A színpad sztárja(Bakudeku)

23.rész

Ekkor ajtócsapódás. Apám áll az ajtóban kétségbeesett arckifejezéssel.
-Apa! Mi történt?-kérdezem ránézve.
-Bakugou fiam! Hozd a fiamat és hozzatok még fejnkent egy személyt.-mondja.
-Denki, te az én emberem leszel.-mondom neki.
-Hegyhaj te pedig velem jössz!-mondja Kacchan és felemelt és négyen nentünk apám után. Az emeletre érve az irodájába mentünk be. Ott Kacchan letett a kanapéra és mellém ült, Kiri pedig Dsnkivel az oldalán Kacchan másik oldalára.
Apám ránk nézett és elkezdett gondolkodni.
-Apa, miért hívtál ide minket?-kérdezem.
-A hétvégével kapcsolatban.-mondja, amire én és Kacchan is full fehérek leszünk.
-Nekik elmondjátok, és ők lesznek a baráti testőrök.-mondja apám, amire a két fiú csak értetlenül néz ránk.
-De nem veszélyes?-kerdezi Kacchan.
-Uraraka tudja, nem?-kérdezi apám.
-Mit tud Uraraka?-kérdzik egyszerre.
-Mennyit tudtaok az All Might bárral kapcsolatban?-kérdezi apám.
-Én nem nagyon emlékszem a tegnapi kiütésem elöttre.-von vállat Kiri.
-Oké, csak elmondom, hogy képes voltál azért sírni mert a Kandúr megrakta a Cicust, és azért is bőgtél, hogy az első alkalmam Dekuval volt.-mondja Kacchan.
-Ezt én csináltam?-kerdezi Denkire nézve.
-Igen, ez te voltál, és az egész a szombat esti Bárlátogatás során történt.-mondom neki én.
-Honnan tudsz róla?-kérdezi.
-Na bazdmeg Deku elszóltad magad.-nevet fel Kacchan.
-Oké akkor basszmeg! De akkor már kezd te.-mondom neki.
-Oké.-mondja majd fel áll és velünkszembeni asztal elé áll.-Szóval, Kirisima és Denki! Én vagyok a Fekete Kandúr, és szombat óta vagyok abban a szerepben.-mondja.
-Haver? Neked nem elég Midorya? Kellet neked meg a Cicus is?-kérdezi Denki, sokkoltan.
-De akkor tudod ki a Zöld Cicus, és Midoriya-val mi van?-kérdezi Kirisima.
Én csak fel álltam és oda mentem apa íróasztalához sétáltam, kivettem belőle egy fekete maszkot és magamra raktam, kisétáltam Kacchan előbbi helyére és nekitámaszkodva az asztalnak néztem a brigádot.
-Én vagyok a Zöld Cicus! Én már ugye lassan 3 éve vagyok a szakmában. Akik tudnak rólam, az ott dolgozó szemelyek, Uraraka és Kacchan.-mondom nekik miközben leveszem a maszkot.
-Bakugou! Úgy sajnálok mindent, sajnálom sajnálom!-kezd el dérdre csuszni és a földön bovsánatért esedezni. Denki fel állt és megölelt engem.
-Köszönöm a tegnapit.-súgja könnyeszve a fülembe.
-Szívesen, és bovsánat, hogy hazudnom kellett.-ölelem vissza, de ahogy elengedtem az aszlalt egyböl össze is rogytunk mind a ketten.
-Haver állj már fel rosz nézni ahogy szenvedsz.-mondja Kacchan a hangjában oedig egy kis haraggal a hangjában.
-Kacchan, légy vele kedvesebb kérlek. Nem tudta, hogy én vagyok a Zöld Cicus.-mondom a földön ülve.
-Amúgy Midorya apád tudja, hogy te vagy a Zöld Cicus?-kerdezi a vállamnál fogva eltolva magától és a szemembe nézve Denki.
-Igen, tudok róla, hisz én vagyok a tulajdonosa a bárnak.-nevet fel apám.
-Tessék?-kérdezik egyszerre.
-Igen, én vagyok a nagy All Might.-mondja apám.
-Akkor maga vette fel Midorya-t?-kérdezi Kirisima.
-Igen, én vettem fel mert akkor nég nem tudtam, hogy ő a vérszerinti fiam.-mondja apám.
-Dehát akkor mégis a vérszerinti apja Izukunak?-néz Denki apámra.
-Igen, az vagyok és azért ájultan el kétszer is tegnap mert tenyleg olyat láttam amit nem kellett volna.-mondja apám amire Kacchannal pirosak leszünk.
-Varjunk, ő is látta azt a videót amit Kirisima is látott?-kérdezi Denki.
-Nem az jóval elöbb volt.-mondja Kacchan vörösen.
