A színpad sztárja(Bakudeku)

25.rész

-Nyugi Bakubro! Én is ezt tenném Denkivel, ha kérné.-mondja egy kis pirrel az arcán, de a másik fiú pedig parasicsomot megszégyenitő pirossággal ül mellette. Én csak nézek ki a fejemből.
-Itt meg mi a frász folyik?-jön be Aizawa a terembe, ugyan is már három tanitási órát elszenvedtünk.
-Elnézést de maga mit keres itt?-mutat Yagira.
-Én csak elakartam intézni két szakadt szív problémát. És ez a srác pedig rumot és nyugtatót ivott idegességében.-mondja miközben Dekut a karjai közt tartja.
-Midorya? Pont ő? Mi történt vele, hogy teli van harapás és szívas nyomokkal?-kerdezi kipattant szemekkel.-És miért hasonlít a fiam egy érett paradicsomhoz?-kérdezi.
-A Midorya fiú kifeküdt, mert egész éjszaka hancúrozott a Bakugou fiúval. A fiad meg azért vörös mert Kirisima is ezt tenné vele ha Denki fiad kérné tőle. Pont úgy ahogyan Midorya kérte Bakugoutól.-mondja az igazgató, majd el is tűnik az ajtóban. Yagi a fiát emeli fel és a cuccával együtt viszi ki a teremből, a két férfi pedig utána a Dabi gyerekkel a kezükben.
-Szóval akkor te szőke lány maradsz Izuku helyére?-kerdezi a tanár.
-Maradhatok?-kérdezi csillogó szemekkel a lány, én csak a helyemre ülök és előveszem a telómat és a Bluetooth fülessmet majd a telefonra cstlakoztatva teszek be valami jó kis heavy metalt.
Az órák hamar elmentek, bár Deku nélkül unalmas colt mind, ezért a szünetekben az apját zaklattam, hogy meg van e, és hogy 10 percenként küldjön róla képet, hogy rendben van e. Ő ezt is csinalta, én meg azokat a képeket amiket cukinak találtam, lementettem. A nap hátralévő részében Kirivel és Denkivel beszélgettünk a hétvégév kapcsolatban. Elmondtam nekik amit én tudok fontos szabájok és a kilétek megtartása érdekében fentartott fontos szabájokat. Épp haza felé tartok amikor csörög a telóm, én felveszem és a fülhalgatóval szólok bele a telefonba.
-Haló,-szólok bele.
-Kacchan?-szól egy fáradtha han a telfon végén.
-Zuzu te vagy az?-kérdezem.
-Igen én vagyok az, mikor érsz haza?-kérdezi az én angyalom.
-Pár háznyira vagyok miért?-kérdezem, mert támyleg látom már a házunk tetejét.
-Mert hiányzol!-mondja sírva, én pedig leraktam és elkezdtem, egy profi futót megszégyenítő sprintben hazafutni. Ahogy a kapuhoz értem, áttugtottam és rontottam be a nyitva lévő ajtón. A házban ledobtam a fölösleges holmikat és rohantam az emeletre a szobámba. Kinyitottam az ajtót és az ágyon síró angyalt láttam rajta.
-Hé, mi történt?-kérdezem miközben bemásztam mellé és egy lágy csókot nyomva az ajkaira teszem a fejét a mellkasomra, majd kezdem simogatni a zöld puha hajkoronáját.
-Már kb egy órája fent vagyok, és hiányoztál, de nem rudtalak elérni. Azt hittem valami bajod történt. És még Kirisima és Denki sem vette fel.-kezd el sírni.
-Azért nem vettük fel, mert kikelet kapcsolnunk mert a hétvege fontos dolgait beszéltük meg.-mondom neki, közben kinyílt az ajtó és apám lépett be rajta.
-Szia fiam, miért ugrottad átt a kaput, ha be is nyithattál volna?-kérdezi, én meg elmosolyodok.
-Mert a kis Zuzum elkezdett sírni és bepánikoltam és az adrenalin hajtott, és nem volt időm a kapuval cseszegelődni.-mondom.
