A színpad sztárja(Bakudeku)

22.rész

Amint meg ittuk a kávét, apával együtt mentünk a suliba. A kocsiban mindenki csönbe volt és nézett maga elé vagy épl a telfonját nyomkodta, amikor is hirtelen megfájdul a derekam és a derekam alatti részt és felszisszentem.
-Deku! Jól vagy?-kérdezi aggódva a párom.
-Igen, jól vagyok.-mosolygok öszintén.
-Jó, de szólj ha van valami baj oké?-még mindig aggódó tekintettel néz rám. Én magamhoz húzom egy csókra majd borzolom össze az alapból is kócos haját. Ő csak nevet majd elő veszi a telefonját és valmit olvasgat rajta. A kocsi meg áll, apám hátra néz.
-Megjöttünk.-szól majd száll ki. Én és Kacchan is kiszállunk és elindultunk a teremfelé. A folyosót már elég szépen díszítik a LED csíkok és szalagok. De a folyósón egy csomó szempárral is találkoztunk, akik minket néztek. Ugyan is teli vagyuk szívás, harapás és karmolás nyomokkal. A karmolás inkább Kacchan hátán van több mint a nyakán és egyéb testrészén. Nekem pedig több harapás van eddig az egész testemen mint sérülés az álltalánosban. Kézenfogva mentünk a folyosón a teremfelé. Az említett hely elött megállva néztünk egymásra és nevetve nyitottunk be, de amint el kezdtem nevetni összecsuklottam. Mindenki ránk vetette a tekintetét én pedig csak a derekamat maszíroztam.
-Hé, Midorya minden rendben?-kérdezi Denki, de miközben meglátja rajtam a harapás nyokomat és a karmolásokat Kacchan nyakán, egyből lesápadt.
-Ti megint?-kérdezi és ő is össze esik ugyan abban a pózban amilyenben és is vagyok.
-Mi megint?-jön Kiri, és ő is összeesik.
-Mi folyik itt?-jön Iida és amint meg lát lefejeli az első padot ami hozzám legközelebb van.
-Deku! Mi történt?-jön Uraraka és még ő is hanyatt dől. Kacchan csak nevet és nevet.
-Itt meg mi történt?-jön be Aizawa melletünk, és ahogy meglátja a földön fetrengő bagázst, a szokásosnál is fehérebb lesz, majd rám néz és Kacchanra.
-Veletek meg mi történt?-kérdezi a tekintetét váltogatva közöttünk.
-Apa, nézd meg őket jól és rájössz!-mondja elhaló hanggal Denki, Aizawa-nak. A tanár csak alaposan végignéz rajtunk és kirohan a teremből. Kacchan menyaszony pózba emel és a helyemre visz ahol a padomra ültet.
-Hé, tegyél a székre most!-mondom neki, de ő csak áll mellettem közben a kezét a combomra rakja. Nem telt el 5 perc sem de Aizawa visszatér apámmal együtt és rám mutat.
-A fiaddal mi történt?-kérdezi apámtól aki ránk nézve kér segítséget.
-Mondja csak el! De ne az osztály elött!-mondja nevetve Kacchan. Én fel állok és Kacchant kihúzva a teremből állok meg a már kiürült folyosón. A két tanár pedig kijön.
-Szóval Midoriya mi történt veled?-kérdezi az ofő.
-Egész éjszaka fent voltak és 5 perces szüneteket tarva csinálták.-mondja apám olyan hallkan amenyire csak tudta. Én pedig vörösen álltam az alapból is remegő lábaimon.
-Midorya te ma tesiből fel mentést kapsz! Bakugou te pedig vigyázol rá!-adja ki az utasítást az ofő.
-De tanárúr a tornaterembe most nem lehet tesizni! Na meg Éjfél tanárnő sincsen a héten a tesi terem hiánya miatt.-mondom az ofőnek.
-Ez igaz, sajnálom de akkor is vigyáznia kell Bakugounak rád!-mondja majd bemsgy a terembe.
-Én megigértem! Vigyázok rád!-mondja majd puszil homlokon.
