Tik, katt, ecsetvonás | ✔

31. fejezet: Hazatérés, barátság, üzenet

Az éjszaka emlékei még mindig élénken éltek bennem. Ahogy Gergő puha bőre a hátamhoz ért, még ekkor is kellemes bizsergés futott végig a gerincemen, ha csak belegondoltam. Tényleg sokkal intenzívebben éltem meg az egészet, ráadásul amikor Gergő teljesen rám dőlt, átölelt, megfogta a kezemet, majd finoman a nyakamba csókolt, azt hittem, végleg elvesztem az eszemet. A saját gondolataim kétfelé szakítottak. Az egyik felem végre át akarta élni azt az élvezetet, amit ez a póz okozott volna, a másik viszont legszívesebben órákig így maradt volna, hogy minél tovább érezhesse azt a gyengéd szerelmet, amivel Gergő elárasztott.

Még mocorogni sem tudtam, tűrnöm kellett a kényelmetlen feszülést, ahogy a farmerem a combomhoz szorította a merevedésemet. Talán nem volt a legjobb ötlet az autópálya kellős közepén, egy százzal süvítő motoron ülve felidézni az éjszakánkat. Legalább az nyugtatott, hogy lassan negyvenöt perce jöttünk már, Gergő pedig pár kézjel után kisorolt a legkülső sávba, vagyis meg akart állni tankolni.

És szerencsémre így is történt. Megálltunk az egyik kút mellett, Kitti pedig a másikhoz húzott be Gáborral. Ők ketten és én is azonnal levettük a sisakot, hogy lemoshassuk róla a bogarakat, Gergő viszont egy egészen más módszert választott: kiemelte az ablakmosót a vödörből, majd az arcához emelte, hogy megmossa a még mindig a fején lévő sisakot. Kitti és Gábor elképedve nézték, ahogy Gergő heves mozdulatokkal sikálta le magát, én viszont nagyon jól szórakoztam rajta.

– Édes istenem, mennyire hülye vagy – temette a kezébe az arcát Kitti, miközben Gergő levette a sisakját.

– Valakinek annak is kell lennie, hogy ti normálisnak tűnjetek.

– Én a hülyeségeddel együtt is nagyon szeretlek – mosolyogtam Gergőre, aki erre egyből elém lépett, majd megajándékozott egy hosszú csókkal.

– Akarsz hallani egy nagyon rossz viccet? – Finoman az enyémnek dörgölte az orrát, én pedig jókedvűen bólintottam, miközben mellettünk Kitti és Gábor fáradtan felsóhajtottak. – Mit csinál a kenőcs, ha elfáradt?

– Geri, ne! – nyafogott a fejét fogva Gábor.

– Na, mit?

– Hát, üldö-gél! – Büszkén vigyorogva adta meg a válasz, mint egy nagy gyerek. Imádtam, mennyire jól tudott szórakozni magán.

– Neked ezek tényleg tetszenek? – vonta össze a szemöldökét Kitti, miközben közelebb lépett hozzánk.

– Nekem ez tetszik. – Adtam egy puszit Gergő arcára, aki ettől ismét ugyanolyan szépen elmosolyodott, ahogy a vicce után. – Ez – mutattam a szájára, ami ezután finoman az enyémhez ért.

***

Amint hazaértünk, első dolgom volt felhívni Antit, hogy ők merre járnak. Mivel nem tudtuk az összes csomagot a motorokkal hazavinni, megkértem őket, hogy ezt-azt hozzanak haza nekünk. Ám mire mi megérkeztünk, ők már Lucy és Geréb segítségével fel is vitték a cuccainkat, mintha nem mondtam volna el neki harmincszor, hogy kirúgom a haja alól, ha úgy bánik velem, mint egy porcelánbabával. Érvelhetett volna azzal, hogy csak nem akartak megvárni minket, ő azonban megint azt hajtogatta a telefonban, hogy csak segíteni akart nekem, ne kelljen annyit cipekednem. Mint mindig, kicsit mérgesen tettem le a telefont, belül azonban csak melegséget éreztem, amiért a bátyám ennyire szeret.

Az emeletünkre érve Gábor kinyitotta az ajtót, ám ahogy egy hangos, éles hang hasított a levegőbe, meg is állt. A vékony résen, Boglárka dugdosta ki az orrát, miközben egyre magasabb hangon vinnyogott. Nagyon örült, hogy hazaértünk.

– Geréb, róka! – kiáltott be a lakásba Gábor, de semmi válasz nem érkezett.

Pár másodperc gondolkodás után Kitti odaguggolt a küszöb elé, hátha még az előtt el tudja kapni az izgága állatot, mielőtt az a földszintig rohannak. Gábor lassan nyitotta is az ajtót, Boglárka pedig már majdnem az egész fejét kidugta rajta. Aztán hirtelen valaki visszahúzta a lakásba, és ahogy a feje felemelkedett, valószínűleg ölbe is lett véve.