A Grund a fiúk és én

19.

Egy pillanat volt az egész,egy kicsit meg is ijedtem de nem tartott sokáig mert ahogy hozzábújtam,megéreztem az illatát és ahogy ő átölelt engem már rögtön tudtam. Boka. Óvatosan kissé kibontakoztam az ölelésből és felnéztem rá, de megilletődve vettem tudomásul, hogy Boka bizony sír. Istenem, mennyire aggódhatott értem.

- Elnézést. Nem akartam, hogy így láss. Csak nagyon aggódtam miattad- Mondta kissé elcsukló hangon.
- Nagyon sajnálom, hogy aggodalmat okoztam. Ígérem mindent elmesélek. - Ekkor Boka mit sem törődve azzal amit mondtam,arcom kezébe vette. Bőre csak úgy vonzotta magához az enyémet és könnyes szemeivel az én szemeimet fürkészte. Nagyon gyengéden simogatta az arcom. Annyira érzelmes és figyelmes fiú,csak elnyomja magába.
Feltűnt, hogy Boka szépen lassan a számhoz közeledik. Te jó ég! Meg akar csókolni. De lehetne az első csókunk ennél meghittebb? Nem tágítottam,csak át akartam adni magam a pillanatnak. Pontosabban,Bokának. Már majdnem megvolt. Éreztem leheletét az ajkamon,egyre közelebb és közelebb volt már amikor is:

- Hé papuskáim! Hát itt vannak!- Kiáltott Csónakos örömében mi pedig gyorsan elszakadtunk egymástól.
- Oh, talán megzavartam valamit?
- Nem - Mondtuk kórusban Bokával majd kínosan egymásra néztünk és láttam, hogy teljesen el van pirulva. Úgy éreztem, hogy az arcom lángokban ég, szóval nem hinném, hogy én különb lettem volna. Mondanom sem kell, hogy a haza út mennyire kínos is volt. Csónakos faggatózásba kezdett, hogy mégis merre kószáltam ilyenkor én meg csak hebegtem habogtam összevissza. Boka nem kérdezett semmit. Valószínűleg tudja, hogy túl személyes ami történt és négyszemközt szeretnék beszélni vele erről,de láttam rajta, hogy még mindig ideges a történtek miatt.
Amikor végre hazaértünk Boka anyja kikészült az aggodalomtól, hogy mégis mi történt velünk de megnyugtattuk. Jól vagyunk. Most csak ez a fontos. Bokával együtt visszavonultunk a szobájába és az arca olyan volt akár egy nyitott könyv. Lerítt róla, hogy haladéktalanul magyarázatot vár de én még aligha tudtam feldolgozni a történteket. Először Geréb üt le az utca kellős közepén és ezt követően kikötöz egy fához, ráadásul Boka meg akart csókolni csak balul sült el.
- Jól sejtem, hogy Geréb keze benne van az ügyben? - Kezdett bele alig hallható hangon
- Igen. De kérlek ne légy dühös. Ő egyszerűen csak meggondolatlan...- Próbáltam magyarázkodni de közbevágott
- Meggondolatlan?! Geréb nem meggondolatlan hanem egyszerűen ostoba! Mit tett? Tudni akarom!
-Amint mondtam,mindent elmesélek.- Vettem át a szót nyugodtabb hangon.

~Eközben a füvészkertben:

Mióta Sára elment Geréb nyughatatlanul az imént történteken gondolkozott és Átsnak is feltűnt, hogy valami nem stimmel vele.
- Valami baj van Geréb? - Geréb zavartan nézett Áts Ferire és idegességét leplezve próbált a lehető legtermészetesebb módon felelni.
- Dehogy kérem. Minden a legnagyobb rendben.- Mondta félmosolyra húzva a száját.
- Nagyszerű. Ez esetben itt az ideje készíteni egy tervet a Grund elfoglalására. Nincs sok időnk. Nincs okunk aggódni . Nem kell különösebben tartani ezektől a Pál utcai gyerekektől,de biztosabb ha van egy konkrét tervünk. Geréb, remélem sikerült jól felmérni a terepet. Most elmondhatja az ön álláspontját.
- Rendben - És Geréb átvette a szót majd elmagyarázta szerinte hogy lehetne a legkönnyebben elfoglalni a Grundot. Az est további részében pedig ezt vitatták a fiúk végül pedig sikerült megállapodásra jutni.
Miután mindenki haza igyekezett Gerébnek eszébe jutott Sára kérése, miszerint holnap délután négykor szeretne találkozni Áts Ferivel a Grund kapuja előtt. Futóléptekben próbálta utolérni Áts Ferit majd zihálva belekezdett mondandójába.
- Elnézést,de át kell adnom önnek egy üzenetet.
- Miféle üzenetet? - Kérdezte meglepődve Áts.
- Sára kisasszony holnap délután négykor szeretne találkozni önnel a Grund kapuja előtt. Elmondása alapján, beszélni szeretne önnel.
- Mivel kapcsolatban?
- A néhány nap múlva esedékes harccal kapcsolatban. - Ekkor Áts ravasz vigyorra húzta száját.
- Rendben. Végül is. Egy ilyen bájos kis hölggyel ki ne akarna találkozni? Mégha nem is randevú. Bár, talán egy nap az is lehet - Poénkodott tovább Áts de Geréb már nem mulatott ilyen jól az ügyön. Csak remélni tudta, hogy a ma történtek nem jutnak vissza Áts Ferihez,mert ha úgy van ahogy Sára mondta, akkor neki vége.