A színpad sztárja(Bakudeku)

20.rész

-All MIGHT!-kiabálják egyszerre a lányok. Semmi.
-All MIGHT!-kiabállja már mindenki. Megint semmi.
Oda mentem és kicsit felpofozgattam amire csak karon fogott és kihúzott a teremből. A folyosón álltunk meg és ő rám nézett.
-Fiam! Már nem bírom, sajnálom a tegnapit.-mondja már sírva.
-Mármint mit?-kérdezem.
-Azt, hogy az a nyomi bátyám kamerát tett az öltözőbe, és hogy lementette és elküldte Kirisimának.-mondja.
-De akkor nem is Tomura küldte el neki?-kérdezem.
-Nem, az a bátyám volt, ezért kellett Tomura.-mondja.
-Főnök! Itt vagyunk. Sajnáljuk a kirohanást, csak a fia rendesen ránk ijesztett.-jön a két testőr.
-Semmk baj. De most megtennétek valamit?-néz a testőrök felé.
-Igen, de mit?-jön egyszerre.
-Azt, hogy kihozzátok a Bakugou fiút.-mondja apám. Az őröknek nem kellett sok, már rohantak is Kacchanért. Nem sokkal később már jöttek is Bakugou mögött.
-Igen? Minek kellek?-kérdezi idegesen.
-Tőled is bocsánatot szeretnék kerni a tegnapi kocsis és öltözős eset miatt, de most fel kéne vennetek az állarcot és bocsánatot kérni a fiútol.-mondja egy levegővel. És beráncigál egy közeli üres öltözőbe. Bent állunk és várunk, kb 10 perccel később megjelenik az ajtóban két fekete maszkkal és trikóval, farmerrel a kezében.
-Ezeket vegyétek fel, és menjetek.-mondja majd megy is ki, de elötte beküldi Mike-ot.
-Mike, elfordulni, most!-parancsolom, mert nem szeretem hogyha néznek. Ő elfordul, mi pedig eljezdünk áttöltözni. Apám 10 perc után be jön és odaadja a készülékemet, és Kacchannak is ad egy ugyan olyat.
-Ezek a biztonsági, készülékek.-mondja.
-Oké, én tudom. Kacchannak pedig már elmagyaráztam, hogy mit hogyan kell csinálni.-mondom neki.
-Oké, akkor gyertek!-szól majd Kacchannal összekulcsolt újjakkal indulunk utána. Mike az én oldalamon, Will pedig Kacchan oldalán sétált, apám meg slöttünk.
-GYEREKEK! ITT VAN A SZERETETT MACSKA PÁROSOTOK!-üvölti el magát az apám.
-Sziasztok-köszönök nekik, amire csak nagy tapsvihart kapok és egyéb üdvözléseket.
-Zöld Cicus!-rohan felém Kirisima, de az őr megállítja.
-Hé! Csak mondani akartam neki valamit.-mondja, amire az őrnek intek, hogy engedje. Kiri közelebb jött és megfogta a szabad kezemet és kézcsókot adott amire és kihúztam a kezem a kezei közül és felemeltem a másik kezemet. Ő csak bambán nézte a kezünket, amiko is Denki idejött és megölelt.
-HÉ!-szólal fel a Kandúr.
-Bocsi, csak hát jah, szükségem volt rá.-mondja könnyes szemekkel, én visszahúztam és a szabad kezemmel elkezdtem símogatni a hátát.
-Köszönöm.-súgja a fülembe amikor már megnyugodott, és fel egyenesedik.
-Mike, egy zsepit a Szőke kiscicámnak!-mondom és az őr már adott is neki egy zsepit.
-Mit mondtál Denkire?-kérdezi Shinso miközben közelítt.
-Szőke Kiscicám.-mondom, amire Kiri ismét elkezd sírni.
-Ennek a srácnak meg mi a baja?-kérdezem.
-Túl nagy a rajongása. Több akar lenni, mint egy egyszerű rajongó, és már akkor is sírt amikor be lett jelentve, hogy a lelepleződés elmarad.-mondja Uraraka.
-Oh, szia Uraraka! Hogy vagy?-engedem el a párom kezét és ölelem meg a lányt. Ő vissza ölel, majd el is elnged.
-Szia Cicus, egész jól. Te?-kérdezi.
-Én is jól voltam addig a pontig, amíg nem kellett ezzel a vörössel egy légtérbe lennem.-mondom neki.
-KIRISIMA EIJIRO! SZEDD ÖSSZE MAGAD ÉS KEZDJ EL ÉRETT FÉRFI MÓDJÁRA VISELKEDNI!-üvölti el magát a lány.
-Jó, rendben!-embereli meg magát, és jön ide hozzám de mielött hozzám ért volna Kacchan mellkasának ütkött.
-Áucs, haver csak bocsánatot akartam kérni.-áll fel a vörös.
-De, ha hozzányulsz a kezde kitöröm!-mondja fenyegetően és félre áll.
-Zöld Cicus, nagyon sajnálom. Mivel tehetném jóvá?-kérdezi.
-Azzal, hogy elmész randizni a Szőke kiscicámmal, és abba hagyod a beteges rajongást. A barátnődnek titulált személy nem lehetek, mert már Kandúré vagyok teljesen. De attól még szimpla barátok lehetünk.-mondom neki.
-Tessék? Te honnan tuszdsz az érzéseimről?-kérdezi Denki.
-A pszichológusomtól.-vonok vállat.
