A színpad sztárja(Bakudeku)

4.rész.

Másnap reggel apámra keltem, vagyis arra hogy csörög a telefonom.
-Haló!-szólok bele kómás hangon.
-Fiam, most keltél?-kérdezi.
-Igen, de még aludtam volna.-mondtam még mindig kómás hangon.
-Már délelött 9 van és még aludnál? Meddig voltál fenn?
-Éjfélig. Nem tudtam aludni.
-Na csak nem valaki járt a fejedben?
-De igen, azt hiszem láttam azt a fiút akiről azt mondtam, hogy zaklatott, de annak ellenére mindig bocsánatot kért levél formályában.
-Na az jó nem? De ezt később megbeszéljük, gyere a 9.-re, csináltam reggelit.-majd lerakja a telefont.
Hát ez jó, nem ért volna rá letolni a seggét, hogy felkeltsen? Gondoltam magamban. De mindegy is, mert neki köszönhetem a második énem sikerét. És a tandíjamat is ő fizeti. Lassan kikeltem az ágyból, egy kényelmes zöld melegítő szettben átt mentem a mosókonyhába kiszedtem a mai fellépő ruhámat és vittem a szobámba, ahol beleraktam egy cipősdobozba. Igen ezt azért csinálom, hogy ne bukjak le azok elött akikkel találkoznék lefelé. A dobozt leraktam a lift melletti kis asztalra majd felmentem apámhoz.
-Jó reggelt!-köszönök miközben odasétáltam hozzá és megöleltem.
-Jó reggelt neked is!-ölel vissza.
-Na és, tudtál aludni?-kérdezi.
-Igen, és egészen addig aludtam amíg el nem kezdett szólni a telefonom.-mérgelődtem mig leültem a konyha pulthoz.
-Na! Azért nem én vagyok az aki éjfélig egy srácrol áradozik.-vágja vissza.
-Hé! Még csak most jöttem rá az érzéseimre!-mondom neki kicsit belepirulva.
-Na, ez az én fiam!-mondja nevetve és elémrak egy nagy tál frissenfött virslit.
-Apa! Kérdezhetek valamit?-néztem rá.
-Mi lenne az?-néz rám.
-Ha úgy alakulna, akkor nem lenne gond ha Toga is bejönne a WIP beszélgetésre? Csak azért kérdem mert ott lesz Uraraka is, és szerintem ez egy jó alkalom lenne arra, hogy jobban megismerjék egymást.-mondom neki.
-Dehogy baj! Na meg úgyis elmondhatja, hogy nekünk dolgozik, azzal meg csak nyert ügye van a lánynál.-mondja az igazat.-De a határokat tudod meddig húztam fel!-szól komoly hangon.
-Igen tudom, és ezt tegnap éjjel megveszéltem vele.-mondom neki.
-Oké, de ha te majd elmondod a srácodnak az érzéseidet, neki elmondhatod az igazat.-monja nyugodtan, közben elsétál mögöttem és megborzolja a hajamat.
-Most meg hova mész?-kérdezem.
-El kell intéznem valamit, mindjárt visszajövök.-válszol.
-Oké.-vonok vállat. Miután befejeztem a reggelit el mentem elintézni a reggeli rutinomat, utána lementem a 2. emeletre ahova vittem magammal a dobazt is. A 2. emeletre beérve egy folyosón sétálok végig aminek a jobb oldalán egy ajtó, a bal oldalán két ajtó van. A jobb oldali lesz az esti traccsparti terme, a másik kettő pedig a gyakorló szobám. Oda szoktam járni ha az énekhangomon, vagy a táncmozdulataimon szeretnék csiszolni. Beléptem a jól ismert szobába ami tele volt hangszerekkel és hangszórókkal, mélynyomókkal, erősítőkkel, mikrofonokkal és egyébb eszközökkel. Álltalában ezt szokták együttesek felbérelni, ha valami gondjuk van az otthoni berendezésükkel, vagy ha szimplán gyakorolni akarnak a felképésül elött. A másik szobában több rúd van felszerelve mivel, azt a szobát felszokták bérelni azok az edzők és tanítványaik akik egy-egy versenyre mennek és nem hobbiként néznek a rudtáncolásra. Leültem a keverőpad elé, majd beindítottam egy tetszőleges dallamot. Fel vettem a fejemre a fejhallgatót, majd elkezdem énekelni a felolvasott dalszöveget. Igen tudom, lusták vagyunk dalokat írni, így letöltjük őket a netröl és leszedjük a szöveget, én betanulom és előadom. Bár nem tudom miért de nekem az a módszer nagyon is tetszik. Miközben énekeltem észre sem vettem, hogy Dabi a háttérben videózza a produkciómat. De amint észrevettem megálltam.
