A Grund a fiúk és én

32.

A szívem a torkomban lüktetett és mintha az ájulás kerülgetett volna. Boka...nem akar látni? Aligha hittem, hogy ez valóban megtörténik.

- Próbáltam beszélni vele,de túl sok indulat volt benne. - Túl sok indulat? Bokában? Hát ezt váltom ki belőle?
-Holnap mindent megbeszélünk részletesebben. De most késő van és cudar egy idő.
- De hová megyünk? - tudakoltam.
- Az elkövetkezendő napokat nálam fogja tölteni - Mondta Áts a szemembe nézve.
- Önnél? - Lepődtem meg erre a kijelentésre.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb döntés. Boka így se akar látni, és ha ez is kiderülne, végképp elfelejthetem őt.
- Nem kell tudnia róla - Húzta ravasz mosolyra száját Áts Feri, amitől végigfutott a libabőr a hátamon.
- Hidd el Sára, én is jobb szerettem volna,ha nálam lehetnél,de a nagymamám állapotára tekintettel nem tehetem. Ráadásul nálunk nincs elég ennivaló, így is egy ember adagján kell osztoznunk. Továbbá nem szerettem volna a Grund többi tagját belekeverni. Ezzel legalább elkerülve a pletykákat és kérdezősködéseket.
- És ha megtudják, hogy Áts Ferinél tartózkodók? Azt hiszik én is árulóvá lettem!
- Pontosan ezért arra kérem, hogy ne hagyja el a házat. Tudom, hogy elege van a bezártságból,de most csak így védhetjük meg.
-  És Boka? Bokával muszáj lesz beszélnem!
- Beszélni fogsz vele
- De csak néhány nap múlva. Fejezte be a mondtatot Áts. Néhány nap? Miről beszélnek ezek? Rossz érzésem van.
- Mire jó ez a fenenagy titkolózás? Holnap elmennék hozzá,elmondanék mindent és véget érne ez az egész.- Mondtam tárgyilagosan, és mintha ez lenne a világ legegyszerűbb megoldássa. Végül,az is lehetne nem?
- Pontosan Sára,ez is fog történni. De amint mondtam, néhány nap múlva. - Ismételte meg monoton hangon Csónakos.
- De nekem nincs néhány napom!
- Megyünk már vagy mi lesz? - Kérdezte unottan Áts egy kisebb ásítás keretében.
- Menjünk! - Válaszoltam kissé morgósan,mire a kis Nemecsek intett egy biztató mosollyal felém.
- Jó éjszakát, Sára! - Mondta
- Jó éjszakát Nemecsek - Válaszoltam barátságosabban.
- Viszlát holnap,majd meglátogatlak - Mondta Csónakos és elsétáltak Nemecsekkel. Már csak a hűlt helyüket néztem és még mindig azon vacilláltam, hogy hogy volt képes Csónakos itt hagyni engem Áts Ferivel.
- Nos kisasszony, indulás! - Ezzel pedig elindultunk teljesen az ellenkező irányba,mint amerre Csónakos és Nemecsek.
Áts Feri háza elég nagy volt. Bár, nem annyira mint az Amáliáé,de ő se panaszkodhatott. Hála Istennek Áts szüleivel nem találkoztam, bár kérdéses tudják -e, hogy a fiúk egy lányt készül rejtegetni napokig a házukban.
- Ez itt a  szobája- mondta
- Köszönöm
- Ha bármire szüksége van,csak szóljon bátran - Jelentette ki Áts egy enyhe mosollyal az arcán,amire már én se tudtam tartani a búskomorságom.
- Rendben - Bólintottam.
- De most, aludjék.
- Viszlát holnap.

Másnap reggel, gyönyörű napsütésre keltem és a kedvem is jobb volt már. Rögtön kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Kinyitottam, és máris éreztem a bőrömön a reggeli tavasz napsugarainak édes melegét. Már legalább öt perce élvezetem a kellemes tavaszi időt, amikor az ablakom alatt megpillantottam Áts Ferit és Gerébet. Kissé visszahúzódtam, nehogy észrevegyenek.
- Mindent elintéztünk. A fegyverek készen állnak.- Kezdett bele Geréb.
- Nagyszerű. Holnapután végleg lezárjuk a Grund ügyet, bárhogy is alakul.
- Holnapután a Pál utcai fiúk mehetnek amerre látnak - Folytatta fennhangon Geréb.
- Ne becsüld alá őket. Nem ostobák, és főként nem gyengék. Ezek tudják mit csinálnak.
- Akárcsak mi
- Pontosan, ezért izgalmas ez az egész - Mondta ezt Áts a tőle jól megszokott ravasz hangján.
Tudtam! Tudtam, hogy ezek készülnek valamire! Most, hogy a Grund szabad a fiúk befejezik,amit elkezdtek. Ezért akartak bezárni napokig, hogy ne tudjam megakadályozni. Már mindent értek! De ha azt hiszik, hogy ölbe tett kézzel fogom végignézni ezt az egészet akkor tévednek! Ha a fiúk elveszítik a Grundot, akkor minden hiába volt.....