A színpad sztárja(Bakudeku)

8.rész

Izuku.szsz.
Reggel megint kómásan kelek, de valami más volt. Magam mellé nézek, es meglátom magam mellett Kacchant. Fáj a fejem, és a hányinger is kerülget, de hogy kerül ő ide? Megfogom a fejemet és elkezdem a szokásos nyugtató maszirózást. Egyszercsak megrohamoztak az emlékek, a szinpad előtt ittam meg 3 pohár felest és még a szereplés alatt is ittam. Utána meg a beszélgetést is végig rumoztam. Úram isten, én aztán tudok vedelni, de szerencsére még alkoholistának még nem mondhatom magam. Ahogy véget ért az emlékzuhatag, próbáltan kimászni az ágyból de a melttem alvó Kacchan, szorosan ölelte a derekamat.
-Kacchan,-súgtam a fülébe.
-Mgm-kezdett, morogni, én elvettem a telómat, és ránéztem az órára.
-Te jó ég 11 óra?-kiálltok fel.
-Mivan már?-kérsezi kómás hangján Kacchan.
-Mit, keresel itt? És már 11 óra van!-mondom neki.
-Nem emlékszel semmire amit tegnap csináltál?-kérdezi.
-De igen, csak azt hittem, hogy haza mentél már korábban.-mondom lehangoltan.
-Dehogy, amint elaludtál én is kidőltem. És most te keltettél fel.-momdja morcosan.
-Bocsanat.-nézek rá szomorúan.
-De van valami amivel, kiengesztelhetnél-néz rám perverzül.
-És mi lenne az?-kérdezem
-Lennél a barátom?-kérdezi reménykedve.
-Igen!-válaszolom neki boldogan, hiszberre a kérdésre vártam már egy ideje. Nyakába borultam és ezzel a manőveremmel vissza dőltünk az ágyra. Ő gyorsan fordított a helyzetünkön így én voltam allul ő pedig fellül. Elkezdett közeledni és megcsókolt, én egyből viszonoztam, ezt addig folytattuk míg a levegőnk el nem fogyott. Mikor elváltunk egymástól pihegve mosolyogtunk egymásra. Kacchan mosolya elbűvölő.
-Kacchan?-szólok neki.
-Igen?-kérdezi.
-Mosolyoghatnál többet is.-mondom neki amire, belepirulok.
-Jó , de csak akkor ha veled vagyok!-jelenti ki.
-Rendben, de mostmár menjünk és öltözzünk fel. Apám már keresett minket.-mondom neki miközben a telefonomért nyúltam, és igaz volt. 25 nem fogadott hívás apátol, 13 Togátol, 9 Urarakátol.
-Sngem csak anyám keresett.-monja miközben mutatja a telefonja kijelzőjét.
-Dehát tudja, hogy nálam vagy nem?-kérdezem.
-De ő azt hitte szerintem, hogy Inko néninél vagyunk.-monja.
-Agh-állok fel majd a szekrenyből, egy fekete melegítőt és egy zöld pólot veszek ki. Majd egy jóval nagyobb fekete pólot és melegítőt Kacchannak.
-Ezt vedd fel, a tegnapi ruhádat pedig kimosom és a szárítóba dobom.-mondom neki miközben kiviszem az említett ruhadarabokat, mivel mind a ketten alsóban aludtunk el. De mielőtt kimetem volna, visszafordultam.
-Ja és a tv alatti fiókosban találsz magadnak alsót. A többi szekrénybe ne nézz be. Légyszives.-mondom mivel teli van a fellépő ruháimmal, és kínos lenne.
-Rendben.-mondja és én kimegyek a mosodába. Ott elvégeztem amit megigértem majd indultam a fürdőbe, ott lezuhanyoztam és a tiszta ruhámmal léptem ki a fürdőböl, ekkor lépett ki a szobámból Kacchan is.
-Na , mi tartott ennyi ideig?-kérdeztem.
-Kirisima hívott, hogy hol vagyok, a délután miatt. Ő már 11:50 kor itt akar ülni, hátha látja a cicust.-momdja idegesen.
-De hisz a sulikezdés óta látja nem?-kérdezem töle nevetve.
-De, igen csak mostmár bekéne jelenteni, hogy a cicus foglalt nem?-jön ide majd húz egy ölelésbe majd megcsókol.
-De, de befogom jelenteni, csak elöbb apával kell megbeszélnünk. Na meg mi lenne ha fel venne?-kérdezem tőle, amire fel csillan a szeme.
-Az szuper lenne, de mire lennék jó?-néz bánatosan.
-Pl. Lehetsz a személyes mimdenesem.-hoztam fel neki az ötletet.
