A színpad sztárja(Bakudeku)

27.rész

-Igen.-mondja Deku, miközbem leparkolt a Mindenki egyért épülete elé. Kiszálltunk és a maszkokat felvéve léptünk be az épületbe. Az épületben odasétáltunk a recepcióhoz.
-Hölgyem? Lenne szíves lehívni a főnökét?-kezdi Zuzu, miközben a pultnak dől.
-Zöld Cicus? Hát te?-kérdezi csillogó szemekkel.
-A főnökéhez jöttem nem hozzád.-mondja kicsit flegmán.
-Jó rendben, de elötte kapok egy autogrammot a fiamnak?-kérdezi, és egy miniposztert tesz Deku elé.
-Persze, és milyen névre lesz?-kérdezi.
-Jones Stellheart.-monja a nő.
-Tessék?-néz Deku sokkoltan.
-Jones Stellheart, Davy Stellheart öccse.-mondja a nő.
-De hát ők nem az Acélszív banda főembere?-kérdezi Kiri, amire én is lesokkolva állok, Deku kezét megfogva.
-De igen, ismeritek őket?-kérdezi a nő.
-Hogyne ismernénk, és a Cicus még fel is pofozta a Jones srácot.-mondom, neki őszintén.
-De miért?-néz értetlenül a brokkolira.-Csak nem ő csinálta rád ezeket a foltokat?-kérdezi aggódva.
-Nem, a foltok én voltam.-mondom neki, amire rám néz és végig néz a karmokon.
-De nem értem akkor miért pofozta fel?-kérdezi.
-Azért, mert már 2 éve azt pofázza és zaklat azzal, hogy meg akar erőszakolni.-mondja idegesen az igazat.
-De hát van barátnője, és sosem tenne olyat.-mondja a nő, amire Deku előszedi a kis készülékét és előkeres rajta valami videofelvételt, majd a nőnek megmutatja hangostul mindenestül. A 10 perces videó után a nő elszörnyülködve néz maga elé.
-Sajnálom, sajnálom a fiam tettét. De akkor sem értem miért pofoztad fel.-mondja a nő.
-Azért, mert múlt vasárnap a nagy bejelentőm elött berontott az öltözőmbe és elkezdte a tavaji hegyibeszédét amire a Kandúr dühös lett, és nekiálltak szócstát vívni és amikor a Kandúrt kezdte el ostromolni a sértő szavaival. Én oda mentem és felképeltem.-mondja a brokkoli es ahangjában egy kicsit sem lehetett hallani a megbánást.
-Értem és tényleg sajnálom,de az aláírást megkapja?-kérdezi, amire Deku aláírja a papírt es visszaadja, a nő lehívja a főnököt, mi pedig várjuk azt.
-Zöld Cicus, Fekete Kandúr! Minek köszönhető a látogatótok?-kerdezi miközben sétál le a bal lépcsőn.
-Shigaraki! Szeretnénk egy kicsit gyakorolni a hétvegére, és hoztunk magunkkal két kiscicát is.-mondja miközben megöleli a nagybátyját.
-Az a sárgás szőke és a vörös haju akarnak lenni?-kérdezi.
-Igen. De fel mehetnénk a gyakorló terembe?-kérdezi, amire bólogat és megindulunk a teremfelé.
-Na fiúk bemutatnátok a kiscicáitokat?-kérdezi mikor beértünk a terembe.
-A sárgás hajút hívják Szőke kiscicának, a vörös hajút pedig Vörös kiskandúrnak. A szőke a mi kiscicánk és ő is haza hozott egy kandúrt!-mondja Deku viccelődő hangnemében, amire a férfi felnevet és kezetráz a két majommal.
-Szóval akkor gyakorolni jöttetek, vagy valmi itt maradt?-kérdezi.
-Hát, akadt egy kis ruhaprobléma, mert tegnap hazaloptam egy maid ruhát és most a Szőke kiscicámnak is kéne a méretében.-kacsint a főnök felé, aki csak elneveti magát.
-Hát te milyen pimasz lettél, apádra hasonlítasz! Ő is ilyen volt csak ő anyádnak lopta haza a ruhákat.-mondja amire Deku olyan nagy sokkot kap, hogy elkezd hátra dőlni. Én elkapom és felemelem menyaszony pózba.
-Azta, így ki lehet készíteni, ha a szüleiről van szó?-kérdezi.
-Igen, mivel egész eddig abban a hitben élt, hogy az anyja egy átlagos ártatlan nő.-mondom neki.
-Óhh, hát a volt feleségemről van szó? Inko-rol?-kérdezi, én meg csak bólogatok, és a még magánál lévő fiút leteszem a földre.
-De hát honnan tudtad, hogy én ki vagyok?-kérdezi Deku.
-Onnan, hogy amikor gyerek voltál leforráztad magad a jobb válladnál, és még a kis hegek is árulkodóak voltak a kezeden, amiket a táncolásod kezdetekor szereztél, na meg a sok elesés.-mondja.
