Tik, katt, ecsetvonás | ✔

35. fejezet: Én vagyok Castlelake!

Hatalmas szerencsének éreztem, hogy Antira bíztam a Kolostól kapott hacukámat. Ezeket a gyönyörű ruhákat nem mertem festők közelében tárolni, főleg mivel láttam már olyat, hogy Gergő véletlenül festékes kézzel nyúlt be a szekrényébe, majd három pólóját is összekente. Lídi még szépen ki is vasalta nekem a ruhadarabokat, így teljesen olyannak tűnt, mintha most kaptam volna meg őket. A hajvágás persze megint feljött, én viszont továbbra is ellenkeztem, így Lídi végül csak összefogta a tincseimet. Nagyon meglepődtem, hogy már ennyire megnőtt a hajam.

A gyomrom csupán akkor kezdett el görcsölni, amikor beültem a kocsiba Antival. Nem tudtam, mit fogok reagálni, ha meglátom Gergőt. A haragom ugyan elpárolgott a sok tanácstól, amit kaptam, de nem tudtam biztosan kijelenteni, hogy nem jelenik meg bennem újra valamennyi, amikor szemtől szemben állok vele. Az első huszonnégy órában látni sem akartam, gyakran eszembe jutott, hogy szakítanom kellene vele, és még mindig képtelen voltam elhinni, hogy Csilla és Anti egy-egy beszélgetéssel teljesen elmulasztották volna ezeket az érzéseimet. Féltem, mi lesz, ha meglátom, és hirtelen megint haragudni kezdek, vagy oda sem akarok menni hozzá, esetleg kedvem lesz behúzni neki egyet. Sosem tettem volna meg, de kedvet kaphattam hozzá, és már ez is megrémített.

Legalább annak örültem, hogy kivételesen csak szimpla tikek jelentkeztek rajtam. Korábban minden ilyen alkalommal komplex, akár fájdalmas mozdulatsorokat ismételgettem, amik egyre agresszívabb jöttek elő, minél idegesebb lettem. Eddig is tudtam, ekkor azonban mindennél erősebben éreztem, mennyit segít, ha rendszeresen szedem a gyógyszeremet. És lélekben már köszönetet is mondtam Gergőnek, amiért az utóbbi hónapokban óramű pontossággal rám szólt minden reggel, nehogy elfelejtsem bevenni a pirulákat.

Egész testemben reszkettem, miközben Anti leparkolt a művelődési központ előtt. Nem mertem bemenni, kiszállni a kocsiból, de még a biztonsági övet sem akartam kikapcsolni. Nem éreztem késznek magam. Azt se tudtam, fel lehet-e egyáltalán készülni egy ilyen találkozásra. Valószínűleg képtelenség.

– Bemenjek veled? – fogta meg a kezem Anti. – Tudom, hogy utálod a tömeget.

– Nem a tömeg a bajom – ingattam a fejem. – Hanem... Tudod...

– Menni fog az! – Biztatóan megszorította az ujjaimat, majd egy nyugtatónak szánt mosolyt is próbált adni, a szemében csillanó aggodalom azonban megtörte a közvetíteni kívánt üzenetet. – De azért maradok még tíz percet. Ha bármi van, csak fuss ki, és viszlek, rendben?

– Köszönöm.

– Neked bármit, Bojt!

Áthajolt hozzám, hogy pár hosszú másodpercre magához ölelhessen. Erősen fogott, talán ő is félt, hogy valami rosszul sül el, és visszasüllyedek a Gergő előtti állapotomba. És őszintén, ettől a kimeneteltől én is rettegtem.

Még adott egy puszit, aztán sok sikert kívánt, én pedig végül kiszálltam a kocsiból. A háromemeletes, világoszöld épület fenyegetően nézett le rám, mintha minden ablaka egy-egy ítélkező szem lenne. A kiállításra érkezett emberek fel sem figyeltek rám, egymással beszélgetve mentek el mellettem. Mintha láthatatlan lettem volna. És azt kívántam, bár így is lenne.

A művészeknek délelőtt tíz és fél tizenegy között kellett érkezniük, a vendégeket viszont már nyolckor beengedték, hogy körbe tudjanak nézni. Még a tavalyihoz képest is hatalmasnak tűnt a tömeg; minden kép előtt hatosával álltak a műkedvelők, pár szobor, festmény és fotó alá pedig már kiragasztották az "árverezésre megy" matricát. Ha valakinek megtetszett egy munka, ajánlatot tehetett rá, és ha adott munka több ember figyelmét is felkeltette, azt délután kettőkor árverésre bocsátották, kezdő licitnek pedig az első érdeklődő által felajánlott összeget tették meg. Nekem eddig háromból kétszer vették meg a munkáimat, azok pedig, akik vesztettek a liciten, rendre felkértek különféle munkákra, így a nyári szünetek alatt bőven akadt bevételem, amiből elmehettem anyáékkal egy hétvégére nyaralni. Reméltem, ez idén is sikerülni fog. Szívesen elvittem volna Gergőt a Velencei-tóhoz, akár egy egész hétre.