A színpad sztárja(Bakudeku)

13.rész

-Rendben!-vágjuk rá egyszerre. Lemegyünk a döldszintre ahol ott ül anyám a nappaliba és valami újságot olvas.
-Anya, beszélhetnénk?-kérdezem miközben leülünk vele szembe. A fotelen a sorrend, én kacchan és Uraraka között, Uraraka mellett pedig Toga. Én megfogtam Kacchan kezét úgy, hogy anyám ne vegye észre.
-Igen, de miről?-kérdezi, miközben lerakja az újságot és ránk néz.
-Hát az új munkádról.-mondom.
-Oh, baj van?-néz rám mert engem már rendesen rázott az ideggörcs. Miért nincs itt egy kis pia? Kérdezem magamtól, miközben a bal lábam elkezd remegni. Kacchan megszorítja a kezemet, hogy itt van és nem lesz semmi baj.
-Kezdjük ott, hogy Toga Himiko vagyok! Én leszek az új munkatársa, és a mellettem ülő barna tündér is az lesz.-monja Toga.
-Uraraka te mióta dolgozol ott?-néz a barna lányra sokkoltan.
-Hát multhét szombat óta.-von vállat a lány.
-És ti fiúk, veletek mi van?-jön be Kacchan anyja.
-Uh-nézünk egymásra, majd Togára.
-Öhm, anya! El kell valamit mondanom.-mondom, de mire bármit mondhattam volna, Kacchan telfonja megcsörrent. Fel vette.
-Nem, nem érek rá!-mondja a telefonba.
-Problémám van! Meg kell oldanom!-mondja, nyugodt de ideges hangon. Majd az enyém is megcsörrent. Én is fel vettem.
-Fiam! Segítség kéne a bárba!-szól bele apám a telefonba.
-Nem tudok menni. Problémába ütköztünk.-mondom neki.
-Nem tudok menni!-mondja Kacchan idegesen, majd lerakja a telefont.
-Bocsi, Kirisima volt. Azt mondta, hogy a bárban van és beakar törni.-mondja majd rám néz.
-Fiam! Fiam! Itt vagy?-szól apám a telfonba.
-Igen! De mi a baj?-kérdezem.
-Kirisima be akar törni az épületbe.-mondja.-Hozd az összes alkalmazottat!-üvölti a telefonba.
-Jóp van megyünk!-mondom majd a három jómadarat magam után húzva rohanunk a bár felé.
Még szerencse, hogy van nálam pót maszk, és Kacchan szobájában átt öltöztem kacchan cuccaiba. Fel vettem a maszkot és úgy rohantam tovább, közbe Kacchannak is adtam, és ő is felvette.
-Hé, te ott!-rohanok és kiálltok a bejáratban toporzékoló Kirinek.
-Én?-kérdezi könnyes szemmel.
-Igen! Mit szeretnél?-kérdezem miközben oda futok és elráncigálom az ajtóból.
-Toga, Uraraka! Szóljatok apámnak, hogy minden rendben és menjen a Bakugou házhoz. Ott találkozunk.-adok parancsot. Ők be is mennek hátul.
-Hé, Vukk, mi a baj?-kérdezem tőle.
-Te vagy az Zöld Cicus?-kérdezi reménnyel a hangjában.
-Igen én vagyok az.-nyugtatom szegényt.
-De tényleg te vagy az?-kérdezi.
-Nem bazdmeg, a mikulás-mondja Kacchan.
-Kandúr!-szólok rá.
-Jól van, csak nem értem a problémáját.-mondja.
-Az a problémám, hogy nem én vagyok az álarc mögött.-mondja indulatosan és kezd közeledni Kacchan felé.
-Hé, most mi a bajod?-kérdezi Kacchan, tőle.
-Az, hogy tudni akarom, hogy jó ember van e az álarc mögött.-mondja majd nyúl a maszkért, de leszedni már nem tudta, mert megjelent Mike.
-Hé! Hogy mersz kezet emelni rá?-ront oda majd a fiút a kezénél fogva a földre küldi.