-És amikor megláttam azt a videót amit én küldtem el veletlenül a vörös hajú barátotoknak, akkor tudtam meg, hogy te vagy a volt felesegem fia.-mondja.
-Szóval akkor itt levehetjük a maszkokat?-kerdezi Deku.
-Igen, és a bárban hogyan tüntetted el a sebeidet?-kerdezi, miközben mi leveszük a sima állarcokat.
-Hát, eleinte megoldottuk egy harisnyával, majd apám rendelt külföldről, sminklemosóval lejövő alapozókrémet amit magamra kentem és nem is látszódott, vagy a masik oldalamra csináltam egy hasonlót.-mondja, miközben elrakja a maszkokat.
-Egyébként, hol van Alfons?-kérdezi, amire a raszta sötetbarna haju férfi ki lép a hamgteremből egy másik raszta haju férfivel.
-Izuku! Minek köszönhető az ide látogatásod?-kérdezi Alfons.
-Hát az hosszú történet, de te miért vagy itt?-kerdezi, miközben megölelik egymást.
-Hát, Ganjaman-nel próbáltunk a hétvégi bulira a UA be, mert utanatok jövünk, és még az Acélszív is ott lesz, meg még D.B.Gy. is.-mondja.
-Értem, akkor további szép napot és hétvégén hozzátok a legjobb formátokat. És jah Marnik-ot is hozzátok! Kérlek!-mondja Izuku kedves hangján. Ezek után elpróbáltuk a fellépéshez a darabokat zenékkel együtt, és meghallgattuk a két majomparadé hegyibeszedét, hogy milyen jók vagyunk. Ezek után már arra eszmelek, hogy a zöld Mustang-ban ülök sötetben.
-Hé, Denki hova is vigyelek titeket?-kérdezi Deku.
-Hát, nem bánnátok, ha nálatok aludnánk? Apám ki lenne ha megtudná, hogy éjfélkor érek haza. Kirisima szülei meg már most meg írták neki, hogy ha hazatolja a képét, holnap nem megy suliba.-mondja Denki.
-Oké, én nem bánom, de akkor reggel mégkorábban keltek és hazaviszünk a táskáitokért.-mondom nekik.
-Köszi Kacchan.-súgja oda Deku.
-De mit?-kérdezem.
-Hát azt, hogy ottaludhatnak, na meg apám nekem adta a régi házunkat, szóval, ha akarnánk oda is felmehetnénk.-mondja, amire a két mögöttünk ülőnek felcsillan a szeme.
-Vett neked egy házat? A saját nevedre?-kerdezik.
-Hát, nem pont az én nevemre, de igen.-mondja.
-Miért milyen név szerepel a tulajdonosnál?-kérdezem, amire elpirul.
-Bakugou Izuku.-mondja majd a pótkulcsot a kezembe nyomja.
-Az a kurva, van egy közös házunk!-nevetek fel és puszilom meg a brokkoli szabad kezét.
-Wow bro, te aztán szerencsés vagy! Három lakás.-mondja Kiri, amire meg is érkeztünk a régi de új házhoz. Kiszáltunk és Deku kinyitotta az ajtót, és amint beléptünk elfogott a régi gyerekkori emlékzuhatag. Megálltam az ajtóban, amíg a többiek beljebb mennek. Még ott álltam, majd éreztem valami hideget és vizeset a tarkómnál. Deku lebúrított hideg vízzel.
-Kacchan minden rendben?-néz rám, én csak megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságból és rá néztem.
-Igen, minden rendben van, csak furcsa megint itt lenni.-mondom neki, es megölelem, ő visszaölel.
-Hé, Midorya! Miért van teli a szobád a saját posztereiddel?-kiállt le Kirisima, amire én és Deku elkezdünk az emeletre futni a szobájába.
-Miért jöttek be ide?-kérdezi, kicsit dühösen, és szégyenlősen.
-Mert nem tudtuk, hogy hol van a fürdő, és véletlenül, benyitottam.-mondja Kiri.-És megláttam azt a posztert amit még két évvel ezelőtt irattam alá veled, és még megvan a mai napig.-mondja.
-Nem sokáig.-mondom neki gyilkos szemekkel nézve rá.
-Kacchan nyugi!-szól a kis brokkoli, én meg lenyugszok.
-Rendben, de miért van teli a szobád saját magaddal?-kérdezem már én is.
-Mert mindegyikhez fűződik egy jó és egy rosz emlékem. A roszak akkor jönnek elő ha szükségem van az önkorbácsolásra, vagy ha van egy gyakorlati órám ami roszul sikerült. A jó pedig egy sikeres nap után szokott elő jönni.-mondja lelkesen.
-Aha szóval akkor ösztönzés miatt vannak itt?-kérdezi Denki amire a brokkoli bólínt.
-Akkor, elmondom, bogy ki hol fog aludni!-modja a kezét összecsapva Deku.
-Én és Kacchan anyám volt szobájában, ti ketten pedig a vendég szobában. Reggel én megyek kelteni szóval úgy aludjatok.-monja majd eltünik a fürdőben. Mi is utana elmentünk lezuhanyozni egyesével és eltettük magunkat masnapra.