A Grund a fiúk és én

28.

A vacsora végeztével, miután a háznépe lecsendesedett és már mindenki alváshoz készülődött én és Csónakos félrevonultunk kínosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se legyen szem és fültanúnk. Még a végén félreértik a helyzetet és kíméletlenül leszünk áldozatai mindenféle ostoba pletykának.

- Tudod Sára - Kezdett bele.
- Én  igazán szegény körülmények közül származom. A szüleimet nem ismerem. Még kiskoromban meghaltak, így a nagymamám nevelt fel,aki manapság már jól benne van a korban és sokat is betegeskedik. A háznál én vagyok az egyetlen kenyérkereső. Néhány éve fiatal fiúk és férfiak számára hirdettek itt állást és ami azt illeti.... hát Árpád - Attila úr igazán megszánt engem. Félállást ajánlott teljes fizetségért és elintézte, hogy iskolába járhassak, ráadásul orvost intézett a nagymamámnak,aki rendszeresen kezeli őt. Bárminek is állítja be őt a lánya és más emberek én sokat köszönhetek neki.
- Értem már. És Amália? - Ekkor Csónakos kissé zavarba jött. Nem úgy néz ki mint,aki szívesen beszél erről a lányról.
- Róla mindössze csak annyit.... hogy láttam és tapasztaltam saját bőrömön, hogy nem épp ő a legkedvesebb teremtés eme világon. A esetek többségében lealacsonyítóan  beszélt hozzánk és imádja ha mindenki az ő kénye kedve szerint tesz. Értem én, hogy gazdag meg mi vagyunk a cselédek,de a munka az munka! A munkát pedig meg kell becsülni! Teljesen mindegy mi az adott illető foglalkozása. Nem vagyunk senki kutyája! Pontosan ezért nem értem, hogy mégis miért segítene  számára néhány nyomorult Pál utcai gyereken. - Csónakosnak ezzel az álláspontjával teljesen egyet tudtam érteni. Mindenki megérdemli az alapvető tiszteletet. A Grundos ügyről meg csak annyit, hogy remélem, hogy valóban komolyan gondolja és nem valami baromságot akar kieszelni.
- Mondd csak. Boka és te közel álltok egymáshoz. Esetleg említette, hogy miről beszéltek Amáliával? - Amikor ezt kérdeztem Csónakos arcán hirtelen feltűnt az őszinte sajnálat.
-  Bárcsak szolgálhatnék neked bármiféle információval,de sajnálatos módon nem mondott nekem semmit pedig engem is hajt a kíváncsiság.
- Értem -Mondtam ezt lehajtott fejjel és csalódott arccal.
- Erősnek kell lenned. Tudod? Te is láthattad, hogy nézett rá Bokára és csak Isten tudja mit akarhat tőle. Tudom, hogy szereted Bokát és ő is téged. A napnál is világosabb. Épp ezért nem értem mi ez az ostoba megtartóztatás köztetek. Neked Boka házában kellene lenned,nem pedig itt. Ostobaságot követtél el azzal, hogy eljöttél onnan, ráadásul pont ide. Mentségedre szóljon, hogy nyilván nem tudhattad kivel kell szembenézned e ház falain belül. De ne aggódj. Én kiállok melletted és ha segítségre van szükséged, hozzám bármikor fordulhatsz. - Mondta ezt enyhe mosollyal az arcán  én pedig elmondhatatlanul boldog voltam, hogy van egy olyan barátom mint Csónakos.

Az éjszaka folyamán aligha aludtam bármit is. Folyton Bokán járt az eszem és azon, hogy mennyire hiányzik. Meg akarom őt ölelni, érezni az illatát és hallani a hangját miközben azt mondja, hogy minden rendben lesz. De nem lehet és bárcsak ne így lenne. De mégis, hogy mondhatnám el neki az igazat? Egyáltalán hinne nekem? Vagy őrültnek nézne? Még én magam sem vagyok tisztában a helyzetemmel. Mégis, hogy kerülhettem ide? Miért pont én? Éreztem ahogy néhány könnycsepp legördül az arcomon és lassan elnyom az álom.

Másnap reggel Erzsébet megparancsolta, hogy amíg Amália nincs itthon takarítsam ki a szobáját. Mégis merre lehet? - Gondoltam és ekkor véletlenül egy levélre bukkantam Amália asztalán. Hirtelen rabul ejtett a kíváncsiság. Alapvetően nem szeretek mások dolgai között turkálni. De vajon mi állhat benne? Talán túl személyes. Tudom, hogy semmi közöm hozzá,de ha mégtöbbet akarok megtudni róla talán nem ártana figyelembe venni a hasonló dolgokat. Óvatosan kinyitottam a borítékot és elkezdtem olvasni a benne álló üzenetet.

        Bármennyire is próbáltalak elfelejteni, még mindig téged akarlak Csónakos József. Hiányolom szerelmed és csókod.

Hogy micsoda?! - Szaladt ki a számon. Mégis mi ez az egész? Újra és újra elolvastam ezt a kis üzenetet de még mindig nem voltam képes elhinni azt amit a saját szememmel láttam. Jaj Csónakos, hát te is mibe keveredtél? Valószínűleg túl hangos voltam, mivel  odakintről gyors léptek közeledésére lettem figyelmes.