A színpad sztárja(Bakudeku)

34.rész

Már két hónap eltelt az eset óta, a kis csöpség is növekszik, és most már azt lehetne rám mondani, hogy neki álltam hízni. Épp Kacchannal sétálok a suli felé, mert beszéltünk az osztállyal egy találkozót és a sulit beszéltük meg közös talihelynek. Vagyis én belementem Kacchant pedig elrángattam. Ez szinte így megy már két hónapja. Én akarok valamit Kacchan nem, akkor én hozom a papucsot és már egyből ugrik. Ez ma reggel sem volt másképp csak annyi különbséggel, hogy Jones jött átt apával beszélni a nyárnyitó fellépésről. Amíg ezen elmélkedtem már a suli előtt voltunk.
-MIDO ANYUUUUU!-üvöltik a rám ragasztott becenevet, aminek a szíven mélyén örülök is.
-KATSU APUUUU!-üvöltik a Kacchanra ragsztott becenevet is.
-Sziasztok!-köszönök vidáman a kis bandának.
-Hogy van a mi kis mamánk?-jön ide Denki és ölel meg, én visszaöleltem. Amikor elváltunk a kezét a hasamra tettem és csak mosolyogtam.
-Jól van.-mondom neki, amire csak egy pocak puszit kapok, ő pedig egy taslit Kacchan miatt. Mivel nem engedi, hogy rajta kívül más is hozzáérjen a hasamhoz. Igzán védelmező de a keresztapjának csak megengedhetné. Én csak előveszem a jól bevállt papucsos kulcstartót és felé mutatom, amire megremeg és felsegíti a szőkét.
-Bocsi haver.-mondja majd rámnézve kér tőlem is bocsánatot, én csak magamhoz húzom egy csókra és megölelem.
-Okos legyél Kacchan! Ő a gyermeked keresztanyja! Emlékezz mit igértél otthon.-súgom a fülébe.
-Oké drágám.-mondja, majd elindultunk a bárba ahol a mai nap során miattam zárva van, és alkohol helyett fagyit lehet kapni és jégkását. Amint beértünk a bárba leültünk a sarokfotelhez és mindenki kért magának valamilyen fagyit. Én és Kacchan egy faygit eszünk, mivel én karamellásat, Kacchan pedig pisztáciásat kért.
-Na és mikor jön a kicsi?-kérdezi Uraraka.
-Hát még vissza van két hónap, ha jól számoltam.-mondom neki mosolyogva.
-És mi lett Jones-sal?-kérdezi Iida.
-Vele kibékültünk, és a banda leis szerződött a bárban, azaz ha nem turnén vannak akkor elválalták a minden hétvégés fellépést, de ezt is csak akkor, ha nem vagyok színpadon, vagy amíg nem térek vissza a terhesség okozta kiesésből.-mondom neki.
-Az jó nem?-kérdezi Sero.
-De igen, jó. Így még több a látogató a bárban.-mondom.
-És veled mi van Katsuki, olyan fura vagy mostanában.-mondja Kiri.
-Csak nem bekeményitett az asszony?-kérdezi Todoroki, akivel ismét jóba lettem, és megbeszélhetek vele szinte bármit.
-De igen, ha valamit nem úgy csinálok ahogyan őfelsége kívanja röpködnek a papucsok. És itt nem a szivacsra gondolok, hanem a keménytalpura.-mondja kiakadva.
-De hát a terhesség ezzel jár.-mondja Denki és közelebb ül hozzám és a kezét a hasamra rakva mosolyogni kezd. Esküszöm Denki olyan lett mint ha a testvérem lenne, a hétvegét nálunk töltik Kirivel és még van, hogy egy-két hetet is nálunk vannak. Denki álltalában nekem segít és beszélget velem, amíg Kiri, Kacchannak nyújt lelki támaszt, mivel eléggé elviselhetetlen lettem a terhesség miatt. Olyan dolgokon kapom fel a vizet, mint egy nem elmosogatott pohár, vagy egy rosszul elhelyzett váza. De ebből az egész ház szívja a levét, mivel anyáékat is ugyan úgy leszidom, ha valamit rosszul csinálnak. Ez igaz a Bakugou szülőkre is, néha még Mitsuki is megilyed tőlem, mert rosszabb vagyok mint ő.
-Tudom jól te.-kezdte el Kacchan, de befejezni nem tudta mert ránéztem és már el is hallgatott. Ilyne ilyesztő lennék? Miért nem szól vissza? Kérdezem magamtól.
-Na mi van? A nagy Bakugou Katsuki beijedt a brokkolitól?-kérdezi Dabi miközben Hawks-sal az oldalán ülnek le közénk.
-Dehogy, csak Midorya már teljesen áttváltoztott egy örjöngő furijává.-mondja Todorki a bátyjának.
-Aha értem, de nekem ez már nem meglepő, mivel velem mindig így bánt. Vagyis ha valamit elkúrtam akkor egyből menekülőre fogahattam, a mellettem ülő barnával együtt.-mondja Dabi, amire értetlenül nézek rá.