-És az mit is csinál?-kérdezi miközben a liftbe szállunk és én megnyomom a kilencedik emeleti gombot.
-Hát, bejöhet az öltözőmbe miközben öltözöm, vagy ő a személyes testőröm, vagy feljöhet velem a színpadra és velem dalolhat és táncolhat a földön.-sorolom fel neki.
-Szóval ha a mindenesed lennék akkor több időt tölthetnék veled?-kérdezi.
-Igen, és kapsz te is egy maszkot, mert ugye kell.-mondom neki.
-Benne vagyok!-ezzel a kijelentéssel szálltunk ki a liftből.
-Na jó reggelt, de miben vagy benne?-kérdezi apám egy nagy tál palacsintával a kezében.
-Abban, hogy szeretném ha fel vennéd!-mondom határozottan.
-Ez már a második ilyen kérés a mai nap során.-momdja sohajtva.
-Miért?-kérdezem.
-Mert Toga is fel hívott, hogy Uraraka nem e dolgozhatna itt.-mondja.
-És mi a válaszod, Kacchan had dolgozzon itt.-kérlelem.
-Togának is elmondtam, hogy igen de a feltételeket megkell szabnotok!-mondja.
-Köszii!-ugroknés ölelem meg.
-Jól van jól van! De ma találkoznid kell az Acélszív bandával!-mondja amire a szívem kihagyott egy ütemet az ijedtségtől.
-Nem, én nem vagyok hajlandó találkozni velük! Főleg a nyomulós sráccal!-jelentem ki majd Kacchanhoz megyek, aki már a fotelben ül a nappaliban és beleülök az ölébe és szorosan belefúrom magam a mellkasába.
-Hé, hé, nyugi itt leszek, nem lessz semmi baj!-mondja kedvesen, és símogatni kezdi a hátamat.
-Mi a baja?-kérdezi az apja.
-Tavaj, megakarták erőszakolni, de hála Mike-nak nem sikerült neki. Legalább is így mondta el Izuku.-mondja neki.
-Erről, tudok. És ezt le is beszéltem velük. És még szerencse, hogy Izuku berohant az öltözőjébe.-mondja, majd folytatja-Katsuki, amit tudnod kell, hogyha fel veszlek akkor állnevet kell hordanod, nem beszélhetsz róla senkinek sem, főleg a suliba!-mondja apám az egyértelműt.
-Rendben én megteszek mindent a kis Zuzumnak!-mondja Kacchan, és várjunk ő a gyerekkori nevemen hívott? Erre felkaptam a fejem és a szemébe néztem.
-Te minek hívtál?-kérdezem, vörösen.
-Zuzu-nak!-mondja.
-De, hát azt hittem elfelejtetted!-kezdtem bekönnyezni.
-Ne sírd el magad kérlek.-mondja és megpuszil.
-Nem fogok, csak meghatódtam.-mondom kicsit durcásan. Amire elmosolyodik és megpuszil.
-Jaj Zuzu, te mindig is ilyen voltál, ne aggódj itt leszek, és már a nevemet is kitaláltam!-mondja amire én és apa is figyelünk.-Ha már Deku állneve, Zöld cicus, akkor az enyém lehetne Fekete kandúr.?-kérdezi apára nézve.
-Persze!-mondja apám.-Ma este be is jelenthetnénk, hogy Zöld cicus megtalálta élete párját és, hogy mostantól ő is benne lesz egy-két műsorban.-mondja apám.
-De apa! Délután a barátaimmal találkozunk a bárban.-mondom neki.
-Mikor?-kérdezi.
-3-kor-mondja Kacchan.
-Na akkor addig lenne időtök mindenre.-mondja apám, igaza van, tényleg lenne rá időnk, na meg ha egy kicsit késünk azzal sincs gond.
-Igazad van!-mondom.
-Kacchan, mikorra beszélted a találkozót?-kérdezem miközben kimászok az öléből és elkezdek enni.
-Azt mondtam neki, hogy kb 3:30-ra ott leszek. És azt is mondtam, hogy azért mert vallani akarok neked és azt elötte szeretném. De ugye az már megvolt tegnap este, szóval abban a fél órában bejelenthetnénk.-mondja.
-Rendben, de akkor neked is kéne valami gönc.-monja apám.
-Én majd fel öltöztetem. És remélem nem nyitottad ki a szekrényemet csak azt amit megengedtem.-nézek rá amire csak bologat, hogy nem.
-Oké, akkor, jó étvagyat és utána mehetünk is.-mondom neki. Ő bólint és neki látunk enni és bedzélgetni, elsősorban apám mondta el a szabályokat és mivel ő az én barátom, ezért a lifthez a kódot is megkapta. Majd az ebéd után viszza mentünk a lakosztályomra.