A színpad sztárja(Bakudeku)

31.rész

-Eddig is ilyen voltam, csak kellett valaki aki felszabadítja. Szerinted miért dolgozok egy bárban? Ráadásul rúdtáncosként?-kérdezi Deku.
-Őmm mert kényszerített valamelyik barom?-kérdezi Jones.
-Dehogy, én álltam be. Magamtól. Nem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek hiszed. Ráadásul teli vagyok szívásnyomokkal, amiket én okoztattam magamnak. Nem vagyok szüz és ártatlan sem. És az, hogy felpofozhattalak az öltözőben, az nagyon is jól esett.-mondja, majd valami számomra is furcsa kézjelekkel jelzett az őrnek.
-De, hát Izuku urfi. Nem tehetem ezt velük!-szólal fel Mike.
-Oké, akkor valaki szedje le rólam, mert tényleg fel baszom a rendőrségen őket!-mondja mi pedig nézünk rá.
-Most mi van?-kérdezi, és amint leesik neki, a homlokára csap és felsóhajt.-Bocsi, ismét elfelejtettem, hogy nem a bárban vagyok.-mondja, és beis csengetnek.
-Na gyermekeim, menjünk órára.-szólok és elindulunk. Az őrök is jöttek velünk. A folyosó üres colt így senki sem látta meg őket. Az Aurora csaj pedig elgondolkodva jött mögöttünk. A teremhez érve benyitottunk és a helyünkre ültünk.
-Deku, ők miért vannak itt?-kérdezi Uraraka miközben odajön Dekuhoz és áttöleli. Én hagyom neki, mivel Deku engem szeret.
-Azért hugicám, mert az anyunak lány zaklatója is lett.-mondja Denki, miközben folytatja a Dekuhoz való bújást. Elég vicces, hogy egy nagy családot játszunk el, a csaj pedig a világ legérthetetlenebb fejét vágja.
-Most neked hany gyereked is van?-kérdezi a csaj Dekutól, aki int a két őt ölelő személynek, akik el is engedik. Ő fel áll a székére és körbenéz.
-Ki akar még a gyerekem lenni?-kérdezi az osztálytól.
-Én!-vísitozik Sero.
-Én!-szólal meg Mina.
-Én!-kiállt fel Tsuyu.
-Én!-egyenesedik fel Iida.
-Akkor, mostantól azok vagytok!-üvölti, amire a hat gyermek, körbe öleli Dekut.
-És kiknek vagyok az apósa?-kérdezem, Deku mellé állva.
-Nekem!-mondja Tokoyami, és megpuszilja Tsuyu fejét.
-Nekem!-jön oda Todoroki, és Sero fejére egy puszit nyom.
-Nekem.-jön oda Momo és megöleli Iidát.
-Nekem.-mondja Jirou és megöleli Minát.
-Deku! Asszem elég nagy családunk lett hirtelen. Asszem nagyobb hazat kell vennünk.-nevetek fel es csókolom meg, miután elváltunk mindenki nevetni kezdett.
-Denki, én azt hittem, hogy az én fiam vagy!-jön be nevetve Yamada.
-Apa!-nevet fel sokat mondón Denki, amire az egész osztály nevetni kezd kivéve az értetlenül állo csajt.
-Na gyerekek mivel, hogy ez az utolsó két het a suliból, ezerr nem veszünk semmit.-mondja majd leül a tanári aszlahoz.
-Yamada! Kimehetek mosdóba?-kérdezi Deku.
-Miért?-kérdezi, de Deku a szája elé fog és rohan kifelé.
-O,,ooo-néz rám Kiri és Denki egyszerre.
-Ugy nem?-kérdezem.
-De, de, kishugunk vagy kisöcsénk lesz.-mondja Denki.
-Hogy mi van?-néz rám az idegesítő csaj. Én intettem Mikenak, hogy mennyen Deku után a suliorvossal. Ő ki is ment, én pedig maradtam a teremben. A csaj csak nézett rám.
-Most mi van?-kérdezem flegmán tőle, bár szerintem nem sikerült a boldogság miatt.
-Haver! Azért lehetek a keresztapja?-kérdezi Kiri, mosolyogva.
-Ha Zuzu is beleegyezik. De akkor én is a tiéteknek.-mondom neki.
-Hogyne haver! Amúgyis tervben volt.-mondja majd Denkivel együtt bólogatnak.
-Várjunk! Midorya terhes?-kiáltja el magát Yamada.
-Igen!-visít fel a mi kis cica csapatunk boldogan.
-Mi ez a hangzavar?-jön be Aizawa, Yagival az oldalán.
-Semmi!-kialltjuk egyszerre.
-De, igen van valami! Midoryat megerőszakolta Bakugou! És most elméletileg terhes!-makacskodik a csaj. Én meg mint egy kis gyerek akimegkapta a jól megérdemelt játékát, mosolygok.
