A színpad sztárja(Bakudeku)

29.rész

-Na ő az a fiú.-mondja Midorya felé bökve. Én csak ránéztem, de ahelyett, hogy egy megfört fiút látnék, helyette egy boldog fiút látok aki a világon a legboldogabb formájában van.
-De mi változtatott meg?-kérdezem tőle.
-Hát, elsősorban a rum, másodsorban pedig Kacchan, harmadsorban pedigi a rudtánc.-mondja.
-A rum elsősorban? Tényleg Deku?-csipí oldalba a zöld fiút a szőke.
-Igen, mert te csak később jöttél. De ha még kiengesztelsz valamivel akkor még bekerülhetsz az első helyre is.-mondja amire a szőke csak egy furcsa mosolyt küld a zöld hajúnak, amit a zöld hajú egy csókkal pecseteli meg a választ.
-Szerintem, ma éjszaka sem fogsz aludni Midorya.-mondja nevetve Denki.
-De te sem.-mondja Kirisima.
-Tessék?-nézek a vörösre.
-Igen, ma Midoriyanál alszunk.-jelenti ki.
-Ez így igaz. A héten voltak a költöztetők, és anyám holmiját ki is vitték a házból, és Kacchan cuccát pedig bevitték. Már csak a vendégszoba maradt üresnek, bár ma éjszaka lányok nyögdécselésétől lesz hangos.-mondja Midorya.
-Neked van egy házad?-kérdezem.
-Igen, én vettem neki, és a fel az övé fel pedig Bakugou fiamé.-mondja Yagi, én meg csak állok ott mint egy tudatlan senki.
-És ki engedte meg, hogy ott aludj?-kérdezem.
-Apa engedte meg.-mondja amire felment bennem a pumpa.
-Hé, tanárúr! Tessék igya meg.-ad a kezembe Midorya valami italt egy kis pohárban. Én megittam, és éreztem, hogy ellazulok.
-Na jobb?-kérdezi.
-Igen. De mi volt benne?-kérdezem.
-Valami magyar pálinka, én minden fellépesem után azt iszom. Volt hogy hármat egymás után is legyürtem.-von vállat.
-Midorya, neked sikerült leitatni az apámat.-néz Denki, Midoryara boldogan.
-Eddig még nem is ivott?-kérezi Bakugou.
-Sosem ittam alkoholt.-mondom nekik.
-Te egy kibaszott isten vagy Midorya!-csattan fel a fiam, és öleli meg a zöldet.
-Tudom, tudom Denki de most menjünk és tanítsuk meg azt a csürhe népet egy kicsit rudtáncolni!-üvölti Midorya miközben felveszik a maszkokat, es elindulnak az ajtó felé.
-Emberek! Ami itt történt arról senkinek semmit!-néz rám és az apjára a brokkoli.
-Yagi! Te ezt, hogyan tudtad feldolgozni?-kérdezem, miközben mi is elindulunk a rudtánc terem felé.

