Tik, katt, ecsetvonás | ✔

21. fejezet: Gyógyulás, karácsony, apa

Gergő azóta majdnem minden éjjelt nálam töltött, mintha képtelen lenne akár csak egy pillanatra elszakadni tőlem, vagy ugyanennyi ideig meglenni Gittával egy légtérben. Persze megértettem őt, és mindennél boldogabbá tett, hogy végre akadt kit ölelnem, ha rémálmok gyötörtek, esetleg letörtnek éreztem magam. Bár Gergő mellett mindkettő minimálisra csökkent számomra az utóbbi időben, ezen pedig már meg sem tudtam lepődni, miután majdnem mindennap valami idióta viccel ébresztett, hogy mosolygással kezdjem a reggeleket. Éjszakánként addig ölelt, cirógatott, mígnem teljesen elaludtam, és az alapján hány alkalommal keltem arra az éjszaka közepén, hogy homlokon csókolt, talán már azelőtt megállította a lidércnyomásokat, hogy elkezdődtek volna.

Ám az együtt töltött éjszakákon kívül szinte semmi sem változott a kapcsolatunkon. Még mindig nem mertem megkérni őt, hogy tegyük hivatalossá a dolgot, ő pedig egyre gyakrabban állított le, mielőtt messzebb mentünk volna csókoknál és ölelkezésnél. Mindig azt mondta, látta a jeleket, hogy igazából nem akarom teljesen, de amikor azt kérdeztem, mégis milyen jeleket, sosem felelt. Úgy hittem, azért csinálta ezt, nehogy elkezdjem elnyomni azokat a jeleket, amik segítettek neki felismerni, mikor vagyok őszinte, és mikor jelentkezik rajtam Gitta és Ervin hatása, aztán ő ne tudjon megvédeni a régi, káros berögződéseimtől. Örültem neki, hogy ennyire segíteni akar rajtam, pár alkalommal azonban tényleg úgy éreztem, akartam ezt, akartam őt, akartam az érintését. De miután leállított, mindig elgondolkodtam, és gyakran jutottam arra, hogy talán tényleg akadtak alkalmak, amikor egy pillanatra elbizonytalanodtam. Utána pedig hiába jelent meg bennem határozottan, hogy tényleg szeretném ezt, Gergő már meglátta a jeleket, leállított.

A legnagyobb ébresztő azonban pont a legutóbbi alkalommal tört rám. Összebújtunk, csókolóztunk, aztán Gergő megkérdezte, megérintheti-e a merevedésemet. Akartam. Tudtam, hogy akarom. Mégis haboztam a válasszal, végig kellett gondolnom, tényleg akarom-e, az igen viszont túl későn állt a számra. Gergő megállított, azonnal igyekezett elmagyarázni, hogy semmi baj nincs azzal, ha még nem megy. Ám amint kiment a mosdóba, a fejemet elárasztották az önhibáztató gondolatok. Hirtelen félni kezdtem, hogy majd megharagszik rám, amiért nem bólintottam azonnal. Mire ő visszaért, sikerült annyira mélyre taszítanom magam a mérgező gondolatok közé, hogy először bőgni kezdtem, aztán rám tört egy tik-roham, amiből Gergő és Lucy csak közösen tudtak kirángatni.

A következő három terápia alatt csak erről beszéltem Egressy doktornőnek. Kezdésként példákat kért tőlem, hogy meséljek konkrét alkalmakról, amikor Ervin vagy Gitta azt éreztették velem, hogy tartozom nekik a testemmel. Egy órán át soroltam az alkalmakat, és még maradt volna bőven, amit elmondhattam volna neki. Ervin minden randink után addig nem hagyott hazamenni, amíg legalább le nem szoptam, vagy ki nem vertem neki, és utána is piszkált, amiért győzködnie kellett. A szüzességemet is csak azért vesztettem el tizennégy évesen, mert Ervin egyenesen megfenyegetett, hogy kidob, ha nem teszem meg, elvégre mivel együtt vagyunk, tartozom neki ezzel. Gitta már idomítva kapott meg. Amint éreztette velem, hogy felizgult, nekem azonnal ugranom kellett, akkor is, ha semmi energiát vagy vágyat nem éreztem. Évekig elhitettem magammal, hogy ennek így kell lennie. Meg kellett adnom nekik, amit akartak, és rosszul érezni magam, ha én nem osztoztam az örömükben, amikor megkapták. Amikor én nem élveztem az együttléteket.

Következőnek Gergőről kérdezett. Arról, milyen érzés, amikor vele vagyok. Menne-e olyankor, akarnám-e, eszembe jut-e, hogy vele valószínűleg élvezném. A válaszok nehezen jöttek a számra, mégis igyekeztem elképzelni, milyen lenne vele. Tetszett, amikor azokat a képeket küldözgettük egymásnak, és akkor tényleg úgy éreztem, mindennél élvezetesebb lenne végre egy olyan emberrel belemenni ebbe, aki tisztel, rám is figyel, talán tényleg szeret. Az ez után kapott tanácstól erős hőhullámok gyötörtek, hiába kérte a doktornő, hogy ne szégyenkezzek. Teszt gyanánt, aznap éjjel meg kellett próbálnom magamhoz nyúlni, miközben elképzeltem, milyen lenne Gergővel. De legnagyobb bánatomra felsültem. Nem mertem addig menni, hogy lekerüljenek a ruháink, így elő kellett vennem a többi tanácsot is.