntöttem -e. De azt tudom, hogy jelenleg nincs más hely ahol meghúzhatnám magam. Remélem nem fog túlságosan megakadályozni a szabadságomban ez a munka és időnként ki tudok osonni a házon kívülre.
Körülbelül tíz perc gyors séta után megérkeztünk a házhoz. Bár engem inkább emlékeztetett egy kastélyra de nevezzük csak háznak ez esetben. Egy hatalmas kétszárnyú ajtóval találtam szembe magam. Erzsébet bekopogott és az ajtók kinyíltak, amikor átléptem a küszöböt megmagyarázhatatlan érzés ragadott el. A látvány volt az oka. Mintha ismét egy másik világba csöppentem volna,ahol királyok és királynők életének lehetek részese . A csillárok tündöklése és a virágok illata maradéktalanul bevésődőtt az emlékezetembe. Előttem egy hosszú lépcsősor volt. Erzsébet elindult arrafelé és intett, hogy kövessem őt. Meglepődtem mert nem mentünk fel az emeletre,hanem a lépcsősortól balra vitt,ahol közvetlenül a lépcső alatt található egy ajtó. Kinyitotta és nekem pincének tűnt de Erzsébet esküdözni is képes lett volna, hogy ez bizony nem pince hanem az új szobám,ami az ő szobája is. Meg igazából minden itt dolgozó emberé. Óvatosan követtem őt. Szerencsére a látvány mégsem volt olyan vészes mint amire számítottam. A szoba nem is volt olyan kicsi. Összesen hat ágy volt található. Azért nem semmi, hogy hat embernek itt kell aludni. Feltételezem férfiak is vannak itt.
- Három férfi és három női dolgozó - Folytatta Erzsébet. A harmadik férfi, bár én inkább csak fiatal úrnak nevezném őt. Viszonylag ritkán szokott itt tartózkodni. Csupán heti egy két alkalommal. Fiatal mint te,de majd megismered. - Erzsébet rámadta a szolgálóruhámat, körbevezetett a házba és elmagyarázta a szabályokat. Továbbá azt is elmondta milyen egy jó szolgálólány. Csendes, szelíd,mindig tiszta, szófogadó, szorgalmas és ami a legfontosabb, hogy szinte láthatatlan. Továbbá nem zavarja a ház urait és nem lop a konyháról. Ha kiderül, hogy loptam simán fel is akaszthatnak. Azért nem semmi belegondolni hány szolgálólány az éhségtől vezérelve lopott egy kis kenyeret és ezért lakolt halállal ebben a házban. Nem szeretnék a sorsukra jutni.

Már dél tizenkét óra volt, amikor Erzsébet felvezetett engem az emeleten lévő legutolsó szobába. A feladatom az volt, hogy minél hamarabb kitakarítsam,mert a lakója hamarosan hazaérkezik. A szoba gyönyörű volt. A finom berendezéséről ítélve arra jutottam, hogy ez egy fiatal lány szobája lehet. Az biztos, hogy hercegnőként kezelik. De biztosra akartam menni.
- Kié a szoba?
- Deák Árpád - Attila egyetlen lányáé. Deák Róza - Amália  szobája.
- Róza Amália...milyen gyönyörű név
- Pontosan. De a viselője még annál is szebb. Angyali egy leány mi tagadás. - Áradozott Erzsébet tovább Róza Amáliáról majd hirtelen szigorú pillanatásokat vetett felém.
- Éppen ezért.... ajánlom, hogy patyolat legyen a szoba mire visszajövök. És ha bármi is eltűnik,tudod mi a sorsod - Ezzel a lendülettel becsapta maga mögött az ajtót és egyedül hagyott Róza Amália szobájában. Egyáltalán nem értem. Mit kellene itt takarítani? Minden ragyog a tisztaságtól.

Miközben takarítottam azt ami már amúgy is takarítva volt a Grundon járt az eszem. Két óra múlva gyűlés. Valamilyen ürüggyel ki kell jutnom innen. Megvan! Erzsébet említette, hogy szükség lenne friss zöldségekre. Gyorsan befejezem a takarítást és elvállalom, hogy vásárolok majd én. Akkor gyorsan elmegyek a Grundra és ott találkozhatok a fiúkkal.
Gondolataimból egy hirtelen a hátam mögül érkező hang zavarta meg.
- Hát te ki vagy? - A hang édes és bársonyos volt egyaránt de mégis képes volt a lelkemig hatolni. Annyira megijedtem, hogy szívem a torkomban dobogott és valószínűleg fura egy rémült arcot vághattam mert kedves alanyunk csak kuncogott egy jót rajtam.