Tik, katt, ecsetvonás | ✔

25. fejezet: Terápia, Valentin, tetoválás

Október óta ez lehetett az első terápia, amire mosolyogva érkeztem. Gergő reggel azonnal felajánlotta, hogy elvisz, aztán meg is vár, így végre nem kellett egyedül ücsörögnöm a kisgyerekek és anyukák között. Összebújni ugyan így sem mertünk, de legalább hallhattam párat az új vicceiből, hogy aztán pár nő összehúzott szemmel nézzen felénk, amikor robbanásszerűen tört ki belőlem a röhögés. Sejtettem, mennyire megkönnyebbülhettek, amikor a doktornő végre szólított engem.

– Milyen jó kedve van valakinek! – mosolygott kedvesen Egressy doktornő. – Így se jöttél még hozzám.

– Gergő jó hatással van a lelkemre – tártam szét a karom nevetve, majd leültem a szokott helyemre. – Mármint tényleg nagyon. Nem is tudom, mikor éreztem ennyire jól magam utoljára.

– Az utóbbi időben ő is sokkal vidámabbnak tűnik. – Elismerően bólintott, miközben magához vette a csiptetős mappáját. – És a dühét is jobban tudja kezelni.

– Az biztos! Pár napja is ideges lett, mert egy autós nem igazán akart megállni nekünk a zebránál, de végül még csak nem is üvöltött vele. Azt mondta, tudja, apám miatt mennyire rosszul érint, ha valaki felemeli a hangját a közelemben, ezért mindent megtesz, hogy még véletlenül se kiabáljon, ha velem van. Gábor szerint tavaly még simán le is rúgta volna az autóról a tükröt egy ilyenért.

– Nagyon jó, hogy ennyire örülsz a fejlődésének – döntötte enyhén oldalra a fejét. – Viszont engem most az érdekelne, te mennyit fejlődtél az utóbbi időben.

– Gergő szerint sokkal magabiztosabb lettem. Nemrég például Gitta megpróbált meggyőzni, hogy terhes tőlem, és akkor életemben először nem vettem be tőle a hazugságát. Megmondtam neki, hogy tudom, hogy ez nem igaz, mert amióta történt az a dolog, egyszer már megjött neki. Aztán komolyan álltam a sarat, egy pillanatra sem hagytam, hogy elbizonytalanítson, pedig nagyon igyekezett. Ráadásul mindezt egyedül csináltam, mert pont az egyik órám után csinálta ezt, és Gergő csak húsz perccel később jött utánam, amikor nem mentem ebédelni. A bátyjának még nem mertem elmondani ezt, mert nagyon rosszul éreztem magam, amikor eszembe jutott, hogy úgy csak még kevésbé akarna beszélni vele.

– Ez akkor is hatalmas lépés volt részedről! Büszke lehetsz magadra, hogy ilyen bátor voltál.

– Egyébként az vagyok – bólogattam egyetértően. – És Gergő is azt mondta, hogy büszke rám.

– És azóta minden rendben köztetek Gergővel? Legutóbb azt mondtad, aggódsz, hogy valami baj van.

– Igen, végül sikerült megbeszélnünk a dolgot.

A mellkasom megint egy kicsit összeszorult, ahogy eszembe jutott az a múlt heti beszélgetés. Addigra Gergő már lassan két hete feszengett valamitől, furcsán viselkedett, de hiába próbáltam, nem tudtam rájönni, mi történt vele. Egyik nap például azon kaptam, hogy éppen négyszáz képet törölt ki a telefonjából, ám amikor megkérdeztem, miért csinálja ezt, csak a mellkasához rejtette a készüléket, és csak akkor engedte el újra, amikor az már biztosan befejezte a törlést. Később a laptopja tetejét csapkodta le rendre, valahányszor megjelentem a közelben, vagy hirtelen elhallgatott, miközben valakivel beszélgetett. A három cselekvés kísértetiesen hasonlított arra, amit Gittától tapasztaltam, és mivel azóta tudtam, ezekkel próbálta elrejteni előlem, hogy megcsalt, egyre idegesebb lettem, hogy talán megint belefutottam egy rossz kapcsolatba.

Két hét és egy terápia után elegem lett, ezért azonnal Gergő elé álltam, amint itt végeztem. Megkérdeztem, miért viselkedik mostanában ennyire furcsán, és emlékeztettem, hogy azt mondta, egy jó kapcsolat alapja a kommunikáció, ő mégis úgy viselkedett az utóbbi időben, mintha titkolni előlem valamit. Akkor bocsánatot kért. Azt mondta, csak egy régi ismerősét próbálta kitörölni az életéből, és aggódott, hogy félreérteném a dolgot, ha meglátnám az üzeneteiket, vagy hallanék róla valamit. Nagyon közel álltak egymáshoz azzal a sráccal, de nemrég nagyon csúnyán összevesztek, ő pedig már megbánta, hogy annyira nyíltan viselkedett vele. Félt, hogy azt hinném, valaki mással is próbálkozott mellettem, és még azt is megengedte, hogy Gábornál rákérdezzek a dologra. A korábbi csalódások miatt megtettem, Gábor pedig igazolta, amit Gergőtől már hallottam.