A színpad sztárja(Bakudeku)

16.rész

Izuku sz.sz
A nap hátralévő részében a tananyaggal voltunk elfoglalva, és a hétvégi előadással. Mindenki az előadásokról beszélt. Az utolsó óra elött apa felhivatott minket az irodájába ahol három maszkot tartott a kezében.
-Apa ezek meg minek?-kérdezem tőle ilyedten.
-Arra gondoltam, hogy megoszthatnád a neten, hogy a lelepleződés családi és magánéleti problémák végett elmarad.-mondja kérlelő nézésel.
-Jó, de ahoz én mire kellek?-kérdezi Uraraka.
-Azért, hogy örködj. Nem akarom, hogy megzavarjaanak minket.-mondja apám nyugodt de ideges hangnemben.
-Rendben.-mondja Uraraka, és ki megy az ajtó elé.
-Akkor maszkot fel Kacchan.-sohajtok és veszem ki a maszomat apám kezéből. Kacchannal le veszük a felsőnket, és apám adott nekem egy trikót, szoval az esetleges találgatásokat is elkerüljük. Egy fehér falhoz álltunk, és elkezdtem a szövegemet. Miután kész lett a videó fel mentem Instára és a Zöld Cicus oldalamra fel raktam a videót. Átt léptem a saját Midorya Izuku oldalamra és léptem ki az alakalmazásból. Kacchannak is lett csinálva egy ilyen oldal, és már a fel követő táborom követi őt is, ennek nagyon örülök, hogy így fogadták. És a naponta érkező üzenetek, amik pozitívak azokat is kedvelem. A videó végén visszavettük a sulis ruhánkat és mentünk órára. Utolsó óra sztályfőnöki, megint. Hiányzik az angol tanár ezért ő áll be a helyére, de mivel ő nem akarja megtartani az angolt így ofő szokott lenni.
Mi ahogyan beértünk a helyünkre, vártuk a tanárt. Óra pontossággal meg is érkezett, és az ajtót kivágva lépett be álmosan.
-GYEREKEK A HELYETEKRE!-kiálltja el magát.
-Fontos közlendőm van!-mondja majd a helyére sétál.
-Az elsősorban, meg szeretném kérdezni, hogy ki várja a szombati bulit?-kérdezi, amire az egész osztály felteszi a kezét, bele értve engem és Kacchant és Urarakát is.
-Oké, akkor mindanyian itt lesztek?-kérdezi, de én és Kacchan feltesszük a kezünket.
-Igen, ti miért nem lesztek?-kérdezi, de nekem nem jutott eszembe semmi, de Kacchan gyorsan kapcsolt.
-Rendira viszem Dekut.-mondja majd egy elégedett mosolyt küldött felém, és én megint pelepirultam, olyan édes ahogyan mosolyog. Szinte olvadozva feküdtem a padra, és kezdtem az előttem ülő fiú hajával játszadozni.
-Jól van, akkor jó szórakozást.-mondja a tanár, ami mindkettönket meg lepett.
-Tessék? Maga nem itél el minket?-kérdeztem.
-Dehogy itéllek el! Szerinted az angol tanárotok miért nincs iskolába?-kérdezi, de csak meg vontam a vállam.
-Meg van fázva, és ő rosszabb mint egy nő, szóval ő otthon van.-mondja.
-Tanárúr! Maga és az Yamada tanár úr, házasok?-kérdezi Iida.
-Igen, és van két örökbe fogadott fiunk. Az egyik Denki, a másik pedig Shinso.-mondja egy kis mosolyt eröltetve az arcára.
-Denki, ezt miért nem mondtad?-kérdezi Mina.
-Mert senki sem kérdezte?-mondja vállrántva.
Én oda mentem Denkihez és karon ragadva húztam magam után a folyosóra. Amikor megálltunk egy eldugott helyen értetlenül állt elöttem.
-Szóval Denki bocsi  ,hogy csak így kihozlak onnan, de szeretbék valamit kérdezni.-mondom miközben leülök a földre. Ő is leült és érdeklődve nézett rám.
-Kacchan mondta, hogy szerelmes vagy Kirisimába. Ez igaz?-kérdezem tőle amire elkezd könnyezni és a vállamra borul. Én elkezdem símogatni a hátát, hogy nyugodjon meg, majd egy zsepit adok neki. Ő kifujta az orrát és rám nézett.
-Igen, nagyon is belé szerettem. Fáj, minden egyes nap amikor azt hallgatom ahogyan arról a Zöld Cicusról áradozik, és ahogyan elküldi melegebb éghajlatra a Fekete Kandúrt. Fáj, hogy rám nem rud úgy nézni ahogyan arra a táncosra.-mondja. Én pedig hallgattam. Tudtam, hogy ezzel jár a munkám és azt is, hogy lesznek túlságosan is nagy rajongóim, de azt, hogy az egyik osztálytársam lesz az azt már nem.
