A Grund a fiúk és én

39.

-Sára! Sára nyisd ki a szemed! - Hallottam az aggodalmas hangot a fejem fölül. A képek még homályosak voltak körülöttem. Pont olyan volt mint amikor először idejöttem. Pont az az érzés. És mikor kitisztult a látásom tudomásul vettem, hogy pontosan az az ember tart a karjaiban aki legelőször tette ezen a helyen.
- Boka - Suttogtam alig érthető hangon.
- Itt vagyok,minden rendben van már - Mondta és közben lágyan simogatta az arcom
-Mi történt? - Kérdeztem
- Elájultál. Nagyon rám ijesztettél
- Nem,nem így értem. Én most a lehető legkevésbé vagyok fontos. Mi van a Grunddal? - Miközben ezt kérdeztem Boka ránézett a fiúkra és ekkor Nemecsek ült le hozzám a földre, megfogta a kezem és szóra nyitotta a száját
- Úgy tűnik nemcsak a Pál utcai fiúk hűségesek a Grundhoz de a Grund is hozzájuk. Győztünk - Amikor ezt kimondta hirtelen minden bánat elhagyta a lelkem és minden fájdalom megszűnt a testemben. El sem hiszem, sikerült nekik. Gyorsan próbáltam felállni de kissé megszédültem.
- Ohh azért csak óvatosan - Mondta Boka miközben a kezem fogta.
- Köszönöm. Köszönök mindent. És nektek is fiúk. Csodálatosak vagytok - Mikor ezt kimondtam örömkönnyek szöktek a szemeimbe és soha nem éreztem akkora hálát mint abban a percben. Most először igazán otthon éreztem magam. Úgy éreztem itt a helyem, hogy itt a családom,az otthonom. Mindenem. Még mindig alig tudtam elhinni, hogy megmenekült a Grund pedig el kellett volna hisz a Pál utcai fiúkról van szó. Nem is értem, hogy is gondolhattam azt, hogy elveszíthetik a Grundot.

Este a fiúk egy kisebb mulatságot szerveztek  ahová engem is meghívtak. Mindenki hozott magával mindenféle finomságot otthonról persze voltak akik azon civakodtak kié a finomabb és engem kínáltak a legtöbbször, hogy eldöntsem kié a legjobb de én ártatlan módon csak annyit mondtam
- Uraim, kérem nyugodjanak meg,mindegyik sütemény egyformán finom és mindegyikük édesanyja dicséretet érdemel. - Valóban így is gondoltam, aztán megértették, hogy bizony én nem fogom bírálni egyikük finomságát sem így végül dobták a témát.
- Khmkhm egy kis figyelmet kérek - szólt Boka és már rögtön néma csend keletkezett és minden szempár ránézett
- Tudom, hogy ez itt most nem épp egy hivatalos Grund gyűlés de ha visszaemlékeznek megbeszéltünk valamit korábban Sára kisasszonnyal kapcsolatban. - Ez egyre érdekesebb,vajon mit beszélhettek meg? Épp rólam? Kezdett nagyon eluralkodni rajtam a kíváncsiság de Boka folytatta.
- Úgy döntöttünk mi Pál utcai fiúk szeretnénk nyitottak lenni az új dolgokra. Szeretnénk olyan dolgot megpróbálni amit még soha előtte. Ez is egy ilyen alkalom, amikor valami új dologgak kapcsolatban szeretnénk döntést hozni, együtt. Habár mi Pál utcai fiúk vagyunk már elegen,ennyien se félünk,de nem bánnánk ha bővülne a csapatunk. Így hát felteszem a kérdést. Ki lenne az aki amellett szavazna, hogy Illés Sára kisasszony Grundtag legyen? -  Mintha pofon csaptak volna. De jó értelemben,vagyis....lehet valakit jó értelemben pofon vágni? Mert ez olyan volt. A megdöbbenés ült ki az arcomra de ez akkor volt így csak igazán amikor az ott jelenlévő minden fiú felemelte a kezét.
- Így hát, mostantól kezdve Illés Sára kisasszony hivatalosan is Grundtag - fejezte be Boka beszédét én meg köpni nyelni nem tudtam csak ültem egy helyben és mosolyogtam mint egy idióta, levakarhatatlan mosoly ült az arcomon. Hirtelen felpattantam,nem gondolkodtam csak átöleltem Bokát és olyan hosszasan csókoltam ahogyan csak tudtam. A fiúk mind örvendeztek fütyültek és tapsoltak minket. Boka se bánta mert örömmel viszonozta a csókom és a derekamnál fogva szorosan vont magához én meg egyre jobban vágyakozva utána nem eresztettem a csókból.

Nem tudom miért és hogyan kerültem ide,nem tudom ki és miért intézte így,nem tudom meddig leszek itt de egy dolog biztos. Boldog vagyok. Rátaláltam önmagamra,arra a közösségre amelyre mindig is szükségem volt és az igaz szerelemre. Hálás voltam a Pál utcai fiúknak és mindenért amit tanultam, tapasztalhattam itt,minden jót és minden rosszat. Valószínűleg lesznek még megpróbáltatásaink de ha összetartunk és el nem hagyjuk egymást, akkor előttünk nem lesz lehetetlen. De addig is, éljen a Grund!