Tik, katt, ecsetvonás | ✔

28. fejezet: Esküvő, lagzi, boldogság

Kolos szobája hatalmas volt. Talán háromszor akkora lehetett, mint amiben én aludtam. Tudtam, ma éjszaka már Lizivel fog itt aludni, ekkor pedig minden pasit, akit meghívott, ide várt, mégis furcsán éreztem magam, ahogy beléptem hozzá. Ehhez a kényelmetlenséghez pedig még az is hozzájárult, amikor felajánlotta nekem, hogy a borbély, akit magához hívott, az én hajamat is levághatja. Nem igazán tudtam, miként magyarázzam meg neki, hogy nem akarok rövid hajat, mert azt nem lehet megfogni. És finoman megtépni.

Dél környékén elkezdtek megérkezni a vendégek, én pedig bár igyekeztem mindenkit lefotózni, a huszonötödik ember után elvesztettem a fonalat. Addigra több ember is bejött egyszerre, nem tudtam, kit kaptam már el, és kit nem, Kolos viszont szerencsémre rám szólt, hogy nem kell ennyire mindent lefényképeznem. Megkért, hogy csak vegyüljek el, mintha egy szimpla vendég lennék, és csak akkor vegyem elő a kamerámat, ha egy tényleg kötelezően megörökítendő pillanatra találok.

Akkor körbenéztem, próbáltam kitalálni, mit csinálhatnék. Antinak folyamatosan Kolossal kellett foglalkoznia, Gergő még nem érkezett meg, Petivel pedig nem igazán beszélgethettem, hiába lett rám bízva, hogy vigyázzak rá a szertartásig. Ahogy körbenéztem, hirtelen észrevettem egy ismerős arcot, ami a legtöbb ember fölé emelkedett.

Azonnal elindultam Gábor felé, ám amint átverekedtem magam a tömegen, és megláttam, kivel beszélget éppen, majdnem fordultam is hátra. Beni azonban egyből észrevett, és emiatt Gábornak is feltűnt a jelenlétem. Intett nekem, hogy menjek oda, én viszont csak lassan, vonakodva mertem ezt megtenni.

– Szia! – Gábor mosolyogva köszöntött, de Beni arcán egy egészen más érzelmet láttam, ahogy többször végignézett Petin. – A szerelmed is nemsokára ideér, csak neki meg kellett állnia út közben egy ötperces szünetre.

– Ez kinek a gyereke? – Beni szinte már izzadt, miközben Petit figyelte, nekem pedig hirtelen leesett, miért nézett olyan furcsán.

– Ő itt Peti, a keresztfiam – mutattam a kisfiúra, aki egyből integetni kezdett Beninek. – Gittával már két éve szétmentünk.

– Bocs, csak megijedtem, hogy...

– Szeretnék bocsánatot kérni tőled – szakítottam félbe. – Iszonyatosan szemét voltam veled akkor. Most már tudom az igazat.

– Miről van szó? – vonta össze a szemöldökét Gábor.

– Velem csalta Brigitta majdnem egy évig. – Beni elvörösödve, szégyenkezve dörzsölte a tarkóját, mire Gábor szeme hatalmasra kerekedett. – De esküszöm, nem tudtam, hogy együtt vannak, és amint megtudtam, azonnal...

– Próbáltál figyelmeztetni, én meg leugattalak. – Ekkor már én szégyelltem el magam, mire Gábor látványosan a homlokára csapott.

– Bojta, jogosan ugattál le! Jobban át kellett volna gondolnom, hogyan megyek oda hozzád ezzel az infóval, nem csak szimplán letámadni Gitta egész családja közelében.

– Oké, a helyzet az... – állt be kettőnk közé Gábor. – Mindketten segghülyék vagytok. Ahelyett, hogy egymás miatt szottyogtok...

– Mit csinálunk? – szólt közbe értetlenül Beni.

– ...megláthatnátok, hogy ebben az egyenletben végig egyedül Gitta volt a probléma. Ti barátok vagytok, Gitta meg egy zavaró tényező volt, amit végre ki tudtatok radírozni. Most pedig kibékülhettek... – Óvatosan kivette a kezemből Petit. – ...és újra barátok lehettek. – Beni felé lökött, mígnem ölelés közelségbe kerültünk. – Most pedig puszi-puszi! Gyerünk!

– Persze, aztán Gergő legyen féltékeny, amint megérkezik! – forgattam a szemem nevetve.

– Gergő? – kapta fel a fejét meglepetten Beni. – Gergő úgy, mint...