-Hé! Mit csinálsz?-háborodtam fel.
-Csak levideóztam a gyönyörű hangod, talán baj?-kérdezi.
-Igen, baj! Csak szólók, hogy ma te felelsz a szinpadért, szóval nehogy elcseszd mit a jó múltkor. Szóval kérem a telefont, vagy töröld ki a videót! Most!-szóltam rá.
-Jól van, gyere és a szemed láttára törlöm ki.-én oda mentem és mindenhonnan kitörölte, szóval a videó a múlté.
-Köszi, tudod jól, hogy ha nincs rajtam a maszk akkor nem videózhatsz le.-mondtam miközben egy jól irányzott ütéssel tarkón csaptam.
-Áuu, ezt miért kellett?-kérdezi a tarkóját maszírozva.
-Mert az engedélyem nélkül videóztál le.-momdom neki a legkomolyabb hangomon.
-Jó, jó, elsőre is felfogtam főnők kicsi fia!-mondja gúnyosan.
-Itt áll a főnök is!-szólal meg apám.
-Mikor kerültél ide apa?-kérdezem.
-Dabi érkezése után pár percel én is idetévedtem, de nem akartam megzavarni semmit, ezért csak hallgattam és néztem a jelenetet.-mondja.
-Akkor végig nézte azt is ahogyan levideóztam Izukut?-néz sápadtan Dabi.
-Igen, azért még megkapod a büntetésedet, de most menj és készítsd elő a szinpadot estére!-küldi el a fiút. Annak nem kellett könyörögni, már el is tünt az ajtóban.
-Gyönyörű hangod van.-jön oda apám majd puszil homlokon.
-Na már nem vagyok ovis, hogy puszilgass.-mondtam durcásan.
-Jól van csak örülök, hogy rád találtam. Eddig üres volt az életem, és most lett egy fogadott fiam.-kezd bele a minden reggeli beszédébe.
-Jó!Jó! Tudom, tudom. De legyszi, had gyakoroljak. Na meg még a mozdulataimat is gyakorolnom kéne. Amúgy hol van Tomura? Kéne a segítsége a mikrofonnal majd a traccsparti elött.-kérdezem
-Asszem délben jön. Tegnap délután kikérőt kért az apja miatt. Azt mondta, hogy sürgős és a bátyámhoz kell mennie, vagyis az apjához.-von vállat.
-Rendben de akkor minden úgy van ahogy megbeszéltük?-kérdeztem.
-Igen! Minden úgy lesz. Neked csak az öltözékeddel, a hangoddal és a táncoddal kell foglalkoznod.-monja boldogan majd ott hagy. Én egész délelőtt gyakoltam, az idő gyorsan ment, már dél volt amikor végeztem. A dobozt levittem a földszinti öltözőmbe így azzal már nem kell foglalkoznom. A nap hátralévő részében Tomurát zaklattam, azzal hogy hogyan vegyem le a mikrofont a fejemről. Na meg azzal, hogy a barátaimmal beszélgettem. Megbeszéltük, hogy vasárnak délután, ebben a bárban találkozunk és elmondják az élményeiket. Én apámtól elkérőt kértem, ő el engedett, mivel a vasárnap az csak is az enyém, azt csinálok amit akarok. Es vasárnapra amúgy sem voltam betervezve, mivel az egyik banda jön, egy zártkörü koncertet adni. Már kész voltam a kinézetem elintézésével amikor valaki berontott az ajtón. Szerencsére rajtam volt már a maszk és a cica fül is.
-Zöld cicus, te vagy az?-kérdezi a kis csaj, aki lehet vagy úgy 7 éves.
-Igen, de mit keresel itt kislány?-kérdezem, mert nem szabadna itt lennie. Én megnyomtam az asztalom alatti vészjelző gombot, ami egyből szól a legközelebbi gestőrnek, hogy baj van. Nem kellett sok már jött is a kedvenc testőröm. Azaz ő az akire mindig számíthatok, és az elején egy lépést sem volt képes mozdulni mellőlem. De akkor csak azért jött velem, nehogy eltévedjek az alsó 4 szint között. Na de amíg ő ki vitte a kislányt, apám is megérkezett. Elmondott mindent amit tudnom kell, és mentem a szinpadra.