A színpad sztárja(Bakudeku)

7.rész

-Nem ő más miatt...
-Akkor mi miatt?-kérdezte Mina.
-Csak annyit mondhatok, hogy a feleségével való kapcsolata lett volna a tét.-mondja vállrántva, majd áll fel és a pulthoz megy mégtöbb rumért.
-Na valaki jön karaokézni?-kérdezi miközben beindítja a masinát.
-Én mehetek?-kérdezi Uraraka.
-Gyere csinibaba! Lássuk le tudsz-e győzni-mosolyog a lányra.
-Hé, Cicus fogd vissza magad!-szól rá Toga.
-Nyugi Toga, a tiéd lehet! Amúgysem az esetem-nyögi ki már az alkohol hatása alatt. Erre holnap egy nagy adag hányinger és fejfájás fog várni.
-Hé, te szépfiú!-szólal meg.
-Ki én?-kérdezi Kiri.
-Nem, a másik.-legyez a kezével majd felém fordul.
-Ne, hívj már így! Mondtam már,hogy van valakim!-erre visszaül mellém, és néz engem.
-Akkor mesélj nekem arról a srácrol egy kicsit. Mióta ismered, és érzel iránta valamit?-kérdezi, de én nem nézek rá, elveszek az asztalról egy jópohár bort lehúzom majd bele kezdek.
-Őt már gyerekkorom óta ismerem, gyönyörű zöld szemei vannak, erős de sebezhető teste, a lelke is erős. Már óvoda óta szeretem, csak nem merem neki elmondani mert félek, hogy mégjobban meg utálna.-mondom neki, de két telefon ismét csörög.
-Mennünk kell!-mondja Kiri és Mina.
-Rendben, Dabi majd lekísér.-mondja az apja.
-Apa! Nem lehetne, hogy nekik elmondunk mindent?-kérdzi miközben beleül az apja ölébe és kérlelő bociszemekkel néz rá.
-Igen főnök, légysziiii!-megy oda Toga is.
-Jól van, de csak nekik!-mondja az apja.
-Szuper vagy apaaa, kösziiii!-szólal fel majd ad egy puszit az apjának.
-Most akkor elmondjátok nekünk, hogy kik is vagytok?-kérdezi Uraraka. Amire a zöld srác feláll és a pultostól elkér valamilyen üveget és vattát.
-Tessék apa te is szedd le magadról!-mondja majd egy beáztatott vattát nyom az apja kezébe.
-Jól van na.-az apja elveszi, majd egyszerre kezdik leszedni a maszkokat. Uraraka ideül mellém, és mellé pedig a Toga nevü csaj.
-Akkor kezdem én, Yagi Toshinori vagyok!-mondja a tulaj majd szedi le a maszkot. Várj ez a mi tanárunk! Hogyan, mikor? És ki a fia?
-Ta- ta-tanár úr?-kérdezi meglepetten a barna csaj.
-Igen Uraraka. Én vagyok az.-mondja.
-Én pedig Midorya Izuku vagyok!-fordul meg maszk nélkül, Deku? Te jó ég!
-De-De-ku?-kérdezi falfehéren Uraraka.
-Igen Uraraka. Bocsi de titokban kellett tartanom.-hajt fejet.
-De mióta?-kérdezem sokkoltan.
-Mint mondtam lassan 3 éve, Kacchan.-itt elkezd felém közeledni.
-Köszönöm azokat amiket mondtál rólam.-súgja a fülembe. Én meg ott ülök és egy paradicsommal is versenyezhetnék. Most mondtam el az érzéseimet annak a személynek akinek nem mertem elmondani.
-Most ugye nem haragszol?-kérdezi félenken, de ő is kipirultan.
-Deku, hogy az istenbe haragudnék?-kérdezem.
-Egédz végig, erre az alkalomra vártam, hogy elmondjam és, hogy bocsánatot kérjek a múlt miatt!-húztam bele az ölembe, amire ő mégvörösebben nézett.
-A bocsánat kérés elfogadva. Bár te hagytad a sajnálom cetliket a padomon nem?-kérdezte.
-De én bagytam, őket ott, mert nem mertem a szemedbe nézni azok után amiket mondtam.-hajtom le a fejem.
-Gyere velem!-áll fel, és húz maga után.
-Megyek, csak ne húzz mert elég volt a lenti produkciód.-mondom amire, el enged és bevezényel a folyosó bal odlali első szobába. Teli van hangszerekkel, és egyéb zenéhez való tárgyakkal.
-Mennyi az idő?-kérdezi.
-Ejjel 11.-mondom neki.
-Remek, holnap is kómás leszek.-mondja miközbe valamivel babrál és egy dalszöveget húz ki az egyik fiókból.
-Most mit csinálsz?-kérdezem tőle.
-Énekelni fogok. Unatkoztam odabent. És örülök annak, hogy ti vettétek meg a WIP jegyeket. Nem oedig valami alkohol függő bagázs, mert azokkal nehezen bírni, és nem akartam a jó kiscicát játszani.-mondja, miközben el indít egy számot amit én is ismerek. Elkezdi énekelni, nagyon szép hanja van, istenem most már tudja az érzéseimet, de vajon ő is így érez? A dal felénél tartott amikor becsatlakoztam, mert miért ne, énekeltük a dalt közben neki álltunk táncolni, a dal végén megpörgettem Dekut majd hátra döntöttem, így beletudtam nézni a gyönyörű smaragd íriszekbe, amivel már évekkel ezelőtt megbabonázott.