-Hát igen, mivel ha Dabit nem találta akkor én hallgattam azt, hogy a párom milyen egy balfasz, hogy nem tudja megcsinálni az egyes dolgokat.-mondja a barna hajú srác.
-És ti hogy a picsába bírjátok ki?-kérdezi Kacchan kétségbeesetten.
-Elmeneükültünk a rákba.-mondják egyszerre.
-Denki, el engedsz?-kérdezem amire ő elenged én pedig egyből a két férfi mögött termek és mindksttőjük kap egy-egy tockost. Visszülök a helyemre és Denki folytatja amir elkezdett.
-Ezt meg miért?-kérdezik egyszerre.
-Mert és kész.-mondom nekik.
-Oké, akkor bocsi főnök kicsi fia!-mondja Dabi.
-A főnök is itt van.-jön oda a most érkező apám is.
-De magának meg miért kell itt lennie minden ilyen kijelentésemre?-kérdezi a fehér hajú.
-Mert ilyen vagyok és kész.-von vállat apám és ő is leül közénk.
-És miröl megy a traccsparti?-kérdezi.
-Arról, hogy Bakugou mekkora egy papucs!-mondja nevetve Kiri, amire apám elfehéredik Kacchannal együtt.
-Tessék?-nézek a vörösre.
-Semmi.-védekezeik, a vöröske.
-Oké! De vigyázz van még olyanom mint amilyet a két balfácánnak adtam.-mondom neki.
-Hé Mido anyu! Őt ne bánts! Kérlek.-néz rám Denki könyörgő szemekkel.
-Jól van.-forgatom a szemem.
-Denki! Taníts! Hogyna kell kezelni ezt a fenevadatat?-kérdezi Kacchan térden állva Denk elött.
-Ezt inkább Mido anyunak csináld ne nekem-nevet fel Denki, amire mindenki nevetni kezd, vele együtt én is. Kacchan visszaül mellém és elkzdi simogatni a hazamat, hogy lenyugodjon.
-De tényleg, hogy sikerült így megfélemlítened Katsukit?-kérdezi, Mina.
-Hát, azt még én sem tudom, de az biztos, hogy nem megy mellőlem az eset óta egy méteres távolságra sem.-nondom.
-Akkor ő egy nagyon védő apuka lesz az is biztos, te pedig egy agyon védő anyuka.-mondja Mina.
-Ez igaz!-nondja apám.
-Hé! A saját gyerekemet csak megvédem nem?-kérdezem, amire csak bólogatásokat kapok.
-De amúgy Izuku, két hét múlva suli, te is jösz vagy az első két hetet kihagyod a pici miatt?-kérdezi Momo.
-Hát, szerintem én megyek suliba csak ott lesz Mike és Will is. Ők fognak őrizni és ha esetlegesen a suliba érnének el a fájdalmak akkor ők hívják a mentősőket.-mondom nekik a megbesuélt tervet.
-Jó, de ugye tudod, hogy Aurora-t a nyár közepén kiengedték és az osztályunkba marad?-kérdezi Jirou.
-Igen tudom, és azért lesz egy új énektanárunk is.-mondom nekik.
-De miköze az énektanárnak a csajhoz?-kérdezi Iida.
-Hát úgy, hogy Jones lesz az. A turnékat negunta, és a városban akar maradni. Kibérelt egy szobát a bárban és itt lakik.-mondom nekik.
-És szerinted ő kordába tudja tartani?-kérdezi Sero.
-Hogyne, velem együtt fogja figyelni Zuzut.-mondja Kacchan, amire összeborzolom a sünis haját, és elmosolyodok.
-Mióta lettetek ti Jones-sal ilyen jóba?-kérdezi Kiri.
-Amiota kiütöttük a csajt. Megbocsájtottam neki, és még kiderült, hogy egész sok mindenben hasonlítunk. Pl, ugyanúgy a rock és a heavy metalt sueretjük.-mondja Kacchan.
-Na meg a Zöld Cicust.-nevet fel Kiri.
-De én már csak barátként!-jön ide Jones is, és egy Kacchannal való ököl pacsi után lehuppan Kacchan mellé.
-Azta, így megváltoztál?-néz rá Denki.
-Igen, és ehez az kellett, hogy megtudjam az igazat a Zöld Cicus titkáról.-mondja majd rámkacsint, én meg csak egy gyilkos pillantást küldök felé.
-De akkor, hogyan hívjunk, ha a suliba leszel?-lerdezi Iida.
-Hát az osztalytermen belül, tegezhettek de azt sem bánnám ha az égész suli tegezne.-mondja ősszintén, amire mindenki bólint.-Amúgy Yagi! Téged hogy hívnak a suliban?-kérdezi apámra nézve.
-Izukun, Katsukin, Denkin, Urarakan és Kirisiman kívül mindenki magáz.-von vállat.-És a tanárok csak vicces beceneveken szólít, amióta kétszer is elájultam, én lettem az Ájuldozós, vagy Falfehér.-mondja nevetve.
-De ki miatt ájultál el?-kérdezi Jones.