-Oké, akkor szerintem nem is akarjuk tudni, de mit adtál Midoryanak?-kérdezi Kirisima. Nekem meg kihagyott egy ütemet a szívem és falfehéren ülök Denki elött.
-Hé, Midorya minden rendben?-néz rám aggódva.
-Igen, csak van egy születési rendellenességem.-mondom neki.
-Mi az? Csak mert nekem is van egy.-mondja Denki.
-Méhhel születtem, szóval képes vagyok gyermeket szülni.-suttogom magam elé.
-Ne már nekem is ez!-mondja Denki és megölel, én vissza öleltem.
-Denki, ez igaz?-kérdezi Kirisima, amire Denki rámosolygott és bólogat. Kirisima ide jön hozzánk és áttöleli a kis pikachut.
-Azért a tablettákat a suli orvostól kérjétek.-mondja Kacchan.
-Kacchan, szerintem nekünk is kéne kérnünk egy nagyobb kiszerelésben.-mondom nevetve.
-Miért?-kérdezi Denki.
-Mert az éjjel fel ette a biztonság kedvéért a fel ette a fele dobozt.-mondja szúros szemekkel rám nézve párom. Én csak fel tápaszkodtam a földről és elindultam felé.
-Mint ha az én hibám lenne, hogy egész éjszaka csináltuk.-mondom neki megbökve a mellkasát.
-Én mondtam, hogy ne nyeld le, de te lenyelted.-mondja és fel emeli a tekintetemet.
-Jó, és ki miatt fáj a seggem?-kérdezem.
-Miattam, de te nyelted le!-mondja majd megcsókol.
-Ez most valami veszekedés vagy flörtölés akart lenni?-kérdezi Kiri nevetve.
-Nem tudjuk még mi sem. De apa most miért is rángattál minket fel?-kérdezem.
-Mert a hétvégén Mike és Will mellé kell egy-egy fiú aki a baráti körözökben van testőrnek.-mondja.
-Denki, megtisztelnél?-kérdezem miközben próbálok odamenni hozzá, hogy kezetfogjunk. Ő közelebb lép és megfogja a kezem.
-Igen! Megtisztellek!-mondja majd segít leülni.
-Hé hegyhaj, akkor már csak te maradtál. Elválalod?-néz a vörösre a szőke.
-Hogyne haver! Szívesen vigyázok rád!-mondja majd úgy térdel le ahogyan a filmekben a lovagok. Mi Denkivel csak nevetni tudtunk az egész jeleneten. Kacchan pedig a hasát fogta a nevetéstől.
-Hé haver neked tényleg jó éjszakád volt ha ilyen jó kedved van.-nevet Denki amire mind az öten és rajtam kívül mindenki nevetni kezdett. Én meg ültem ott és egy paradicsom szépség versenyen első helyen végeznék. Miután a kedélyek lenyugodtak, én is megnyugodtam és apámra néztem.
-Apa! Nem lehetne, hogy rájuk is maszkot adunk a biztonság kedvéért?-kérdezem.
-De lehet! De az áll név kell!-mondja.
-Denkinek már adtam.-mondom neki majd az említettre nézek.-Na mit szólsz Szőke Kiscica?-nézek rá.
-Tökéletes!-mosolyodik el és ölel meg, én visszaölelem.
-Kirisima te milyen nevet válsztasz?-kérdezi apám Kiritől.
-Szerintem lehetnek az a neve, hogy Vőrös kiskandúr.-von vállat Kacchan.
-Szuper! Kösz bro!-mondja Kiri majd kér egy öklöst a szerelmemtől. Ezek után még megbeszéltünk egy két dolgot és visszaindultunk a terembe. A teremből ismét zokogás hallatszott.Mi benyitottunm és most pedig Uraraka sírt.
-Mi történt Uraraka?-kérdezem miközben intek Kacchannak, hogy vigyen oda hozzá. Ő oda vitt.
-Mi történt?-kérdezem miközben Kacchan leültet a lány elötti székre, én megfogom a lány kezét és a fejét felém fordítottam.
-Toga! Toga azt írta, hogy nem akar már velem lenni.-mondja majd odaadja a telefont. Én elolvasom az üzenetet, de nagyon is furcsáltam. Toga nem írna ilyeneket, még csak prank-ból sem.
-Uraraka! Valami baj van vele! Ő sosem bántana meg teged! Ráadásul nem is így szokott írni.-mondom neki amire elkezd megnyugodni. Én adok neki egy zsebkendőt. Magamhoz húzom a szipogó lányt és szoros ölelésbe részesíttem.
-Ömm Deku?-tol el magától.
-Igen?-kérdezem.
-Neked nem fáj ez a sok szívás nyom?-mutat a nyakamra.
-Nem.-vonok vállat.
-URARAKA! SAJNÁLOM!-üvölt valaki az ajtóban.