-Apa? Van valahol ebben az épületben rum?-kérdezem apámat nézve.
-Fiam! Nem inni jöttél.-szól rám.
-Ja tényleg-csapok a homlokomra.
-Gratulálok cicám, a memóriáddal is lett valami idefelé jövet?-pöcköl homlokon Kacchan.
-Agh, nem történt semmi sem vele. De most akkor Kirisima srác, figyelj ide!-szólok neki amire felkapja a fejét.
-A vidót nagyon sajnáljuk. Igazság szerint mi sem tudtunk róla, de többet nem fordul elő, ez meg igérhetjük.-mondom neki.
-De kérlek, ezek után jobb lenne új prádát nézni magadnak.-itt biccentek Denki felé.
-Jah és gyere velem!-hirtelen elkezdem húzni, majd Denki karját is megfogom és húzom őket az egyik közeli wc-be. Belöktem őket és rájuk zártam az ajtót. Vissza mentem a többiekhez.
-Hol van az öcsém és az a balfék?-kérdezi Shinso.
-Az öcséd és a balfék, az egyik wc-be vannak bezárva és be is lesznek addig míg az öcséd ki nem önti a szívét neki.-mondom nagy büszkén és oda sétálok Kacchanhoz és megfogom a kezét.
-Hé! Zöld Cicus! Meg tudná mondani, hogy melyik rud fajta a medvenced? Milyen rudat tegyünk a színpadra?-kérdezi.
-Az első kérdésre a válaszom nem más mint Kandúr féle rud.prrrr.-kezdtem el perverzül mosolyogni Kacchanra.
-A masodikra pedig az, hogy a rudat apám fogja idehozattatni, szóval azzal nem kell foglalkozni.-legyintek egyett.
-Fiam! Az első kérdést szerintem nagyon is félre értetted.-mondja apám nevetve. Végre nem esik össze, és nem kezd el furán viselkedni.
-Tudom, de így legalább mindenki tudja, hogy mennyire boldog vagyok Kandúr mellett.-vonok vállat majd megcsókolom az imént említett személyt, ő nem haboz és egyből vissza csókol.
-HÉ! MENJETEK MÁR SZOBÁRA!-jön Monoma-tol a kiabálás, és apám összeesett.
-Megínt! Hány ember fog még ma összeesni?-kerdezi Aizawa.
-Miért?-kérdezem, miközben intettem a két őrnek, hogy vigyék ki.
-Mert Midorya apja, vagyis Yagi kollégám is összeesett, mert olyat látott ami felkavarta.-mlndja.
-Na és vajon mit láthatott?-kérdezi, Éjfél.
-Szeritem a fiát és Bakugout az ágyban.-mondja Monoma.
-Te! Ez nem vicces! Egyébként az előbbi elszólásodra. Már meg volt kétszer is.-mondja büszkén a szőke hercegem, én meg ott állok full vörösen.
-Cicus, Kandúr! Gyertek megyünk!-szól Mike.
-Mit, mondtam?-kérdezem tőle.
-Bocsánat főnök!-hajt fejet.
-Azért ám, a tisztelet meg legyen. Még akkor is ha fiatalabb vagyok.-mondom majd elkezdünk a kocsihoz menni.
-Hé, főnök!-szól Will.
-Igen Will?-nézek hátra.
-Itt vannak a cuccaitok.-szalad felénk és bedobja a csomagtartóba őket. Egy limuzin állt a suli udvara elött.
-Ezt nevezem és kocsinak.-mondja Kacchan.
-Hé Cicus! Melyik wc-be zártad az öcsemet?-rohan az a lila haju.
-Bocsi de nem emlékszem. De ha fel hívod talán meg találod.-vonok vállat és rántom magam után Kacchant. A kocsiban apám már egészen jó formában ült velünk szemben.
-Fiam, sajnálom.-mondja.
-De mit?-kérdezem.
-Azt, hogy megint elájultam. Sajnálom, de véletlenül megláttam, és nem tudtam levenni rólatok a szemem. SAJNÁLOM!-kezd el sírni.
Én felálltam, már amennyire tudtam, oda mentem hozzá és megöleltem.
-Semmi baj apa, az már a múlté.-myugtatom.
-De akkor is.-kezd el visszaszólni.
-Ide hívjam Midorya Izukut?-kérdezem tőle.
-De hisz itt van elöttem.-kezd el nevetni.
-Na látod. Nem történt semmi.-mondom neki. Amire megnyukszik és vissza lök a helyemre.
-Na!-szólalok fel.
-Mi van? Csak nem állhatsz egész úton a bátyámig.-mondja.
-Miért megyünk azok után is oda?-csattan fel Kacchan.
-Mert leszerelték a kameráka az öltözőben.-von vállat. Kacchannal összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Ne is álmodozzatok róla.-mondja apum.
-De apa! Még nem rotta le a tartozását.-kezdek nyavajogni.
-Ez így igaz.-mondja Kacchan.
-Majd este csinálhatjátok, de kérlek ott ne.-kérlel minket. Mi bólintottunk, és folytatódott az útunk a bátyjához. A bátyjánál szintén próbáltunk, és beszélgettünk. Már csak 3 napunk maradt, de már szinte profin nyomjuk a táncokat és a zenéket is. Szóval csak gyakorolni jövünk ide. Én még azt is letárgyaltam apám bátyjával, hogy melyik mozdulatokat taníthatom meg az embereknek. És ezzel el is indultunk haza.