Tik, katt, ecsetvonás | ✔

24. fejezet: Lépés, hiszti, Geréb (18+)

Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Az utóbbi tíz percben csak feküdtünk egymás mellett, mintha farkasszemet néztünk volna, hogy ki tud tovább vigyorogni, mint egy idióta. Elméletileg azért léptünk le egykor a buliból, mert Gergő fáradtnak érezte magát, de amint visszaértünk hozzájuk, egyből magához húzott, szorosan átölelt, és egy hosszú csókba vont. Már egyáltalán nem tűnt kimerültnek, sőt, kifejezetten élénken rángatta le rólam a kabátot, ám amikor benyúlt a pulcsim és az ingem alá jéghideg kezével, végre mindketten rájöttünk, hogy ezt talán nem az előszobában kellene csinálnunk, hiába értünk haza sokkal korábban, mint a többiek.

A hidegre tekintettel végül csak ittunk egy-egy bögre forró teát, aztán felváltva elmentünk lezuhanyozni. Miután lefeküdtünk, mindketten tudtuk, hogy aludni akartunk, de egy pillanatra sem tudtuk abbahagyni a vigyorgást, vagy egymás bámulását. Úgy viselkedtünk, mintha nem lennénk normálisak, én azonban ezt egy cseppet sem bántam. Életemben először teljesen boldognak éreztem magam, a szívem egyre hevesebben vert, ahogy teltek a másodpercek, és ez akkor sem állt meg, amikor Gergő finoman az arcomhoz nyúlt, simogatni kezdett.

– Égek a vágytól, hogy megcsókoljam a pasimat – húzódott közelebb hozzám.

– Miért érzem azt, hogy csak az utolsó szó miatt akartad ezt kimondani ahelyett, hogy cselekednél?

– Megtehetem?

Kivételesen túl izgatottnak éreztem magam ahhoz, hogy játszadozzak vele. Dús, fekete tincsei közé túrva húztam közelebb magamhoz, a nyelvemmel azonnal az övét kerestem. A teste az enyémnek feszült, a belőle áradó forróság megszédített, amikor pedig ujjai lassan a pólóm alá csúsztak, abba beleremegtem. Eleinte csak finoman érintett, ujjai szinte táncoltak a bőrömön, a szívem mégis hevesen vert tőle.

Nyelve hirtelen még mélyebbre csúszott a számban, lábát az enyémek közé csúsztatta, majd combját az ágyékomhoz nyomta. Égett az arcom, ahogy egy halk nyögés szaladt ki a torkomból, a merevedésem viszont egy rándulással jelezte, mennyire élveztem ezt a szimpla mozdulatot. A körmeim egy pillanatra a vállába mélyedtek, miközben ő még szorosabban magához húzott, kezét egészen a hátam közepéig csúsztatta a pólóm alatt.

Még a karácsonykor elképzelt dolgokon is túltett az az érzés, ami Gergő legapróbb mozdulataitól elárasztott. Hiába ölelt olyan szorosan, hiába feszült a teste az enyémnek, én még ennél is közelebb akartam kerülni hozzá. Zavart, hogy köztünk vannak a ruháink, az egész testét, minden porcikáját magamon akartam érezni, ahogy ellepnek, betakarnak, akár egy puha pokróc, ami minden hideg széllökéstől, fájdalomtól megvéd. Ezt tényleg élveztem. Ekkor biztosan tudtam állítani: mindennél jobban szeretném, ha megérintene. Még sosem éreztem ilyet, nem tudtam, miként kérhetném, hogy megtegye. Kivételesen egy másfajta idegesség lett úrrá rajtam. Hogyan szólnak az igényeikről az emberek a párjuknak anélkül, hogy tönkretennék a hangulatot?

– Levehetem a pólódat? – vált el tőlem lihegve.

– Kérlek!

Olyan hevesen próbált megszabadítani a ruhadarabtól, mintha legszívesebben letépné rólam. Már húzódtam volna vissza hozzá, amikor hirtelen felült, majd ő is ledobta a sajátját a földre.

A vérem olyan erősen áramlott a fülemben, hogy már a gondolataimat sem hallottam. Amikor pedig Gergő visszahúzott magához, úgy éreztem, ott helyben kapok infarktust. Bőrét olyan puhának éreztem, akár a tiszta selyem. A testéből áradó forróság így még erősebben járt át, csak még közelebb akartam kerülni hozzá, mindennap minden percében érezni, ahogy megérint. Csókja egyre fűtöttebbé vált, mintha élve fel akart volna falni.