-Bravó!-jött egy férfi hang az ajtóból, és két lány tapsolása.
-Már megint?-kérdezi Deku, miközben felegyenesedünk és kikapcsolja a berendezést.
-Miaz, hogy megint?-kérdezi Yagi.
-Reggel is ezt játszottátok, de mindegy is. Mióta vagytok itt?-kérdezi.
-Hát a dal második felétől.-mondja Toga majd oda rohan Dekuhoz és meg öleli.
-Nagyon tehetséges vaaaagy!-visitja miközben még mindig ölelgeti. Deku eltolja magától.
-Toga neked nem inkább Urarakát kéne ölelgetned?-kérdezi perverz mosollyal, erre a szöke pelepirul és vissza megy az említetthez. A barna lány az órajára néz és elfehéredik.
-Srácok, nekem már rég otthon kéne lennem!-mondja fehéren.
-Uraraka ird meg a családodnak, hogy nálam alszol, és te is Kacchan, mert gondolom anyád csak 11.-ig engedett el otthonról, ugye?-kérdezi, és igaza volt.
Írtam apámnak, hogy Izukunál alszok és, hogy a banyának is szóljon. Ő visszaírt, hogy oké.
-Kész vagyok, megírtam nekik.-mondom.
-És te Uraraka?-kérdezi.
-Én is, és azt írták, hogy legalább jó helyen vagyok.-mondja mosolyogva.
-Toga te meg amúgy is itt szoktál aludni, tudnál adni Urarakának valamit kényelmesebb ruhát, ha felérü k a lakosztályomra?-mérdezi a lánytól, aki csak nagyokat bólogat, még mindig vörösen.
-Jól vagy Toga? Kicsit vörös vagy!-kerdezi tőle Uraraka.
-Jól van csak szerelmes.-von vállat a brokkoli.
-Izukuuuu!-csttan vel a lány.
-Most mi van? Azért kértem neked kimenőt, hogy valhass neki.-szól vissza. Ezek szerint a csajnak tetszik Uraraka, nem volt nehéz rájönni, de tényleg márt az elejen sejtettem.
-Deku, szóval azt mondod, hogy a szőkének bejön a barna?-kérdezem.
-Úgy ahogy mondod, Katsuki. De van itt még valami! A kis brokkolinak bejön a süni!-vág vissza Toga.
-Hé!-szól vissza vörösen Izuku.
-Te kezdted-von vállat.
-Na jól van gyerekek, ha ki vitáztatok magatokat akkor menjetek az ötödikre és alvás legyen!-szól nevetve a tanárom.
-Jólvan, gyertek!-ad parancsot Deku. Mi követjük a liftig.
-Hé ezeket meg hova viszed?-kérdezi a fejete hajú.
-Neked ahoz semmi közöd!-vág vissza.
-Csak kérdeztem, nyugi föni kicsi fia!-gúnyolódik.
-Én is itt állok ám!-szól az apja.
-Bocsi főnök-kiálltja miközben a vészlépcső felé rohan és eltűnik.
-A liftben mindenki csukja be a szemét, értve vagyok?-kérdezi a brokkoli.
-Igen, de miért?-kérdezem.
-Mert, a főnök és a fia lakhelyére már kód van, ami megakadályozza a káosz eluralkodását az épületben.-mondja Toga miközben belép a liftbe, és befogja a szemét. Én is így tettem, es Urararaka is. Pár masodpercre rá el is indul a lift, majd meg áll.
-Kinyithatjátok a szemeteket, megérkeztünk.-mondja Izuku, majd ki is lépünk a liftből. Elég puccos hely az biztos.
-Te itt élsz hétvégénként?-kérdezi Uraraka.
-Igen, üljetek le a nappaliba, mindjárt visszek valami kaját. De elötte még intézek egy telefont.-mondja majd el is tűnik a konyhában.
10 perc mulva jön is egy nagy tál palacsintával és néhány öntettel.
-Tessék vegyétek és egyétek. Még délután csináltattam Hawks-sal, mert titeket tényleg fel akartalak hívni ide.-mondja, majd visszamegy.
-Izuku valami baj van?-kérdezi aggódva a szőke lány, erre Deku visszajön él leül mellém.
-Nem csak, tudod holnap jön az Acélszív banda és hozni fogják azt a nyomulós barmot, aki miatt 24 órás testőrséget kaptam magam mellé.-mondja idegesen.
-De akkor is a Zöld Cicus ruhádban voltál! Most meg a civil énedben leszel.-mondja bíztatón a csaj.
-Igazad van, na meg holnap délután, bét záró buli.-mondja a blokkoli.
-De ki nyomult rád és hogyan?-kérdeztem.
-A banda énekesének, van egy öccse aki már 19 éves, és mindent be akart vetni azért, hogy megfektessen. De nem sikerült neki mivel Mike- szorosan mellettem állt.-mondja, bennem meg fel ment a pumpa, hogy egy ilyen alak majdnem helyettem vette el Deku szüzességét.
-Nyugi Kacchan, holnap civilben leszek. Emlékszel? És amúgy is apám a felelős értem, szóval ő intézi az ügyeimet, amíg civilben vagyok-nyugtatott le. Ezek után még egy jódarabig beszélgettünk a két lany különszobát kapott, én és Deku pedig az ő szobájában aludtunk el.