-Jah hát azt megtehetted volna az éjszaka során is!-vágom be a durcát és elindulnék a terembe de valaki visszaránt és megcsókol. Én vissza csókolom a szerelmem majd annyit érzek, hogy megint a karjai közt vagyok.-Tegyél már le!-ütögetem a melljasát de semmi. Lerak a székemre majd a helyére ül ami elöttem van. Így jól láthattam a munkájámat amit az éjjel hagytam rajta. Hirtelen megint valaki sír. -Ezt már nem hiszem el Kirisima mi a bajod már megint?-kérdezem de nem ő sírt. Ő éppen eltársalgott a ki pikachuval. Most meg Todoroki bőgött.
-Hé, nyugi Midobro. Már semmi bajom, hála Cicusnak, hogy ráébresztett arra, hogy akit igazán szerettem mindig is itt volt elöttem.-mondja boldogan majd az ölébe huzza a kis szőke kiscicusomat és megcsókolja. Én csak örömkönyeket hullajtva tapsoltam meg az osztály harmadik szerelmes párját, amire a többiek is csatlakoztak.
-Todoroki, most meg neked mi a bajod?-kérdezi Mina.
-Az, hogy az a tajparaszt aki az én Midoryam elött ül, megerőszakolta!-csattan fel. Én meg a nem tudom, hogy honnan áradó energiámból felpattantam a helyemről és a padokba kapaszkodva mentem a félvörös haju elé.
-Hogy mondtad Todoroki?-kérdezem az asztaláta tehénkedve
-Csak annyit mondtam, hogy az a tajparaszt aki az én Midoryam elött ül, megerőszakolta!-mondja már teljes nyugodtsággal a hangjában. Én pedig az egyik kezemre támaszkodva kevertem le neki is egy olyan pofont mint amit a volt zaklatómnak adtam.
Todoroki leesett a székről és a fogát a markában tarva nyúlt sebkendőjért és törölte le a vért a szájáról. Én visszamászok a helyemre és leülök, a többiek meg csak néztek engem.
-Most mi van? Miért nézitek?-néz fel a könyvéből Aizawa.
-Az előbb leütötte azt a felemás barmot.-mondja Kacchan büszkén.
-Tessék?-néz rám majd a vérző szájú piros arcú Todorokira.
-Azt te művelted Midorya?-néz rám. Én csak bólintok.
-De miért?-néz rám értetlenül.
-Apám azért mert, Todorki elkezte Bakugout szidni azért mert Midoriya-val volt egy jó éjszakájuk.-mondja Denki miközben Kirivel az oldalán mellém állnak.
-Értem én, de miért ütötte ki?-kérdezi a fekete hajú férfi.
-Mert Todoroki azt mondta, hogy Midorya az övé. Amikor Midorya Bakugoué. Ez látszik mind a kettőjükön.-mondja Kiri.
-Hát igazatok van, Todoroki kapsz egy osztályfőnökit.-mondja, majd visszatér a könyvhöz.
-Na de ti meséljetek!-szól Kacchan és kihúz a lábával két széket. A két fiú leül és ránk néznek.
-Hát, az ugye úgy volt, hogy téged Midoriya, All Might kirángatott, utána pedig Bakubrot is kirángatták. Utána pedig volt egy kis kavarc miattam.-hajtja le a fejét Kiri.
-Utána pedig a Cicus bedobott minket egy wc-be ahol ki tudtam adni a szívemet Kirinek.-mondja Denki.
-Na ennek örülök. Én megmondtam, hogy szólok az érdekedben.-mondom kacsintva.
-Ezt, hogy érted?-kérdezi Kiri.
-Úgy, hogy én vagyok a Cicus pszichológusa és rohadt sokat panaszkodott rólad. Na én meg szóltam Denki érdekében pár szót.-mondom vállrántva.
-Akkor te ismered a Zöld Cicus állarca alatti személyt?-kérdezi.
-Dehogy ismerem.-kezdek nevetni.-Miért ismerném? Csak maszkaban hajlandó velem találkozni. És azt is mondta, hogy akadj le róla mert a Kandúr kibelez.-mondom neki.
