Tik, katt, ecsetvonás | ✔

32. fejezet: Menedék, macska, Lídi

Azt az e-mail címemet adtam meg, amit csak regisztrációkra használtam, de a jelszó kiválasztásánál már komolyan vettem a dolgot, és a tíz karakteres, nagybetűt, kisbetűt, számot tartalmazó jelszavamat ütöttem be, mintha nem csak emiatt az egy dolog miatt akarnék regisztrálni Facebookra. Minden létező adatot kitöltöttem, a lehető legprivátabbra állítottam a profilomat, feltöltöttem egy képet magamról, amin napszemüveg van rajtam, azt viszont már nem értettem, miért kérdezgetett olyanokat, hogy milyen filmeket szeretek és hasonlók. Egy-egy választ adtam gyorsan ezekre a kérdésekre, aztán neki is láthattam a keresésének.

Hatalmas szerencsének gondoltam, hogy Gábor vezetéknevét egyedinek lehetett mondani; összesen egy profilt dobott ki ezzel a névvel. Plusz négy másikat, amik talán a szüleihez és testvéreihez tartozhattak. Az infarktus kerülgetett, amikor megláttam, hány ismerőse van Gábornak, ám szerencsére azonnal megtaláltam a keresésre használható sávot. Egy pillanatra elgondolkodtam, melyik nevet írjam oda, bár végül a rendeset ütöttem be.

Két személyt is kidobott, viszont egyik sem egyezett azzal, akit kerestem. Amikor viszont bepötyögtem a Castlelake szót, aztán leütöttem az entert...

Úgy éreztem, a szívem megszűnt dobogni. Nem hittem el, amit látok, pedig feketén-fehéren ott állt előttem az igazság. Végig ő volt. Miatta történt minden. Miatta távolodtam el a legjobb barátomtól. Miatta nem mertem nyitni senki felé. Miatta tudott Gitta megerőszakolni. Minden az ő hibája, ami az utóbbi időben történt velem. Végig hazudott, talán játszott is velem, én hülye meg mindent elhittem neki, akár abban a rohadt másfél évben. Még hogy festő! Színésznek kellene elmennie, ha már ennyire jól megy neki a szerepjátszás...

A szemembe könnyek szöktek, miközben átmozdítottam a kurzort a laptopomon, majd rányomtam a névre, amit ekkor mindennél jobban gyűlöltem. Gregory Castlelake. Azaz Tóvári Gergő.

Amikor megláttam Kitti nevét a beosztásán, még háromszor elolvastam, hogy biztosan jól látom-e. De sajnos nem a szemem csalt, és hirtelen mindennél nagyobb hülyének éreztem magam, amiért nem kérdeztem meg soha, mi Gergő vezetékneve. Még utána is igyekeztem előbb utánanézni a sejtésemnek, hátha mégsem igaz, és csak az angolom ennyire rossz, elvégre ezt mindig második idegen nyelvként tanultam, sosem ment olyan jól, mint a német vagy a román. Beírtam a Google fordítójába, hogy "tó" és "vár", ám bárhányszor ellenőriztem, mindig azt adta ki, hogy "lake" és "castle".

És amikor megláttam a Facebookon, hogy Gregory Castlelake profilképén a tizenhét éves Gergő vigyorog az első motorján, végleg összetört bennem a remény, hogy ez az egész talán egy félreértés, vagy nagyon rossz vicc. Hirtelen minden értelmet nyert, és nem értettem, miért nem jöttem rá hamarabb. Ezért rejtegette annyira a telefonját. Ezért nem akarta, hogy bejelöljem valahol. Ezért tudott rólam olyan dolgokat, amiket sosem mondtam el neki. Ezért tudta megnézni Gitta, mivel hitetheti el velem, hogy ő az.

Ezért kezdtem el olyan hamar kötődni hozzá. Mert már ismertem. Tudtam, hogy jó lesz hozzám, mert már előtte is jól bánt velem több mint másfél évig. Ő pedig végig tudta, ki vagyok, és valószínűleg emiatt változott meg rólam a véleménye olyan hirtelen. Nem is értettem, miért nem találtam sokkal gyanúsabbnak, hogy egyik nap még le akart ütni, a másikon pedig már konkrétan randira hívott "békülés" címszó alatt. Végig tudta, mivel vehet le a lábamról, és sunyi módon ki is használta, miközben én szenvedtem, hogyan adhatnék meg neki bármit. Ez rohadtul nem fair!

Azonnal repülő módba tettem a telefonomat, majd a laptopommal, a fényképezőmmel, és pár napra elegendő ruhával megpakolva kiléptem a lakásból, de eszembe se jutott az egyetem közelébe menni. Tudtam, ha nem beszélek erről valakivel, és nem gondolom át a dolgot, képes lettem volna olyasmit mondani Gergőnek, amit nem gondoltam komolyan. Lehet, hogy konkrétan átvert és hazudott nekem, mégis még mindig túlságosan fontossá vált, túlságosan szerettem ahhoz, hogy csak úgy eltaszítsam magamtól egy hirtelen döntés miatt. Inkább csak felszívódtam egy időre, elvégre a szakításnál még az is jobb, ha egy kicsit ráhozom a frászt.