Tik, katt, ecsetvonás | ✔

23. fejezet: Aroma, testfeles, igenek

Gergő ujjai finoman érintették az arcomat, halvány mosolyra vezették a számat, ahogy az ajkaim sarkához értek, játékosan csiklandoztak. Sorban a harmadik reggelen ébredtem erre, de még mindig nem tudtam megunni azt a törődést, ami minden mozdulatából áradt. Óvatosan közelebb csúszott hozzám, szorosan magához ölelt, miközben nyomott pár csókot a fejem tetejére.

– Ébresztő, majmóca! – suttogott enyhe rekedtséggel.

– Még öt percet! – Én is átkaroltam, az arcomat szinte a mellkasába temettem, amitől halkan felnevetett.

– De csak ötöt!

Hirtelen kivágódott a szoba ajtaja, mire Gergő azonnal feljebb rántotta rajtunk a takarót. Dühösen fordult hátra, a következő pillanatban azonban egy testet éreztem kettőnk közé vetődni, én pedig egyből átfordultam a hátamra fordultam, mielőtt az érkező személy a törött karomra esne.

– Kitti, a faszomat már! – morgott idegesen Gergő, majd csakugyan az ikertestvére nevetését hallottam, miközben a lány feltámaszkodott köztünk.

– Nahát! – Csillogó tekintettel nézett rám, én viszont csak azzal tudtam foglalkozni, hogy a takaró biztosan fedje a mellkasom. – Rosszalkodsz, öcsi? – Nevetve rámászott Gergőre, aztán a testvére tiltakozását semmibe véve csiklandozni kezdte.

– Kitti, ne már!

– Mi az, hogy titkolod előlem, hogy az imádott Bojtád a pasid lett? He? Milyen dolog ez?

– Bocs, srácok! – Egyszer csak Gábor jelent meg az ágy fölött, majd úgy kapta le Kittit Gergőről, mintha egy szimpla tollpárnát emelgetne. – Megkértem, hogy ne jöjjön be, mert ketten vagytok itt.

– Az öcsém három év után végre talált magának pasit! – pattogott tovább izgatottan Gábor karjai közt Kitti. – Nincs ennél szebb szülinapi ajándék. Illetve... – Sokat sejtetően felnézett Gáborra, akinek ettől mélyvörösbe fordult a feje. – El tudnék képzelni még valamit.

– Akkor mi magatokra is hagyunk titeket! – sürgette ki a lányt az ajtón Gábor.

– Ma van a szülinapod? – csúsztam közelebb Gergőhöz, hogy ismét hozzá tudjak bújni.

– Nem, ma Kitti szülinapja van. De emiatt az enyémet is mindig ilyenkor ünneplik, pedig én elsején születtem.

– De nem ikrek vagytok? – vontam össze a szemöldököm.

– Anyánál a szilveszteri buli alatt indult meg a szülés – nevette el magát, miközben visszadőlt a párnájára, és szorosan magához ölelt. – Kitti december harmincegyedikén, este tizenegy óra ötvenhét perckor bújt ki, én pedig január elsején, éjfél után három perccel.

– Hű, de pontosan tudod!

– Mert egy vicces sztori, amivel ki tudjuk akasztani az embereket, ezért fűnek fának elmeséljük. A tiéd mikor van?

– Nekem négyévente van szülinapom. – Egy elnyomhatatlan mosoly költözött az arcomra, ahogy rájöttem, mennyire jó időpontot sikerült választanom, hogy feltegyem neki azt a kérdést.

– Ezt most nem értem.

– Február huszonkilenc.

– És még én hittem, hogy szerencsétlen vagyok! – nevetett ismét. – De várj! Akkor te most csak öt és fél éves vagy?

– Mondanám, hogy mentálisan igen, de az inkább te vagy.

– Mondanám, hogy mentálisan igen, de az inkább te vagy. – Motyogva, elváltoztatott hangon, grimaszokat vágva ismételte el a mondatot, én pedig válaszként a fejére dobtam a párnámat, majd kimásztam mellőle az ágyból. – Itt ne hagyj!