-Mi lenne, ha valahogyan beszélnék a Zöld Cicussal és megbeszélném vele, hogy vezesse be őt az egyik üres terembe? Te pedig oda mész és bevallod neki.-mondom neki, erre felcsillan a szeme.
-Hogyan? A Zöld Cicus senkinek sem ír vissza a közösségi oldalain.-mondja, amiről én már tudok.
-Én egy közeli barátja vagyok. Közelről ismerem. Rám mindig tud szánni egy kis időt a sok gyakorlás közben.-mondom neki biztató mosollyal.
-Honnan?-kérdezi.
-Még a pályafutása elött találkoztam vele az egyik edző teremben. Ő ugye maszkban volt egy eldugott sarokban, én pedig elkezdem beszélgetni vele. Ő megadta az Insta fiókját és azóta bármikor írhatok neki. Na meg én lettem a pszichológusa is.-vonok vállat.-Szóval tudok szólni az érdekedben, hogy csináljon valamit.-mondom neki.
-Tényleg megtennéd értem?-néz megint könnyezve. Én csak oda adok neki egy zsebkendőt és bólogatok.
-De tényleg?-kérdezi miközben elindulunk a terem felé.
-Igen, de ha még egyszer megkérdezed, akkor nem szólok.-nézek vissza rá nevetve amire csak vigyázban jön mellettem. Amikor a terem ajtaja elé értünk sírás hangot hallottunk, berontottunk és annyit láttunk, hogy Kirishima megint bőg.
-Itt meg mi a jóbüdös lófasz folyik?-kérdeztem.
Ekkor mindenki elhallgat és rám néz.
-Midorya, te mióta tudsz káromkodni?-kérdezi a melletem állo döbbent Denki. Én csak elvörösödve állok a többiek elött, mert elfelejtettem, hogy nem a melóban vagyok.
-Bocsánat, nem voltam önmagam.-hajtok fejet, majd megint bőgés.
-HAGY MÁR ABBA A BŐGÉST TE DEGENERÁLT SZÖLLŐS ÉS HEGYHAJÚ!-ordítja el magát szerelmem. De az a kettő még mindig bőg.
-Gyerekek, mindenki menjen haza. Bakugou, Izuku, Kirisima, Mineta és Denkiti maradtok.-mondja a tanár. Erre a többiek egy emberként rohantak ki a termből.Én Kacchan ölébe, Denki pedig a melletünk lévő padra ült, és csak néztük a tanárt.
-Szóval miért sír ez a két hisztis?-kérdezem.
-Azért, mert levetítettem az óra elött érkezett Zöld Cicus és Feket Kandúr videót.-mondja a tanár.
-És mi volt benne amiért ennyire sírnak?-kérdezi Denki.
-Lefeküdtek.-mondja nevetve Kacchan.
-Bakugou Katsuki, figyelj a szádra.-csattan fel a tanár.
-Jól van bocsi, csak olyna vicces, hogy egy elmaradó lelepleződés így kiakasztja őket.-monja még mindig nevetve. Én meg egy kicsit mosolyogva és elpirulva ülök az ölében.
-Hé Midoriya minden rendben?-kérdezi Kami.
-Igen, csak egy kicsit elgondolkodtam a tegnap estémen.-mondom neki.
-Miért mit csináltál, tegnap este?-kérdezi a tanár.
Én meg még vörösebben ültem a szintén vörös Kacchan ölében.
-Asszem ezt nem akarjuk tudni.-mondja Denki nevetve, és úgy gondolom, hogy ő vette a lapot.
-Oké, akkor meg sem kérdeztem.-mondja a tanár.
-Akkor, most mit kezdjünk a két bőgő masinával?-kérdezem.
-Hagyjuk itt őket, majd megnyugszanak. De amúgy Mineta te nem hetero vagy?-kérdezi Denki, amire Mineta mint aki nem is csinált semmit, hagyta el a termet.
-Oké, szerintem őt inkább a szinészetre kellett volna járatni.-mondja nevetve Denki.
-Oké, de most mit csináljunk a baby cápával?-kérdezi Denki.
-Nem tudom, de jó lenne kezdeni vele valamit, mert már ígyis többet bőgött ebben a pár napban, mint Deku álltalános mind a nyolc évében.-mondja Kacchan.
-Hé, nem is tudom ki tehet arról, hogy annyit sírtam?-fordulok meg és úgy ülök az ölében.
-Jó, jó, vettem, de azt hittem azt már megbeszéltük és tegnap este kiengeszteltelek.-mondja majd a fenekemre fog, amire nekem egy kis jól eső sóhaj jön ki a számon.
-Hé fiúk ne itt.-szólal fel a tanár.
-Oké.-mondjuk egyszerre Kacchannal és elindulunk a kijárat felé, ahol már apám várt minket.