A színpad sztárja(Bakudeku)

11.rész

Izulu sz.sz.
Vasárnap este Kacchannal elköszöntünk, majd én mentem vissza a bárba ő pedig haza. Amikor fel értem apám várt.
-Fiam! Hol voltál?-kérdezi.
-Lent voltam a barátaimmal, elmesélték a tegnapot.-mondom neki fáradtan.
-Oh, rendben. Csak azért kérdeztem mert az aki téged zaklatott keresett téged.-momdja nekem meg a szívem kihagyott egy ütemet.
-Tessék?-kérdezezem sokkoltan.
-Igen megint csak pofázott, hogy mit akar veled tenni, de sosem cselekedett. És most pedig egy vörös tenyér volt az arcán, tudsz róla valamit?-kérdezi.
-Igen. Berontott az öltözőmbe ahol Kacchan sminkját csináltam. Elkezdett nekem magyarázni és amiket mondott az nem tetszett Kacchannak, ezért ő felált és elkezdett visszaszólogatni a szájhősnek, de amikor Kacchant kezte el ostromolni a sértő szavaival én oda mentem és felpofoztam.-mondom neki.
-Az te voltál? És a vértócsa az öltöződben?-kérdez rá az ütésem végeredményére.
-Azt hiszem a pofon akkorára sikeredett, hogy a foga is ki esett.-mondom a tarkómat vakargatva.
-Azta!-hitetlenkedik.-veled sem állnék le bunyózni az is biztos!-jelenti ki majd magához húz egy ölelésbe.
-De miért jöttél?-kérdezem.
-Mert a UA bulit szervez és szeretné ha ott lennénk a bulin mint meglepetés vendég. Na meg valahogyan tudnak az új fellépőnkröl és őt is hívni akarják.-mondja.
-Oh, de milyen buli?-kérdezem, közben megyek a hüttőhöz és kiveszek belőle egy fagyit.
-Hát közeledik a nyár és egy nyárnyitó bulit szeretnének. A jövőhéten hétvégén lenne az iskola tornatermében. Neked megfelel?-kérdezi.
-Igen, megfelel csak még beyzélnem kell Kacchannal.-mondom miközben leírtam a telómaba azt amit az imént hallottam.
-És jah! Azt terveztem, hogy a sulbálon le is lepleződhetnénk.-mondja miközben odamegy a nappaliba és leül a kanapéra.
-De, ezt miért?-kérdezem mert nem értem.
-Hát, már az osztály társaid is ide járnak, és hát láttam egy két tanárt is. Szóval had tudja meg a suli hogy kikhez járkálnak. Így legalább már a suliban nem kell titkolnunk, és amúgy is terveztem egy nagy leleplezést.-mondja.
-Oké, de mi van Kacchannal? Ő még csak ma vette fel az állarcot.-mondom neki.
-Hát akkor már nem kell neki sem hordania. És az már csak egy kellék marad.-von vállat.
-Oké, de mi van ha feljelentenek téged?-kérdezem mert tényleg nem akarom őt elveszíteni.
-Nem fognak! Mert nem is tudnának. Az embernek saját akarata van. És ha elmondod, hogy te erősködtél, hogy igenis szeretnéd az állást, akkor mindenki megnyugszik.-mondja.
-Oké, de tényleg. Most komolyan mondod?-kérdezem.
-Igen! Na meg ahogy elnézem a net is csak azzal van teli, hogy ki lehet Zöld Cicus maszja mögött.-mondja. Fel áll majd megy a lifthez.
-Ja és aludj mert reggel jövök!-szól, majd eltűnik a liftben.
Én megcsináltam az esti rutinom majd lefeküdtem aludni. Az álom hamar el is nyomott. Reggel tényleg apámra keltem 6:30-kor. Ugyan is hétfő van.
-Jó reggel Izuku.-kezd el simogatni. Én fel ülök az ágyon és kómás tekintettel rá nézek.
-Jó reggelt anya!-mondom mert azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
-Anya?-kérdezi egy férfi hang.Nekem meg amilyen gyosan csak lehetett kipattantak a szemeim.
-Bocsi apa! Reggel van-mondom neki.
-Semmi baj. Anyád írt nekem.-mondja, miközben fel veszem az iskolai egyenruhámat.
-És mit?-kérdezem.
-Azt írta, hogy a Bakugou családhoz kell költöznie. Az okát nem írta meg.-mondja szomorkásan.
-Hogy mi van? És mi lesz Kacchannal?-kérdezem.
-Azt nem tudom, de láttam a neten a házatokat eladó táblával. Gondoltam, hogy majd megveszem és lehet majd a kettőtök otthona. Mert gondolom nem akarsz ebben az épületben élni örökre.-mondja lehangoltan.
