Tik, katt, ecsetvonás | ✔

30. fejezet: Strand, Gitta, randi

Gergő tenyere finoman simult a hátamra. Annyiszor láttam filmekben, de eddig csak fantáziának gondoltam, hogy valaki felizgulhat attól, ha egy másik ember naptejet ken a hátára. Ekkor azonban teljes egészében megtapasztalhattam ezt az érzést, és hirtelen örülni kezdtem, hogy hason fekve kértem meg őt erre. Már éreztem is a hatást, ami az érintésétől átjárt, az pedig kicsit sem segített a helyzeten, hogy amint végzett, még masszírozni is nekiállt. Egy halk nyögés hagyta el a torkomat, amint Gergő rámarkolt a csuklyásizmomra.

– Ha korábban tudom, hogy ez ennyire beindít... – Egy halk nevetést hallatott a fülem mellett, amibe egész testemben beleremegtem.

– Ha visszaértünk a hotelbe, felfekhetek így az ágyra – támaszkodtam fel az alkaromra. – Csak meztelenül.

– Én pedig rád fekhetek?

– Akartam is kérni. Főleg mert így még mélyebbre tudod tenni, és szeretném kipróbálni, milyen lenne, ha tövig...

– Elég már! – szólt ránk befogott füllel Kitti. – Ha én nem magyarázok arról hangosan, mennyire szívesen meglovagolnám Gabit, akkor ti is tartsátok meg magatoknak a szexuális életeteket.

– Meglovagolnál? – Gábor hangja úgy csengett, mint egy izgatott kisgyereké, és a szeme is hasonlóan csillant fel, miközben felnézett a mellette álló Kittire.

– Ájulásig, Cápeti, de csak este.

– Akkor mi is majd este – hajolt le hozzám Gergő egy csókra. – Tövig. Ahogy mondtad.

– Hülye vagy – nevettem el magam.

– Valahogy meg kell koronázni az utolsó esténket. Előtte meg elviszlek egy randira.

Újabb csókot kaptam tőle, ez azonban hosszabbra nyúlt, mint az előző. Egyre élénkebben égett bennem a vágy, hogy ezen a napon tényleg hozzányúljunk a lagzi másnapján megvett óvszerhez. Gábor annyi helyre rángatott el minket, hogy valahányszor visszaértünk, este már egyikünknek sem maradt energiája egy szeretkezésre, így csak összebújton, és egymás karjai közt elaludtunk. Ekkor viszont egy sima, egész napos strandolást terveztünk csak be, ami nem szívott le annyira, mint a túrázás, múzeumlátogatás, vagy mini vidámparkozás.

Minden programon nagyon jól éreztem magam, és külön örültem, hogy legtöbbjükre Antiék is jöttek velünk. A vidámparkozás tetszett talán a legjobban, és nem is azért, mert Gergővel kész élmény volt végigmenni a kísértetkastélyon. Minden ijesztésből ki tudott hozni valami szórakoztatót, hogy ne féljek annyira, és ez jól is jött, ugyanis sosem bírtam jól az ijesztéseket. Még egy horrorfilm megnézése után is órákig tikeltem, hála a hirtelen ijesztéseknek. A leginkább az tetszett, amikor Petivel és Mimivel fel kellett ülnünk egy körhintára, hogy Anti és Lídi is kipróbálhassanak valamit. Gyerekként rengetegszer akartam kipróbálni, milyen lenne felülni az egyik színes műlóra, vagy beszállni egy kis helikopterbe, de a Tourette-em miatt anya sosem mert felengedni ilyenekre. Félt, mi lesz, ha egyszer megfejelek valamit egy tikem miatt. Ekkor viszont kiélhettem, amire akkoriban annyira vágytam, és arra a pár percre visszavedlettem nyolc éves önmagamba, hogy a keresztfiammal együtt élvezzem, ahogy körbe-körbe mentünk egy kis versenyautóban. Pontosabban Peti benne, én mellette guggolva.

Miután Gábor úgy ítélte meg, hogy már biztos mindegyikünk bőre beszívta a naptejet, végre bemehettünk a vízbe. Gergő végig a kezemet fogta, miközben lassan egyre beljebb és beljebb lépkedtünk. Örültem a korai nyárnak, a meleg levegőnek, a Balaton kellemesen hűvös vizének. Gyönyörű emlékeket ébresztett bennem abból az időből, amikor még azt hittem, van egy tökéletes családom, tökéletes életem, tökéletes világom. De már nem bántam, hogy az akkori idill összetört. Már nem sirattam, amit elvesztettem, mert végre volt valamim, amit senki és semmi nem vehetett el tőlem.