-Nem adtad be neki a tablettákat?-kérdezi Yagi.
-De igen.-mosolygok tovább.
-De hát akkor mikor?-kérdezi, amire megjelenik az angyalkám az ajtóban, Mike-kal és Szanitéciával az oldalán.
-Mert, már az első alkalommal terhes lett.-mondja a suliorvos, mellette Deku örömkönyeket hullajva rohan felém és a karjaimba ugrik.
-Kacchan! Köszönöm!-sírja ki magát és együtt sírva rogyunk a padlóra.
-De mit? Én köszönöm!-sírom a nyakába.
-Ezt nem hiszem el.-mondom mikor kicsit lenyugodtunk, én mefogtam Deku állát és magamfelé fordítottam. A szemébe néztem és megcsókoltam, ő viszonozta a tettem és bele is mosolygott, amire én is elmosolyodtam.
-És meddig tart?-kérdezem mikor már elváltunk egymástól.
-4 és fél hónap. Már csak 4 hónap és egy hét.
-De mi lesz a melóval?-kérdezem.
-Denki, lennél szíves és beállnál minden hó végén?-kérdezi szerelmem a szőkétöl.
-Apa, és apa. Lehet? Kérlek titeket!-néz a két apjára.
-Rendben de csak addig amíg Midorya is ott ül a bárba és figyel téged!-néz Aizawa Denkire majd Zuzura.
-Oké ott leszek a színpadon csak nem épp táncolok, hanem éneklek.-mondja, amire tőlem egy szúrós pillantást kap.-helyesbítek énekelünk.-néz rám, amre méginkább szúrós pillantást kap.
-Miaz, hogy a színpadon leszel? Az első dolog amit bejelentünk, hogy a terhes vagy!-mondom neki.
-Oké, de akkor ezt még megbeszéljük. De, hogyan mondjuk el a szülőknek?-kérdezi.
-De várjunk!-szólal fel Uraraka.
-Igen?-néünk egyszerre rá.
-Nem úgy volt, hogy Deku az első alkalommal nem lett terhes?-kérdezi, amire az orvos bólint.
-De akkor mikor?-kérdezi.
-Utána való napon, volt egy kis huncutkodásunk a Mindenkiértben. Na ott nem volt hatása a fogamzásgátlónak, így akkor estem teherbe.-mondja Deku a lányla nézve.
-Midorya te mióta jársz oda?-kérdezi Tokoyami.
-Amiota ő a fönök fia.-szólal meg Mike.
-És mi a főnököd neve?-kérdezi Tsuyu.
-Arra nem adhatunk választ! Sajnáljuk.-hajt fejet.
-Értjük.-szólnak egyszerre.
-De akkor hogyan mondjuk el nekik?-néz rám Zuzu.
-Azt majd intézem én.-puszilom meg az orra hegyét, amire elvörösödik.
-Na de Kacchan! Nem intézhetsz mindent te!-mondja.
-4 és fél hónapig én fogom a gondodat viselni, és kész.-mondam neki.
-AWWW!-jön mögülünk az olvadozó hang.
-Na ti abból a gondoskodásból ki is maradtok, kivételek pedig a fogadott gyermekeink lehetnek.-mondom.
-Ez nem igazság! Izukunak egy normális nővel kéne leélnie az életét. Gyereket csinálni neki, nem pont ő esik teherbe, egy igazi tuskótól.-sipítozik a csaj, amire Deku felveszi azt az arckifejezést, hogy jobb ha most futsz.
-Az a férfi akit letuskóztál, ő gyermekem apja! Ő az életem értelme, ő a jövendőbelim. És most mindenki figyeljen!-közeledik a lányhoz és a lány elött megállva dordil vissza.-Mert mostantól a nevem Bakugou Izuku!-fordul vissza a lányhoz és néz mélyen a szemébe. A lány pedig visszanéz flegmán.
-Nehogy azt hidd, hogy az a tuskó jobb nálam, vagy bármelyik más lánynál! Én vagyok a tökéletes személy hozzád.-mondja, de folytatni nem tudta, mert Izuku lekevert neki egy akkora pofont, hogy a leány sírva rogyott a földre, Izuku lehajolt hozzá és a szemébe nézett.
-Te pedig nehogy azt hidd, hogy leszólhatod Kacchant! Csak én szólhatom le, vagy tehetek vele bármit! Ő az én másik felem. És még hogy nők, mindegyik csak teszi a szépet. Kivéve az ismerőseim, anyám és az anyósom.-mondja egy meg ilyesztőbb aurát fel véve magaköré, amitől még én is rendesen megilyedtem. A lány kirohan, Izuku felegyenesedve mosolyogva néz körbe a teremben.