-Jól van na csak kérdeztem.-emeli fel a védekezőn a kezét.
-Alapból csak az apja és a Kandúr tudja a kilétét, na meg az ottdolgozók.-vonok vállat.
-Értem. És mit tudsz még a bárrol?-kérdezi Denki.
-Hát, anyit, hogy az eslő 4 emelet a vendégeké vagy a szesz vedelő csürhe számára van kitalálva. Az ötödiktől felfelé pedig a tulajé és annak a családtagjaié és barátaié.-mondom.
-És te már jártál a Cicus lakhelyén?-kérdezi Denki.
-Igen, egyszer fel engedett, de akkor is azért mert sikerült leitatnia és már nem akart egyedül hazaküldeni.-modnok nekik valami random hazugságot.
-De hát azt mondtad tegnap, hogy jól bírod. Akkor, hogy sikerült neki?-kérdezi Kacchan.
-Én azt mondtam, hogy a májam bírja. Attól még, hogy nem esik össze a májam, attól még betudok rúgni.-mondom nekik.
-Értjük. És volt már, hogy valami hülyeséget csináltál ittasan?-kérdezi Kiri.
-Igen! Egyszer elmentem az All Might bárba. Kikértem magamnak 10 felest, majd mindet lehúztam, és az az Alfons volt a szinpadon előadni a saját számait. Nekem meg annyira megtettszett, hogy felmentem a színpadra és elötte kezdtem ele táncolni.-mondom nekik.
-Akkor te voltál az akit 2 évvel ezelőtt láttam?-néz rám nagy szemekkel Kiri.
-Hát, ha megvolt a fekete sulis egyenruha ami teli volt vérrel és néhol megszaggatva. Na meg zöld haj és szem, na meg a testem egy-két részén nagyobb vérző sebek és kékzöld foltok, akko igen.-mondom nekik, amire Kacchan kezd el sírni. Én fel állok és hátulról megölelem.
-Az nem a te hibád volt! Akkor a volt haverjaid baszogattak egész nap.-súgom a fülébe.
-Tudom, de nem voltam ott, hogy le állítsam őket.-mondja, miközben a nadrágjába markol.
-Az éjszeka engedtem, hogy kiengesztelj. Szóval ne sírj mert többször nem hagyom.-súgom a fülébe, és vissza ülök a helyemre.
-Szóval emlékszel, hogy akkor, hogy néztem ki?-mérdezem Kiritől.
-Igen, pont ugyanaz amit elmondtál. De mi történt veled akkor? Elütöttek kocsival, vagy otthon anyád vagy apád rajtakapott valamin és ennyire megvert?-kérdezi Kiri.
-Nem, egész álltalánosban zaklatóim és bántalmazóim voltak, köztünk Kacchan is. De nehogy beszoljatok neki! Ő azért csinálta mert nem tudta elfogadni az érzéseit és elakarta nyomni. A többiek meg csak azért csinálták mert féltek Kacchantól.-mondom nekik.
-De hogyan tudtad ezeket kibírni? Én már rég öngyilkos lettem volna.-mondja Kiri.
-Igen nekem már mondták is, hogy legyek az de én nem adtam fel. És amikor azon a napon sétáltam haza mikor valaki azt tanácsolta, hogy ugorjak fejest a suli tetejéröl, akkor találkoztam az apámmal, és mint kiderült ő a vérszerinti apám.-mondom nekik.
-De akkor sem értem, hogy tudsz mindig mosolyogni a fájdalmaid ellenére is?-kérdezi Denki.
-Én azt hittem, hogy drogozik.-monja Kacchan.
-Hányszor mondjam még el, hogy mem drogoztam?-kérdezem tőle.
-Sehányszor, de ha meglátok a kezedben egy két drog tablettát akkor elveszem és felgyujtom a picsába őket.-mondja fenyegetőn rám nézve Kacchan. Én csak bólogatok, hogy oké. Ekkor ajtócsapódás.