-De már egy óraja hisztizik és bőg, hogy vissza akar menni hozzád. Most meg ilyen nyugodtan fekszik a mellkasodon.-monja.-És jah három zacskó zsepi ment rá a sírására.-teszi hozzá.
-Ez igaz?-nézek rá amire csak bólogatást kapok.
-Mit csináltál vele, hogy ennyire ragaszkodik hozzád?-néz rám már anyám is.
-Nem tudom, de ez már cuki.-mondom, amire a brokkoli oldalba csípett.
-És te mit tettél a fiammal?-néz anyám Dekura.
-Ő semmit, csak annyit, hogy összejött velem.-vonok vállat.
-Jól van, mindjárt hozok egy kis levest mindkettőtöknek.-mondja majd el is tünik. Apám pedig le ül az íróasztalomnál lévő szekre, és véletlenül belerug az éjszaka odadobott harisnyába. Fel veszi és megnézi, majd felénk néz.
-Ez kinek a harisnyája?-kérdezi, erre a kis brokkoli vörösben pompázik. Apám veszi az adást és elhajítja az ágyra mellénk.
-Most meg miért dobtad ide?-kérdezem.
-Mert, ha anyád meglátja akkor azt hiszi, hogy egy nőt is megfektettél.-mondja, amire én a takaró alá dugom, a maid ruha mellé. Anyám most nyitott be két tál hús levessel. Én felültetem Dekut magam mellé, és én is felülök.
-Izuku, fiam itt a levesetek.-mondja majd a tálcákat a lábunkhoz helyezi.-De nehogy megszokjátok!-mondja majd a brokkoli fejét megsimogatja az enyémre meg egy puszi feleséget nyom. Én meg csak lefagyva ülök az ágyon. Ő tud ilyet is csinálni? Gyengéd oldala is van? Kérdezgattem magamtól, miközben Deku el kezdett etetni.
-Aww, nagyon cukik vagytok!-jön be Deku anyja is, Yagival az oldalán.
-Ez így igaz! De valamit le kell tisztáznunk.-mondja majd leül a fotelembe.
-És mi lenne az?-néz mindenki Yagi felé.
-Ugyebár itt mindenki tudja már, hogy én vagyok az All Might bár tulaja és hogy a UA-ben is tanítók cég ezetői szakon.-mondja erre mindenki bólogat.-És itt az idő, hogy megtudjátok, hogy kik a macskapárosok.-mondja amire Deku félrenyel. Én elkezdem ütögetni a hátát ami jól is sikerül, így nem fulladt meg.
-NA VÉGRE!-üvölt fel anyám.
-Oké, akkor kezdem a Fekete Kandúrral.-modnja majd fojtatja.-A Feket Kandúr nem más mint Bakugou fiam.-mondja amire anyám és apám is tátott szájjal néznek rám.
-Most mi van? Ő kérte, bogy ne mondjam el.-mutatok Yagira. Ő bólogat.
-De akkor ki a Zöld Cicus?-kérdezi apám.
-A Zöld Cicus pedig Midorya édesfiam.-mondja amire, Deku anyja elsírja magát.
-Anya ne sírj kérlek! Én mentem bele, és amúgy is voltak testőreim is.-próbálja szavakkal nyugtatni az anyját, ami sikerül is.
-Yagi, legalább találkoztál a vérszerinti fiaddal. Ennek örülök, és annak is, hogy jó kezekben volt, és lesz is ezek után is.-mondja majd Dekura néz.-Fiam! Nagyon büszke vagyok rád! Egyszer-kétszer én is ellátogattam a bárba és láttam a produkciódat, ügyes vagy!-mondja majd örömkönnyeket hullajtva mosolyog kedvesen.
-Én vele voltam!-szólal fel anyám.
-Tessék? Akkor azért nem volt ellenedre, hogy oda megyek?-kérdezem anyámtól.
-Részben igen, na meg tudtam, hogy van valaki akit szeretsz, de azt nem tudtam, hogy Izuku az.-mondja.
-Rendben, akkor senki sem dühös, sem rám sem a fiúkra?-kérdezi Yagi.
