A titok

5.

Miután végeztünk a reggelivel csináltam magunknak egy kis erdei gyümölcsös teát majd azt iszogatva kezdtünk el nézni valami új gonosztevőkről szóló videót amit tegnap tettek fel.

Mikor végeztem ezzel is el mosogattam oszt a tányérokat meg a poharakat el raktam a helyükre aztán fel mentünk átöltözni és úgy el is mentünk az egyik közeli barkács boltba amiben festéket meg még amik kellenek olyanokat árultak.

Hét órára meg lett minden és ki is fizettem a dolgokat majd egy fagyizóba még be mentünk és vettünk kettő gombóc fagyit. Katsumi zöldalmásat kért amíg én citromosat és azokat eszegetve mentünk vissza a koliba ahol csak fel teleportáltam a szobámba a dologokat és az egyik fa alá le ülve néztük az eget.
Nézd anya!-mondta Katsumi az ég felé mutatva.
Mit látsz kicsim?-kérdeztem el mosolyodva.
Egy.... Egy cicát!-mondta az egyik felhőre mutatva ami tényleg egy macskának nézett ki.
Jé tényleg!-mondtam majd egy pokrócot elő varázsolva terítettem le magunk alá és arra feküdve néztük tovább az eget.
Nézd!-mutattam most én egy felhőre-az meg úgy néz ki,mint egy oroszlán!-mondtam amire most ő kezdett el mutogatni különböző állatokat.
Várj ezt figyeld!-mondtam majd a fáról le hulló leveleket gyűrtem össze és lett belőle egy pillangó ami életre is kellt és el kezdett repülni.
AZTA!!!-mondta hangosan amire csak el kezdtem nevetni-Ezt hogy csináltad anya?!
Az titok!-mondtam rá kacsintva.
De ne mááár!-mondta nyavalyogva és egy csomó levelet le szedve a fáról fogtam össze a kezembe,majd megfújva azt lett belőlük egy levélcica ami akkora volt mint egy kiscica.
De cuki!!-mondta Katsumi csillogó szemekkel-És még doromból is!!-mondta vidáman de hírtelen a macskának neki repült egy kavics így szét esett. Egyből abba az irányba néztem ahonnan a kavics jött és meg láttam Monomat.Mennyit hallodt?!
Az 1A strébere le ment dedóba?!!-mondta gúnyosan nevetve de csak vállat rántva csináltam újból meg a cicát.
Köszönöm Izuku!!-mondta Katsumi boldogan majd el is kezdett játszani a cicával amíg én fel állva léptem Monoma közelébe és néztem fel rá.
Hagyd békén Katsumit de még engemet is különben rossz vége lesz!-mondtam idegesen rá nézve amire csak unott arccal kérdezett vissza.
Mert mi lesz ha nem?-kérdezte amire meg érintettem a kezét így el tűnt a képessége.
Nem adom vissza a képességed!-mondtam rá mosolyogva amire megérintett de nem jött elő semmi képesség sem a tenyeréből.
Mi a franc ez?!-kérdezte idegesen.-Add vissza a képességem!-mondta hisztizve amire le húztam a saját szintemre és szemeibe néztem.
Mennyit hallodtál a beszélgetésemből Katsumival?!
Csak előbb jöttem amikor a macskát csináltad!
AZT KÉRDEZTEM MENNYIT HALLODTÁL?!
Csak azt hogy az titok!-mondta ijedten amire el engedtem és vissza adtam neki a képességét.
Rendben most pedig tűnj el és meg ne lássalak hétfőig!-mondtam idegesen amire csak bólintott és el is futott.
Minden rendben?-kérdezte Katsumi amire egy nagyot ugrottam és az egyik vastagabb fa ágról le is szedtem pár levelet és csináltam még pár cicát majd úgy le is estem talpra és gyúrtam a cicáknak labdát is.
Cica család!-mondta ugrándozva Katsumi a cicák között-Nagyon szeretlek anya!!-mondta nyakamba ugorva és ölelt meg.
Én is Katsumi!-mondtam és adtam szokásosan fejére egy puszit majd csak figyeltem ahogy a cicákkal fogócskázik és közben nevetgél.
Sajnálom Kacchan hogy te ezt nem láthatod...-suttogtam magamnak elmosolyodva, csuktam be a szemeimet és próbáltam emlékezni a fiú arcára de nem sikerült. Csak a szőke tüskés haját láttam. Annyira aggaszt hogy akitől Katsumi van arra nem emlékszem de tudom hogy utána neveztem el. Arra is emlékszem hogy folyton valami fura neven hívott valami De... és tovább már nem is tudom.
Anyaaaa!!-riasztott fel Katsumi gondolataimból mire rá néztem.
Igeeeeen?-kérdeztem én is játékosan és álltam fel de hozzám futott és karomnál meg fogva húzott a napra.
Megtanítod nekem hogy kell olyan cicát csinálni?-kérdezte boci szemekkel rám nézve aminek nem tudtam sohasem ellenállni.
Rendben de akkor hozzunk pár levelet oké? Vagy várj!-mondtam és a cicák össze estek-Így nem kell leszednünk a fáról őket!-mondtam mosolyogva amire magáhozvett egy nagy maréknyit ahogy én is.
Összpontosícsd a képességed a levelekre és gondolj egy állatra amit nagyon meg akarsz valósítani!-mondtam mire bólintott és erősen koncentrálva be csukta a szemeit. A kezei között a levelek el kezdtem pörögni körbe körbe majd lassan össze tapadtak és egy nyuszi lett bepőlük.
Nyisd ki a szemed!-mondtam amire ki nyitotta és óvatosan le tette a nyuszit a fűbe.
Nem tud járni!-mondta szomorkásan mert meg sem mozdult a nyuszi.
Ahhoz kell ez a levél!-mutattam a cica belsejében lévő világító levélre-Ebbe a levélbe kell át tenned az erőd kicsi részét és úgy tudod irányítani majd érted?-kérdeztem de már mozgott is a nyuszi.
Igen!-mondta vidáman majd a nyuszit utánozva ugrándozott vele együtt a fűben.
Nagyon ügyes vagy Katsumi! Én ilyen idősen még csak kisebb állatokat tudtam megcsinálni!-mondtam elmosolyodva-Az apukád képességét és idegességet örökölted!-mondtam kicsit nevetve majd néztem is tovább amíg meg nem állt előttem a nyuszival.
Tényleg?
Igen. Ő is folyton mérges volt mindenre na meg néha félénk is de a robbantás képességét azt tőle örökölted! Na meg a külsődet is félig!
Mesélsz apuról többet?-kérdezte izgatottan.
Nem nagyon emlékszem rá de nagyon szerettük egymást. Aztán hírtelen el kelledt költözniük a szülei állása miatt Tokióba és azóta mióta meg születtél nem is láttam őt.
És tudja hogy én vagyok?-kérdezte kíváncsian.
Nem. Miután el ment apukád utána derült ki,hogy te is vagy és mivel nem akartalak elvetetni ezért megszültelek titokban.
De miért titokban?
Azt nem mondhatom el. De ha majd nagyobb leszel akkor majd megfogom magyarázni ígérem!-mondtam és öleltem magamhoz.
Rendben!-mondta durcásan vissza ölelve.
Nem megyünk fel a szobámba olvasni valami könyvet?
De!-mondta mostmár vidáman és a kezemet megfogva mentünk is fel könyvet olvasni.