A színpad sztárja(Bakudeku)

39.rész

Katsuki sz.sz.
Az esküvő óta eltelt 13 év, Katsuzu születése után 6 évre megszületett a kislányunk is Izumi. Deku a 13 évben sokat változott, több lett az önbizalma, és már övé az All Might bár is. A UA-be felvették tánc és ének tanárnak. Én is oda jelentkeztem, tesi és cégvezetői tanárnak. Már 10 éve tanítunk az iskolában, és a fiúnk is a UA-be akar járni cégvezetői szakon. Idén jelentkezett, és várja a behívó levelet. Denkinek és Kirinek is született egy kisfiúk aki tisztára illik a mi fiunkhoz. Amit tudni kell a fiunkról 14 éves az alkata, és az egész külseje tiszta én, csak zöld haja és szeme van. A természete, tiszta Deku, de ha fel idegesítík akkor olyan mint én. A lányunk Izumi, tiszta anyja, csak lányba és szőkébe, és vörös szekkel. Az eddigi éveink szinte ugyanúgy teltek, az esküvő után, Yagi áttadta a céget nekünk és vele együtt az alkalmazottakkal együtt. Az a ház ami régen Dekuéké volt az eladásra került. Mi beköltöztünk a bárba azon belül is az 5.emeletre. Jones kibérelte a 2 szinten lévő egyik szobát, és azóta ott lakik, mint kiderült elég sok közös van bennünk és a megbocsájtás után elég jó haverok lettünk. Ő hozza haza az oviból és a suliból a gyerekeket, ő lett a magánsofőrünk és még ő az Acélszív bandával való jó viszonyunk kapocsa is. Denki és Kiri lett a kislányunk és kisfiúnk keresztszüleik. Tegnap a gyerekek azzal a mondattal jöttek haza, hpgy a suliba hozd be a szüleidet és öltözz a munkaruhádba. Én egyszerűen megoldottam, ráadjul a gyerekekre a mi volt ruháinkat és még a régi egyenruháinkat is rájuk adjuk. Kaiy és Katsuzu csak néztek pirral az arcukon amikor elmondtam nekik a tervet. Az a két kölyök ugyan olyan mint mi régen. Reggel van, és Izuku csókjaira kelek.
-Jó reggelt drágám!-mondja két puszi között.
-Szivem. Hagy még aludni.-fordulok el tőle és a fejemre húzom a takarót.
-Na, Kacchan! Iskolába kell mennünk!-mondja amire fel ülök az ágyon és ránézek bambán.
-De, hisz már 30 évesek vagyunk! Már dolgozunk!-mondom neki.
-Nem úgy te butus. A fiaddal kell mennünk. Itt a Kandúr ruhád és a munkaruhád is.-mondja majd a fejemre rakja őket.
-Köszi édes, de a fejem szerintem nem ruhás polc.-nézek rá morcisan és leszedem a fejemről a ruhákat.
-Tudom, de én már fel vettem mindent és agyerekeket is felöltöztettem!-néz rám mosolyogva.
-Mikor keltél, és hány óra van?-kezdek el öltözködni.
-Hát én fél 6-kor keltem, a gyerekeket 6-kor keltettem, és most teged pedig 6:30-kor. És jah még volt időm felkelteni az Eijiro családot, és Jones-t is.-mondja kérkedő hangján.
-De mi a jóéletért keltél te akkor?-kérdezem.
-Azért, mert akkor keltem, és amúgy is ebresztőt állítottam.-von vállat.
-Na gyere csak ide.-megyek hozzá és egy csókot nyomok az ajkára, amit viszonoz. A gyerekek berontanak és az ágyra döntve kezdenek el párnával csapkodni minket.
-Apaaaa!-kiálltja Izumi,
-Apuuuu!-nevet fel Katsuzu.
-Katsuki!-ront be Kaiy, is és ugrik az ágyra.
-Hé, te kölök! Gyere vissza!-ront be Denki és az ágyba elbotlik és ő is az ágyon köt ki.
-Héy hol vagytok?-kérdezi Kiri, és ront be, majd egy papucsba elesve dől be az ágyra.
-Főnök!-kiállt be Jones, aki meg áll az ajtóban és nevetni kezd.-Kicsi a rakás mi?-kérdezi.
-Esetleg te is jönni akarsz?-kérdezi Deku, amire Jones is beugrik, és ő is elkezd párna csatázni. Mindenki nevet, majd megszólal egy ismerős női hang az ajtóban.
-Deku, nem fogtok elkésni?-kérdezi a barna hajú lány az ajtóban.
-Még van egy óránk beérni de hol a lányod?-kérdezi.
-Mavisz! Deku bácsikád hív!-üvölti amire a kicsi szőke barnaszemü lany meg is érkezik.
-Igen Deku bácsi?-néz rá.
-Van egy óránk, beszáltok?-kérdezi és egy párnát dob a barna hajú lánynak.
-Ura babám, mi folyik itt?-kérdezi Toga.
-Csapatos párna csata!-kiabáljuk egyszerre amire elkezdünk egy fél órás párna csatát. Fél óra elteltével leindultunk a bár elé, ahol már Jones várt minket egy zöld narancssárga csíkos vörös mancsos mini limuzinnal.
-Apa! Anya! Ez honnan van?-kérdezi csodálkozva Izumi, én felveszem és ránézek.