-De igen, én rád!-mondja Inko, az ijesztő arkifejezésével, amitől még én is befosom rendesen. Pedig csak egy kedves nő, de őt sem szabad felidegesíteni. Ezt a tulajdonságot Deku tőle örökölhette. Yagi csak fel áll és neki kezd a menekülésnek, kifut a szobából, Inko pedig utana a szobámban talált törött szekrény pálcával. Én és Deku csak sokkoltan nézzük a jelenetet.
-Ez náluk normális, ezt csinálták 26 évvel ezelőtt is.-legyint anyám.
-Drágám most menjünk ki, hagyjuk a fiúkat enni, majd ha kell nekik valami, Katsuki letud jönni.-mondja majd anyával együtt ki mennek.
Mi megettük a leveseket, én levittem a tálcákat. Épp indultam volna fel két tál spagettivel, amikor anyám meg állít.
-Igen anya?-nézek rá flegmán.
-Fiam, óvatos legyél Midoryaval. Ugye tudod, hogy terhes tud lenni?-kérdezi én csak bólogattam.-Na ugye nálunk van a havi baj, nála ez most jött elő, nála és a hozzá hasonló fiúknál csak hangulat indadozás van, vigyázz rá, mert egyik pillanatban a cuki kis angyalkád a masikban pedig lehet, hogy a legrosszabb rémálmod is lehet.-mondja, én pedig bólintok, hogy köszi és elindulok a szobám felé. Az ajtót kinyitva meglátom az angyalkámat az íróasztalnál a mai anyagot csinálni. Most vettem csak észre, hogy az a pólom van rajta amit szombaton volt rajtam, azaz a kedvenc koponyás pólom. Oda vittem neki a tálcát, és adtam egy puszit a fejére, és leültem a fotelbe. Néztem ahogyan a leckét csinálja és néha eszeget egy keveset.
-Kacchan! Meg ettem, éhes vagyok még!-szól hátra, nekem. Ez most komoly éhes? Meg evett egy nagy tál levest és egy nagy tál spagettit, hogyan?-kérdeztem magamtól miközben az üres tálcákkal megindultam a konyha irányába. Szerencsére ott volt még anyám.
-Oi anya! Kéne a segítseged.-modnom neki magyon hallkan.
-Miért mi van?-kérdezi vissza.
-Hág ebben a havi cuccban benne van a feneketlen éhhség is?-kérezem.
-Igen, és az is benne van, hogy lehet az édeset jobban fogja kívánni, és lehet, hogy a kelleténél több folyadékot fog meg inni. De azt, hogy milyen formában fog kijönni belőle azt még nem tudják az orvosok sem.-mondja lehajtott fejjel.
-Oké, köszi. De azért ha valami baj van akkor téged kereslek.-mondom neki amire csak egy könnycseppet kapok és egy boldog banyát. Elindultam felfelé amire, Deku fut ki a szobámból valami fehéret maga után csöpögtetve. Én megnéztem, de kicsit sem hasonlít az ondóhoz szóval elmentem egy felmosóért és feltöröltem. Lehet, hogy ez az a cucc amit anyám mondott? De akkor miért fehér neki? Lehet, hogy a fiúknál íyg van? Kérdezem magamtól megint, majd felhívtam Denkit.
-Szia Pikachu, kéne a segítséged!-momdom neki, miközben kimegyek a hátsó terasz egy eldugott helyére.
-Mi kéne?-szól bele.
-Hát, mivel mondtad, hogy ugyan az a bajod mint Dekunak, ezért talán tudsz valamit a fehér csöpögős váladékról ami Dekuból folyik.-mondom neki.
-Oh, hát mivel fiúk vagyunk ezért a folyadék hasonlóan megy ki mint a rendes férfiaknál az énszaki dolog csak nekünk még nappal is folyik. Kell Midoryanak segéd cucc?-kérdezi.
-Jó lenne ha hoznál. Ide tudsz jönni, és hozni is tudsz?-kérdezem.
-Persze haver már ott is vagyok.-mondja majd le is rakja.