A színpad sztárja(Bakudeku)

2.rész

Bakugou Katsuki vagyok, 17 éves közép iskolás. A UA-be járok, azzal a személlyel akit mindennél jobban szeretek. Óvodában és az általánosban is zaklattam, hátha az érzéseimet el tudom nyomni, de nem sikerült. Egyre jobban szeretem, napról napra. Ő nem tudja, hiszen nem merem neki elmondani. Két évvel ezelött találkozott egy férfivel aki az iskolánkban a cégvezetői szaktanárunk, és egész jól összemelegedtek. Hétfőnként ő hozza suliba és pénteken ő viszi haza is. Ezt már egész jól kiderítettem. A suliban az ebédszünet felét eggyütt töltik, de sosem hallgatózok. Kirisimátol még azt is hallottam, hogy Yagi tanár úr befogadta mint fiát. Ezért a hétvégéket nála tölti. Amíg ezen gondolkoztam, épp a suliba tartottam. A suliba beérve, mentem az osztályterem felé, és ültem a helyemre. Egész nap a brokkolit bámultam, de nem feltűnően, legalább is remélem. Épp a harmadik szünet volt amikor mellém csapódott legjobb haverom, de az istennek sem vallanám be.
-Haver, tudod mi lesz a hétvégén?-kérdezi cápa fogait villogtatva.
-Haggyál má, de mi lesz?-kérdezem mert úgy látszik csak én nem tudok a dologról.
-Bulit szervez az All Might bár vezetője, és a héten szombaton beszélgetés is lesz a tulajdonossal és a rudtáncosával. Imádnád! Olyan tehetséges énekes és táncos. Imádom ha tudnám ki az már rég a barátom lehetne.-mondja amire felkapom a fejem.
-Ez érdekes, mikor lesz?-kérdezem, mert én is megnézném magamnak azt a személyt. Csak reménykedni tudok, hogy Deku is ott lesz a bulin és akkor be tudom neki vallani. Az eddigi feszültségemet, edzéssel és tanulással vezettem le. Soha nem néztem be ilyen bulikba, de ennek most örülnék.
-Hát szombaton megyünk, a suli elötti parkban van a találkozó hely. Onnan megyünk eggyütt. Egy maradék jegy van, mert sajnos Midoriya nem tud jönni.-mondja szomorkásan. Én meg gondoltam akkor el megyek lehet később ő is be néz.
-Gondoltam, hogy az a nyomi nem mer bárokba menni-nevetek fel csak a látszatot fenntartva.
-Na ne legyél már ilyen vele, az apjához megy. És gondolom nem akarja, hogy aggodjanak érte.-mondja mosolyogva.
-Tck.-csettintek a nyelvemmel.
Ezek után elérkezett az este. Én úgy gondoltam belógok a bárba és körülnézek, így ahogy haza értem megcsináltam a házikat, majd fel vettem egy fekete szakadt farmert és hozzá a kedvenc koponyás pólómat, és egy bőr dzsekit. Beigazítottam a hajam és indultam a bejárathoz, de a vénasszony megálított.
-Hova, hova?-kérdezi.
-Elmegyek, megnézni azt a bárt ahova holnap a haverokkal megyünk.-szólok neki vissza szemforgatva. Ő csak nézett.
-Jó de legkésőbb 11-re itthon légy.-mondja majd megfordul és vissza megy a nappaliba.
Én elhagyom a házat és a GPS-t használva ütöm be a címet majd indulok, a vonalat követve. Utközben vettem magamnak jegyet mára, mert ugye csak a jegyes embereket engedik be, a táncos megnézésére. Amint oda értem felmutattam az online jegyet és be is engedtek. Ahogy beléptem egy kissebb folyosó vezetett a bár főszobájába. Amint beértem az ajtóval szemben volt a szinpad aminek volt egy előre néző lekerekítetr végű színpad rész. A színpadon hátul középpen egy emelvény van ami két szintes és annak a közepéből nyúlik fel a rúd. Jobb oldalt a bárpult, bal oldalt kanapék és társalgó asztalok. A szoba közepén egy jól kialakított táncparkett. Én oda sétáltam a bárpulthoz leültem az egyik tetszőleges bárszékre és néztem a gyülekező embereket a táncoarkett és a hosszú színpad körül. Eljött a 9 óra, ekkor egy hatalmas füstfelhő jött ki a színpad két széléről és a táncos csúszott le a rudon, közben táncmozdulatokat végzett. A táncos fiú, az arcát talarja egy maszk ami hozzá simul a bőréhez. A haja és a szeme zöld olyan mint Deku, de mivel ő különb és semmi oénzért nem cserélném le ezért nem fogom a nyálam csorgatni a táncosra.
-JÓ ESTÉT KÍVÁNOK MINDENKINEK!-jött a táncostól amint leért és kisétált a nyúlványra. A közönség tombolt.
-MINDENKI JÓL ÉRZI MAGÁT?-kiabálja.
-IGEEEN!-jött az egyértelmű válasz.
-AKKOR NYISSUK IS MEG A HÉTVÉGÉT!-csapta össze a kezét a fejefölött, majd elindult a rúd felé. Ott megállt majd háttal a rudnak a fejefőlött megfogta a rudat felnézett és kifujta a levegőt. Ekkor el indult a zene, ő elkezdte a táncát, majd elkezdett énekelni. Kirisima egyszer igazat, mondott tehetséges az biztos, de bár látnám Dekut így táncolni és énekelni.
-Hé kölyök!-szólt oda a pultos. Aki egy 27 es éveiben járó fekete hajú kékszemü srác.
-Én?-kérdezem.
-Nem a mellettem álló férfi.-neveti el magát.
-Mit akarsz?-vágom neki vissza.
-Foglalt vagy?-kérdezi.
-Igen!-vágom rá, a hazugságot.
-Jól van, én is az vagyok nyugi.-szolalt meg, majd jött közelebb egy barna hajú srác és lesmárolták egymást.
-Meg mondta.-mosolyog a férfi.
-Jól van na, de most menj, mert a főnök kibasz minket.-mondja a barna.
Ezután még ott ültem vagy úgy másfél órát majd haza mentem. És otthon lezuhanyoztam és el aludtam.