A Grund a fiúk és én

18.

Hiába tértem magamhoz még mindig szükségem volt néhány percre, hogy realizáljam mi is történt pontosan. Egyszerűen aligha tudtam felfogni épp ésszel, hogy mégis, hogy folyamodhatott Geréb ehhez. A helyet rögtön felismertem. A füvészkert. De, hogy pontosabb legyek. A füvészkertben voltam egy fához kötözve késő este Geréb társaságában. A vörösingesek nem voltak itt még így kettesben kellett lennem vele. Kételyeim voltak azzal kapcsolatban, hogy Áts Feri bármiről is tudna, akárhogy is nézzük. Nem lenne képes elraboltatni bárkit egy labdaterület miatt és annyira mégsem rossz ember. Valószínűleg a kis Geréb ezt magától eszelte ki. Már van egy sejtésem mire megy ki az egész és ha az amire gondolok, akkor Geréb megint maga alatt vágja a fát.

- Oh nocsak, felébredt a hölgyike- szólt hozzám gúnyos hangon.
- Mondja, önnek teljesen elment még az a maradék józan esze is?! - Kezdtem bele kifakadva,aligha tudtam uralkodni az indulataimon.
- Nem szeretem a női hisztériát úgyhogy jobban teszi ha gyorsan befogja azt a csinos kis pofikáját! Már holnap visszamehet a kis szerelméhez,nem kell ennyire túldramatizálni!
- Méghogy nem kell túldramatizálni?! Leütött az utca kellős közepén, elájultam, Boka eddig már égen földön keres,ön meg úgy gondolja, hogy érdemtelen a "hisztériám"?! - Geréb ekkor csak lenéző pillantásaival méregetett és szóra sem méltatott
- Rendben - Kezdtem bele már nyugodtabb hangon.
- Nem lesz jó vége Geréb ennek. Tudom, hogy a vörösingeseknek ehhez semmi közük. Tudom, hogy Áts Feri soha nem tenne ilyet és pontosan ezért nagyon dühös lesz önre. Hátat fordít majd, hát nem érti? Azt hiszi, hogy jó megoldás lesz a Grundért cserébe engem átadni a fiúknak,de nagyon is téved. Tudnia kellene, hogy a vörösingeseket nem ilyen fából faragták. Ők nem alkudoznak, ők nem fognak túszul ejteni senkit. Ők küzdenek és harcolnak. A vörösingesek mindjárt itt lesznek, ezért kérem önt arra Geréb, hogy engedjen el és ígérem Áts erről soha nem vesz tudomást.- Ekkor már távolról hallani lehetett ahogy a vörösingesek közelednek.
- Kérem Geréb.... gondolja át.
- És mégis honnan tudjam, hogy nem fog újra zsarolni vagy rögtön beárulni?! Még mit nem! Elég volt a kis játékaiból! - Folytatta ellentmondást nem tűrő hangon
- Miért nem érti? Ez most nem rólam szól hanem önről! A vörösingesek ezért biztosan kidobják. De rendben, ahogy gondolja,de garantálom, hogy néhány percen belül szabad leszek de nem én leszek az,aki vesztesként hagyja el ezt a helyet. - Ekkor Geréb arca kissé megrándulni látszott. Átsuhant rajta némi bűntudat és félelem.
- Rendben - Ekkor Geréb gyorsan kioldozott én pedig valamiért soha nem örültem a szabadságomnak úgy mint akkor.
- Köszönöm Geréb.
- De erről egy szót se többet! - Bólintottam és futásnak eredtem volna amikor eszembe jutott valami.
- Kérem mondja meg Áts Ferinek, hogy holnap délután négykor jöjjön a Grund kapuhoz. De csak ő egyedül. Számítok rá, hogy ott lesz. Beszélnem kell vele szigorúan csak a harccal kapcsolatban. Biztos lehetek abban, hogy átadja ezt neki?
- Igen,de most menjen! Még a végén lebukunk. - Bólintottam és gyors futásnak eredtem. Bujdosva próbáltam kimenekülni a füvészkertből, amikor éreztem, hogy valaki hátulról megragad és karjai közé véve szoros ölelésbe bocsátkoztat.