Deku sz.sz.
Épp Kacchannal éreztem jól magam, de be kellett jönnie annak az apámnak és az ofőnek. Miután lebeszéltünk velük mindent, kimentünk és az osztályterem felé vettük az irányt, ahol már nem kevés lány várt, ránk. Én mentem előre a főrudhoz.
A lányok csak beszélgettek és be sem állt a szájuk.
-HÉ MINDENKI POFA BE! Marhaszar kedvem van! Szóval mindenkinek egyszer mutatom meg a moszdulatokat!-kialltom el magam.
-Cicus!-üvölti egy csaj.
-Igen?-kérdezem.
-Miért van szar kedved?-kérdezi.
-Az legyen az ő dolga-jön be Kacchan durcisan.
-Kandúr, gyere csak ide!-mondom neki amire idejön, én meg lehúzom egy csókba, ő vissza csókol.
-Hé, srácok ezt ne itt.-súgja oda Denki.-Otthon fojtathatjátok.-fojtatja mi pedig elválunk egymastól.
-Szerintem és már a kocsiban madamévá teszlek!-súgja a fülembe Kacchan, amire beleborzong az egész gerincem.
-Rendben, akkor tegyél ott magadévá!-modnom majd elkezdem az órát tartani. Az óra után lementünk a bejárathoz mind a négyen és a Dabival idehozattatott kocsimba szálltunk be. Én a sofőrülésbe, Kacchan mellém, Denki és Kirisima pedig hátra. Az út első negyedénél már nyögéseket hallottunk, hátulról, és még én is nyögdécseltem, mivel Kacchan kigombólta a nadrágom és elkezdett kenyesztetni odalent. Én csak nyögtem és nyögtem ahogyan mögöttünk Denki is akit Kirisima tesz magáévá. Engem most ebben a helyzetben az sem érdekelt, hogy hol vagyok, mit csinálok vagy, hogy kik látják mert az a fontos, hogy Kacchan kenyesztet. Az út hamar végéhez érkezett, és én nem bírtam már magammal, így ahogyan kiszáltunk Kacchanra vetettem magam és felugorva a csípőjére haladtunk befelé a házba. Én kinyitottam az ajtót és egyből mentünk is Kacchannal a szobánkba, Denkiék pedig a volt szobámba. Közben Uraraka és Toga is megérkeztek így ők a vendégszobába mentek. Én es Kacchan beestünk a szobaajtón és magunkra vágtuk az ajtót. Kacchan felemelt az ágyra, de csak úgy hogy a mellkasom legyen az ágyon es a lábam pedig a földre lógjon. Kacchan ki sem tágított, hanem egyből belémjött, és a szokásos tablettát nyomta a számba. En lenyeltem és nyögtem is.
-Deku, elfogok menni!-nyögi Kacchan.
-Gyere!-szólok neki, majd egyszerre megyünk el. Ő kihúzodik belőlem és felemelve visz a zuhany alá. Mind a ketten lezuhanyoztunk és befeküdtünk aludni.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy hányingerem van és futok kiadni a gyomrom tartalmát. Nem sokkal később Denki is csatlakozott hozzám csak ő éppen a csapba. Ezek után pedig még Uraraka is cstlakozott a felmosó vödörrel a kezében.
-Deku! Veled meg mi a fasz van?-kérdezi Kacchan, és letérdel mellém és elkezdi simogatni a hátamat.
-Mennyit ittam tegnap?-kérdezem.
-Hát, megittál egy 100%-kos Whiskey-t, fél üveg rumot és három üveg pálinkát.-jön be apám.
-Te meg..-kezdtem el de befejezni már nem tudtam, mert ismét rámjött a hányinger és kiadtam a gyomrom tartalmát.
-Hát mivel, hogy tegnap este eltüntetek gondoltam, hogy idejöttök. Egész délelőtt takarítottam a házat es főztem rátok. Szóval kérem a jussomat. Ráadásul még Aizawa-val is beszéltem, Denki miatt. Uraraka anyja pedig felhívott, hogy hol a lánya.-mondja.
-De, hát nem én voltam az aki berontott, miközben az öltözőben csináltuk.-mondom neki. Fel állok és a wc-t lehúzva megyek ki onnan a szobánkba majd öltöztem átt. Amint leértem a konyhába tényleg meg volt főzve és meg is volt terítve. Leültem a nappaliba majd vártam a többieket. Kacchan ért le elsőnek, és nekiállt kávét csinálni két főre. Én felálltam és hátulról megöleltem, ő megfordult és megpuszilt.
-Na kiengeszteltelek?-kerdezi, miközben lágyan megcsókol.
-Igen.-mondom neki miközben elváltunk. Kész lett a kávé, Kacchan felültetett a pultra és akezembe nyomta a bögrét. Elém áll és a bögrevel a kezében kezdünk el egyszerre inni. Amint vegeztünk a kávéval leültünk az asztalhoz.
-Izukuu!-jön Toga és ölel meg.
-Mi történt Toga?-kérdezem, tőle.
-Semmi csak megvolt az elsőm.-mondja.
-Tenyleg nekem meg már az 50.-dik.-mondom neki őszintén.
-Te számolod?-kérdezi Denki.
-Dehogy csak már azt sem tudom, hogy hanyszor feküdtünk le. Szóval csak egy számot mondtam.-nézek a sárga hajúra.
-Értem. De, ti aztán nem vagytok semmik.-mondja Kiri, aki most ült le Denki mellé.
-De ti sem. Tisztíthatatom ki a kocsimat.-nézek rájuk.
-De ti is csináltátok! Ráadásul te meg vezettél is.-néz rám Denki.
-Fiam ez igaz?-kérdezi apám. Én meg mint akit hodeg zuhanyt kapott lettem olyan gyorsan vörös.
-Igen.-nézek el egy másik irányba.
-Te aztán nem vagy semmi!-nevet fel.-Amúgy a kocsid is tiszta.-mondja amire én megnyugodok.
Elkezdtünk enni és random témákról beszelgetni. Mivel itt volt a nyár és az év vege is, ezért már csak két hetet kell kibírnom a suliban és végre melózhatok minden nap. Az evés után Denki és Kiri is haza mentek, Togával es Urarakával együtt. Apa még maradt és segített a szobák kitakarítasában. Kacchan és én pedig itthon maradtunk és filmet néztünk a nappaliban, amire én sikeresen be is aludtam.