-Apa!-szólok neki magabiztosan, elé állok és a fejét magam felé fordítom.-ha azt gondolod, hogy ha megveszed a házat, akkor nem fogok ide jönni, akkor rohadt nagyot tévedsz!-mondom neki nagy komolysággal, ő elkezd könnyezni.
-Jaj fiam miért kell ennyire, hogy szeresselek?-kérdezi.
-Mert én vagyok a világ legszerethetőbb fia!-vágom rá a válszt majd meg ölelem. Miután ki sírta magát, én elmentem megcsinálni a reggeli rutinom, de valamin meg akadt a szemem. Kacchan szombati ruhája nálam maradt. Kivettem a mosókonyhából és gondosan összahajtva tetten bele egy zacskóba, azt pedig a szokásos sárga hátizsákomba.
Eután beszálltam a kocsiba és indultunk is a suliba.
Kiszálltam és rohantam is a termünk felé. A terem elött sírást hallottam, egyből benyítottam és egy síró Kirisimát látok.
-Mi történt?-kerdezem.
-Hát Drágám a mi kis vöröskénk azért sír, mert a Cicusnak palija lett.-jön oda hozzám Kacchan majd meg is csókol. Én full vörösen álltam előtte.
-Drágám?-nézek rá.
-Igen, de gyere és vígasztald meg a crybaby-nket.-momdja majd el kezd húzni a fiú felé.
-Elmondod mi a baj?-kérdezem a padon fekvő fiútol, köben legugoltam a padja elé és a jobb karját kezdtem símogatni.
-Hagyjatok békén!-zokogja miközben rám néz.
-Zöld Cicus te vagy az?-kérdezi, de szerintem nam lát a könnyektől. Én csak nézetem rá. Letöröltem a könnyeit egy zsepivel.
-Nem, Midorya vagyok!-mondom a nyugtató mosolyomat slővéve.
-Neked akkor talán elmondom mi a bajom, részletesebben.-mondja, majd elveszi a zsepit.
-Kacchan is jöhet?-kérdezem tőle.
-Igen, ő a legjobb haverom.-mondja én fel állok és Kacchanra nézek.
-Gyere, Kiri!-mondom neki a kezemet kinyújtva. Ő megfogja és jön utánunk. Én bevezettem őket a fiu mosdóba, ahol nyugodtan tudtunk beszélni. Kacchan és egyszerre döltünk a csempének. Kisima meg leült a földre velünk szembe, mi pedig lecsúsztunk.
-Na akkor kibököd végre mi a bajod?-kérdezi Kacchan.
-Na, ne légy vele ilyen. Nem látod, hogy szerelmi bánata van?-nézek rá.
-De.-mondja, de befejezni nem tudta, mert Kiri ismét bőgni kezdett.
-Ne sírj légysziii!-nézek rá majd kúszok közelebb, hogy megöleljem. Kacchan adott neki egy zsebkendőt, én addig a hátát simogattam.
-Bárcsak a Cicus vígasztalna így!-nyögi ki két orfújás között.
-De, hát a cicus csak hétvégénként elérhető.-mondom neki az igazat, mert tényleg csak akkor vagyok elérhető.
-De mit csinál hétköznap?-kérdezi.
-Nem hallottad, szombaton? Iskolába jár úgy mint mi!-mondja nyugodt hangnemben Kacchan. Én csak hátra mosolygok, hogy köszi a segitséget. Most így már könnyebb titokban tartani, mert Kacchan tud segíteni. És most már Uraraka is.
-Értem, de akkor is. Nekem kellene a Fekete Kandúr álarca mögött lennem.-mondja, dühösen.
-De hát, még mi sem rudjuk ki van az áll arca mögött!-csattan fel a szőke.
-Nyugi Kacchan!-mondom neki, mert így lebuktatja önmagát.
-Oké, de akkor is. Mi sem tudjuk! Lehet, hogy valami alkohol függő csöves az.-mondja kicsit neveteve. Erre Kiri is elkezd nevetni. Én hátra nézek a páromra egy szúros tekintettel, és ő abba is hagyja.
-Na látod. Lehet, hogy a Cicus a háttérben egy kicsit sem kedves alak.-mondom neki.
-Jah, lehet, hogy ő itatja la a saját paliját.-mondja Kacchan. Bár rám nézve sértő, hogy így beszélgetünk a második énemről. De a csengő bezavart. Mi vissza futottunk a terembe majd a helyünkre ülve vártuk a tanárt. Aki a betoppanásunk után meg is érkezett Aizawa, elkezdve az első órát az osztályfőnökit.
-Gyerekek! Mindenki csönd!-kiálltja el magát.
-Beszélnünk kell egy fontos dologról!-mondja vészjósló hangon.
-A hétvégén, ellátogatott az angol tanár az All Might bárba. És egy csomó diákomat látta. Kik voltak a bárban? Álljanak fel akik a hétvége valamelyik napján ott voltak!-mondja vörösen izzó szemekkel.