-Amimor még annyi idősek voltunk mit a bátyád akkor minket ilyen vitt az iskolai bálba.-mondom neki.
-Kacchan, azért nem pont ilyen, de hasonló és ezt amúgyis a gyerekeknel vettem.-mondja szerelmem és a nyitott ajtón beszáll. Én és a többiek is követjük a példáját, és Jones vezetésével el is indulunk az álltalános iskola felé. Izukun látszott, hogy elég sok emlék jön fel, így rátettem a kezem a combjára ő rám nézett.
-Zuzu, nem lesz semmi baj, oké?-kérdezem.
-Jó, tudom, csak hát-itt nem engedtem folytatni mert a szájára tapadtam.
-Denki, anyunak mi a baja?-kérdezi Izumi.
-Semmi, csak biztos fáradt.-mondja a sárga hajú. Én és Zuzu elválltunk, és a kislányra néztünk.
-Hé, Jones!-szólok előre.
-Igen, Főni?-kérdezi a visszapillantóba nézve.
-A suli előtt állj meg a kapuba!-mondom neki, mert tudom, hogy Deku volt zaklatói ott fognak állni.
-Igen is.-mondja majd leparkolt a kapu elé, kinyitja az ajtót. Először a Himiko család szállt ki a saját munkaruhájukban, majd az Eijiro család a UA-s egyenruhában, majd mi szálltunk ki. A zaklatók rám néztek és elmosolyodtak, mivel én szálltam ki először.
-HÉ BAKUGOU!-jön felém a fejete haju barom.-Honnan lett neked erre pénzed?-kérdezi, miközben ideáll mellém, én benyújtom a kezem a kocsiba. Deku megfogja és kiszáll, úgy mint egy hercegnő.
-Hát, kezdjük ott, hogy ő hozta a lóvét.-mondom miközben magamhoz húzom az én kis angyalomat.
-DEKU! HOGY A PICSÁBA KERÜL Ő IDE?-kiálltja a másik kettő barom is.
-Ő NEM DEKU BASSZÁTOK MEG!-üvölti Katsuzu, Kaiy-jal együtt.
-Hé fiam, a szádra vigyázz!-szólok neki oda.
-A fiad?-néznek bambán.
-És az én kis Zuzumé!-mondom majd megcsókolom Izukut. Ők lefagyva álltak és nézték, ahogyan elkezdem Dekut a kocsinak nyomni.
-Hé, Baku anyu és Baku apu! Ezt ne itt!-szól ránk Denki. Mi elválltunk és ránéztü k a sokkosan álló kis bandára.
-Baku anyu?-kérdezik egyszerre.
-Bakugou Izuku, vagyok, inmáron 13 éve.-nyújt kezet Deku, gúnyosan.
-Bakugou, de te annak idején, nem a tüpvilágra kívántad?-néz rám értetlenül a piros haju.
-Apa, ez igaz?-kérdezi Katsuzu.
-Ezt már elmeséltem nem?- ézek rá amire egy bólógatást kapok.
-Nem, nem oda, csak valamelyik barom megfenyegett, hogyha nem mondom azt neki akkor széttkürtöli a suliban, hogy meleg vagyok.-nézek arra akiröl szó van.
-Hát, akkor gratulálunk!-mondja egyszerre két idióta.
-Hé, Bakugo?, Midorya?-jön kifelé Aizawa.
-Igen, mi vagyunk azok!-mondja szerelmem, és áttöleli a régi tanárunkat.
-Hogy, megnöttél Izuku, ezer éve! Hogy-hogy itt?-kérdezi.
-Emlékszik még Katsuzu-ra?-kérdezi és magához hívja a fiunkat.
-Hogy te menyire hasonlítasz apádra.-mondja majd simogatja meg a fejét a fekete hajú férfi.
-Azért vagyunk itt, mert hozd be a szüleidet nap van, és van egy két meglepetésünk is az osztája számára.-kacsint a brokkoli a tanárra.
-Ugye nem?-csap a fejére.
-Dehogy! Nem akartunk bemutatót adni.-mondja szerelmem.
-Akkor jó! De gyertek, mert még a végén nélkülünk kezdődik az óra.-mondja mi pedig bementünk a terembe, a zaklatók gyerekei is idejárnak, és egy osztályba járnak a fiunkkal. Mi felnőttek leálltunk a terem végébe és vártunk.
-Hé Katsuzu!-megy oda a fekete hajú zaklató fia.
-Igen?-kérdezi megszeppenve a fiam.
-A szüleid csak átlag tanárok, az enyémhez képest.-nevet fel, amire Izukun eléggé lehetett látni, hogy ha nem gyerek lenne akkor kiküldené a holdra. Én meg csak magamba mérgelődve néztem a jelenetet.
-Miért mik a szüleid?-kérdezi.
-A híres Skyflix cég testver vállalatának a vezetői.-mondja, amire a fiam rám néz, én csak csóválom a fejem, hogy még nem szabad.
-Rendben de nehogy leesenn az állad ha valami olyat látsz!-fordul vissza egy hatalmas sokat mondó vigyorral a másik srác képébe. A srác egy Tch hangot kiadva ül vissza a helyére. Innentől ér véget az én szerepem, és a szót Deku veszi átt! Sziasztok Bakugou Katsuki voltam!