Tik, katt, ecsetvonás | ✔

16. fejezet: Kezdet, vallomás, rémálom

Nem akartam elmesélni Lucynak, mi történt velem délután. Úgy éreztem, a mai események után sok lenne még erről is beszélni vele, ráadásul tudtam, megannyi kérdést zúdítana a nyakamba, amikre nem is tudnék azonnal válaszolni. Mindenképpen akkor akartam elmondani, amikor lesz is időnk utána akár órákat beszélni a dologról.

Miután ő elment, anya folyamatosan Csillagot kérdezgette, hogy szeretné-e, ha mostantól máshogy hívná, akar-e menni ruhákat venni, megcsináltassák-e a haját, kérjen-e neki időpontot akár körmösnél, ha már annyira szereti festeni a körmét, és még sok másról. Még a laptopját is kihozta a konyhába, hogy rákeressen mindenre, amit a transzneműségről tudni lehet. Órákon át együtt olvastunk róla, anya pedig mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy a jövőben megfelelően bánjon Csillaggal. Még egy pszichiátert is talált, aki arra szakosodott, hogy segíthessen a tinédzsereknek rájönni, tényleg transzok-e vagy valami más húzódik a háttérben. Habozás nélkül írt egy e-mailt a dokinak, amint észrevette, mennyire kíváncsi lett Csillag a honlap láttán.

Mire nagyjából végeztünk a kutatómunkával, már este fél tizenegyre járt az idő. Anti haza is ment, engem viszont Csillag meggyőzött, hogy maradjak itt éjszakára. Nem igazán értettem, mire kellhetek még, amikor valószínűleg mind aludni fogunk, de képtelen voltam nemet mondani, amikor már lassan két perce hatalmas, kölyökkutya szemmel nézett rám.

Amíg én lezuhanyoztam, anya megágyazott a régi szobámban. Egészen addig, amíg el nem dőltem az ágyon, fel se tűnt, mennyire elfáradtam. A szívem ugyan pár másodpercre őrült erővel verte a mellkasomat, amint vízszintesbe kerültem, a szemhéjaim mégis ólomnehézségűnek érződtek, a szemem szúrva jelezte, mennyire kiszáradt, az izmaim pedig fokozatosan elzsibbadtak. Már készen álltam lemenni alfába, ám a telefonom pittyenése hirtelen felébresztett.

Izgatottan nyúltam a telefonomért, ennek miértjére azonban csak akkor jöttem rá, amikor elárasztott a csalódottság az értesítés láttán. Csak Oszkár írt rám Instagramon, hogy újra megerősítse, mennyire tetszenek neki a képeim, és hogy elújságolja, több ismerősének is mesélt rólam, hátha ők is felkérnek hasonló munkákra. Hirtelen felébredt bennem a vágy, hogy válaszoljak neki, elküldjem a fenébe, vagy csak megírjam neki: nem fogok azért munkát vállalni, hogy a haverjai is rámozdulhassanak a pasimra.

Aztán egyszer csak elért a felismerés...

Gergő nem a pasim. Smároltunk, elvileg randiztunk is, de semmi ilyesmit nem beszéltünk meg. Sőt, azt mondta, ezt a délutánt ne számítsuk randinak, szóval igazából csak smároltunk párszor, és ennyi. Ahogy jobban belegondoltam a dolgokba, hirtelen azt sem tudtam, készen lennék-e rá, hogy összejöjjek vele. Kedveltem. Nagyon kedveltem őt, az viszont minduntalan ellenem szólt, hogy egyrészt dacból mentem vele randira, másrészt meg még mindig nem tudtam letenni Castlelake-ről.

Azért lettem csalódott Oszkár üzenete miatt, mert azt reméltem, a Discordról kapok értesítést, és Ő írt rám. Megnyitottam az alkalmazást, a G-vel folytatott beszélgetést, ám az utolsó üzenet még mindig az volt, amit napokkal ezelőtt elküldtem neki. Úgyhogy légyszíves tegyél végre egyszer szívességet nekem, és vagy kezdj el végre segíteni, vagy felejts el! Nagyon úgy tűnt, Castlelake döntött, elvégre azóta hozzám se szólt.

Vagy csak idő kellett neki, hogy kitalálja, mi legyen. Korábban is félt felfedni magát nekem, még arra sem mert válaszolni, csináltatott-e tetoválást tavaly óta. Ebben a pillanatban el tudtam képzelni, hogy talán amíg én Gergővel nyalakodtam, Castlelake tövig rágta a körmét, hogy vajon miként vezessen rá, ki ő, vagy rá akar-e egyáltalán vezetni. Kár lett volna tagadni, haragudtam magamra, amiért fejjel rohantam a falnak, amint egy kicsit felhergelt G viselkedése. Korábban eszembe se jutott, ekkor viszont összeszorult a mellkasom, ahogy rájöttem, már az elején is elmondta, retteg elém állni, mert úgy gondolja, nem tetszene, akit látok. Ő végig attól félt, hogy visszautasítom, én meg idő közben majdnem összeszedtem valaki mást, pedig csak pár nap telt el a veszekedésünk óta.