A Grund a fiúk és én

7.

Úgy futottam mint még soha azelőtt. A szívem a torkomban dobogott. Egyszerűen nem tudom mihez fogni azt az izgatottságot amit akkor éreztem. Ahogy megérkeztem láttam, hogy Áts Feri már a középső citadellán áll és a zászlóért nyúl. Még mit nem! Gyorsan odaszaladtam és gúnyosan felkiáltottam.

-Hé Áts Feri! Nem illik elvenni mások tulajdonát! Hát nem tud róla?- ekkor Áts Feri széles és ravasz vigyorra húzta száját majd lenézve rám folytatta
-Igazán? Nem tudtam róla de köszönöm, hogy felvilágosított hölgyem! De ha kegyed nem bánja ezt inkább elkoboznám. Na nem mintha bármit is tehetne ellene- mondta nevetve. Ez az Áts gyerek egyértelműen szórakozik rajtam.
- Ha annyira kell a zászló akkor jöjjön és vegye el tőlem,ha meri. - Amíg felmászok oda, addig is ő egyszerűen leugrana onnan és elmenekülne. Nem. Nem megyek bele a csapdájába. Inkább tovább szórakoztatom őt amíg meg nem érkeznek a fiúk. Különben is. Hol van Nemecsek? Neki már rég itt kellene lennie.
-Elvenném én. De ahhoz fel kellene másznom és a helyzet az, hogy nem szeretném összepiszkolni a ruhám.
-Oh igen, elég kár lenne érte. Egy ilyen szép lánynak nem illene piszkosan mászkálnia az utcán. - erre a kijelentésére kissé elpirultam. Nyilván csak zavarba akart hozni de ekkor figyelmes lettem valamire. Boka, Geréb és Nemecsek megérkeztek és észrevették Áts Ferit. Boka hátulról próbálta megközelíteni a citadellát. Fel akart mászni rá. Még véletlenül se buktathatom le. Tovább kell játszanom a szerepem.
-Egyetértek - mondtam ezt teljes nyugodtsággal a hangomban.
-Nem tudom elhinni, hogy egy olyan bájos hölgy min ön,ezekkel a gyáva Pál utcai gyerekekkel közösködik. Ha már legények. Nem gondolja, hogy jobban járna ha egy hozzám hasonló kaliberű fiatalemberre szánná a drága idejét? - válaszra nyitottam a szám de ebben a pillanatban Boka hátulról ráugrott Áts Ferire,aki elejtette kezéből a Grund piros-zöld zászlaját majd mindketten a földre estek.
-Soha!- kiáltotta Boka teljesen kifordulva önmagából. Az arcán mérhetetlen dühöt véltem felfedezni.
-Boka! - kiáltotta ijedten Nemecsek és odasietett barátjához.
Geréb csak ott állt halálsápadtan és köpni nyelni nem tudott. Úgy tűnik az árulónk most feszélyezve érzi magát. Ekkor a többiek is megérkeztek.
- Jól vagy?- folytatta tovább Nemecsek.
- Én jól vagyok! De Áts most meg nem ússza! Fogjátok el! Most szépen elbeszélgetünk! - a fiúk rögtön nekiugrottak Áts Ferinek és minden erejükkel megpróbálták visszafogni őt.
Annyira gyorsan történt minden, hogy alig volt időm észbekapni. Gyorsan odamentem és Boka kezéért nyúltam mert láttam, hogy megsérült. Nagyon megrémültem. Csak Bokának ne essen baja.
- Boka a kezed- kezdtem bele de félbeszakított
-Ne aggódj,minden rendben lesz,később elintézzük a kezem - mondta ezúttal némi gyengédséggel a hangjában.