-Mike, ne ilyen dúrván vele!-szólók az őrömnek amire fel állítja a fiút, lesöpri róla a port majd a két kezét hátra rakva fogja a vöröst.
-Mit csináljak vele, főnök fia?-kérdezi.
-Add átt nekünk. De elötte vidd be a bár földszinti társalgójába.-mondom, majd bemegyünk a társalgóba. Ott Kacchan ölébe ülve nézem az elöttünk ülő fiút. Telefon megint.
-Haló?-szólók bele.
-Kirisima rendben van?-kérdezi Uraraka.
-A vörös hajura gondolsz?-kérdezem vissza a szerepem miatt.
-Igen. De rendben van?-kérdezi.
-Asszem meg lesz, csak le kell nyugodnia.-mondom.
-Az apád már Katsukiéknál van, és mi is.-mondja.
-Rendben! Mondjátok el neki amiről beszéltünk és ha apám akarja akkor, mondja el az igazságot.-mondom neki.
-Rendben, de te Kirinek nehogy elmond, tudja meg majd hétvégén.-mondja Uraraka.
-Oké, szia-köszönök.
-Szia-köszön és rakja le a telfont.
-Itt vagyok. Uraraka hívott.-mondom.
-Uraraka Ochaco?-kerdezi Kiri.
-Igen, miért ismered?-kérdezi Kacchan.
-Egy osztályba járunk!-mondja a vörös.
-Azta de kicsi a világ.-mondjuk egyszerre Kacchannal.
-De, ti honnan ismeritek?-kérdezi.
-Toga hozta egyik nap a bárba mint barátnője, innen.-mondom.
-És az igaz, hogy hétvégén a sulimban, fogtok egy nyár és egy leleplező bulit tartani?-kérdezi.
-Igen, sajnos igaz.-mondom a fejem lehajtva.
-De miért sajnos?-kérdezi.
-Mert, ha megtudják ki vagyok akkor nagy valószínűséggel megutálnak, legalábbis ezt az énem.-mondom neki, őszintén.
-Hé, én sem utáltam meg ezt az éned!-csíp oldaba Kacchan.
-Tudom, de te nem is éreztél semmit sem ez az énem felé.-mondom neki.
-Ez igaz, de a másik énedbe első találkozásunkkor beleszerettem-jelenti ki.
-Na akkor, fogd be és vigasztald meg ezt a Vukk-ot.-mondom neki, miközben kiszállok az öléből, és oda megyek a szobában lévő hüttőhöz és kiveszek belőle egy másfél literes üveg rumot.
-Azt mind meg akarod inni?-néz rám kikerekedett szemekkel Kiri.
-Igen, miért baj?-nézek rá.
-Igen, baj!-szól Kacchan.
-De miért, legalább a felét engedd már meg.-nézek rá könyörgő szemekkel.
-Jól van, de anyádnak mit mondunk?-néz rám.
-Semmit, az még amúgysem látszik meg rajtam.-mondom neki.
-De a szagod olyan lesz.-mondja Kiri.
-Tudom, de szerinted hányszor memtem már suliba másnaposan?-kérdezem.
-Nem tudom.-mondja.
-Hát rohadt sokszor.-mondom neki.
-Na akkor azért viselkedtél olyan furán?-kérdezi Kacchan.
-Igen, de nem lehetne, hogy el megyünk hozzátok, és megbeszéljük a dolgokat az anyámmal és az apámmal?-kérdezem, utána kiittam az üveg felét, majd gyors a gége kiakasztás után a másik felét is legyürtem. A gégém vissza akasztása után csak fogtam egy kis vizet és megittam.
-Kandúr, mennyünk haza.-szólók neki, amire Mike kikiséri Kirisimát. Én és kacchan haza indultunk, és útközben leszedtük a maszkokat. Szerencse, hogy senki sem mászkált az utcán. Mikor a ház elé értünk már kezdtem érezni a rum hatását de nem foglalkoztam vele.
-Hé Deku jól vagy?-kérdezi Kacchan.