A titok

11.

Na milyen?-kérdezte de nem adtam neki választ mert az osztályterem szemeteséhez futva hánytam is ki.-Pedig én csináltam!-mondta durcásan na meg aggódva.
Nagyon finom volt de...nem vagyok éhes.
Ha éhes vagy akkor azonnal szólj vagy írj nekem!-mondta komoly hanggal amire bólintottam majd megmosva az arcom töröltem meg mégegyszer és vettem fel a táskámat a hátamra majd kezdtünk is el menni a kapu felé.
Te nem a koliba mész?-kérdeztem értetlenül rá nézve amikor már az utcán sétáltunk.
El kísérlek. Na de amúgy mit beszéltél az igazgatóval?-kérdezte rám nézve.
Munkába akarok állni.
Mi? Minek?
Hogy legyen pénzem amivel el tartsam Katsumit meg magamat is ja meg a tandíjunkat is fizetni kell meg az egyéb dolgokat!-mondtam az érveket.
Oh...akkor azért mész el délután?
Csak az állásinterjúra de ha minden jól megy akkor minden este meg minden hétvégén ott fogok dolgozni!-mondtam kicsit vidáman.
Na és milyen állás ez amire jelentkeztél?-kérdezte.
Egy bár. Esténként csapos hétvégénként meg hát...rúdtáncos...-mondtam amire meg állt és rám nézett ilyedt tekintettel.
Most ugye csak viccelsz?!
Nem!-mondtam komoly hanggal.-Mind a kettőért nagy pénz összeget kapok amivel el tudom látni majd magunkat Katsumival! Más állást nem lehet itt kapni a városban szóval inkább ezt választottam mint, hogy sarki ribanc legyek!-mondtam az igazat amire lassan el kezdett melledtem sétálni.
Értem...-mondta kicsit megkönnyebbült hangon.
De kérlek ezt ne nagyon mond el senkinek se az osztályból ha lehet mert így is nehezek a minden napjaim tudod mi miatt.-mondtam az étvágytalanságomra gondolva.
Nem fogom elmondani megigérem.
Köszönöm!-mondtam majd végre oda is értünk.
A..Izuku!!-mondta Katsumi ahogy meg látott engemet majd hozzám is szaladt és megölelt.
Szia Katsumi.-mondtam és vissza öleltem.
Midoriya?-kérdezte egy női hang amire abba az irányba fordultam.
Jó napot!-köszöntem a tanárnőnek.
Beszélnünk kellene Katsumi miatt.-mondta mire a vigyor az arcomról le is gördült, komoly arcot vágva megint.
Rendben! Kell hozzá Katsumi is vagy..
Igen kell!-mondta majd gyorsan beszéltem Kacchannal,hogy addig menjen el venni jégkrémet mert volt még annyi pénzem, majd mink be is mentünk az osztályterembe és le ültettem Katsumit a tanári asztal elé ahol egy szék volt, a tanár pedig a kislány elé ült le.
Meg kértem a gyerekeket hogy rajzolják le a szüleiket és Katsumi ezt rajzolta...-mondta majd vett elő egy lapot és tette elém. A rajzon én voltam meg egy szőke hajú vörös szemű emberke akinek nem volt neve de a másik annak oda volt írva,hogy Izuku.
Mi ebben a fura ha kérdezhetem?
Ki az a szőke hajú fiú?
Az ott a testvérem volt mielőtt meghalt. Addig ő meg én neveltük Katsumit de amikor meghalt a szüleink balesete miatt akkor Katsumi nem is szólt hozzám napokig. Szerintem meg érti milyen nehéz el veszíteni egy nagyon fontos családtagot.
Igen meg értem, és sajnálom de akkor ki az a fiú akivel előbb jött? Ő is ugyan úgy néz ki mint aki a rajzon van!-mondta a nő amire magamban átkozzam,hogy most az egyszer Bakugo velem jött!
Ő a féltestvérem Bakugo Katsuki! Anya meg csalta apát még akkor amikor én születtem aztán nem is tudtam,hogy van egy fél testvérem egészen suli elejéig amikor a vérvételen kiderült hogy ugyan az a verünk.
Oh értem.-mondta majd fel is állt.-Ez esetben nagyon sajnálom,hogy rossz dolgot feltételeztem erről a rajzról!-mondta meg hajolva előttem.
Semmi baj! Nem tudhatta!-mondtam tarkómat vakarva.
Na,hogy ezt is tisztáztuk akkor délután talállkozunk négy órakkor!-mondta mosolyogva.
Baj ha valaki más jön be helyettem?-kérdeztem amire furcsán rám nézett-Délután állás interjún leszek és nagyon fontos lenne megkapnom a munkát!
Nem baj.-mosolyodott el.
Rendben köszönöm szépen!-mondtam meg hajolva előtte majd ki is kísért minket az iskola kapuig.
Akkor majd délután talállkozunk Katsumi!-mondta a tanárnő majd meg ölelve Katsumit el is ment.

Mit akart a tanár?-kérdezte hátam mögött állva Bakugo amire Katsumi meg ijedt.
Ja csak Katsumi rajzolt egy képet és a tanár nem ismerte fel rajta a másik szülőt úgymond.
Ha?-kérdezte furcsálva a dolgot.-Nem úgy volt hogy a...tudod...
De igen csak Katsumi engemet rajzolt le meg téged.
Engem?-kérdezte sokkolt hangon Katsuki.
Igen és a tanárnőnek hazudnom kelledt egy kicsit...-mondtam kínosan oldalra nézve.
Jaj istenem mit hazudtál Brokkoli?!
Csak azt hogy a féltestvérem vagy,de semmi többet!!!-mondtam amire nagy csönd lett.-Sajnálom valamit mondanom kelledt...-mondtam könnyezve már de magam sem tudom miért.
A..Izuku!-mondta Katsumi majd rá néztem-Ne sírj!!-mondta ő is könnyezve.
Nem sírok!!-mondtam majd próbáltam le törölni a könnyeimet de nem ment aztán meg hírtelen valaki meg fogta az állam és meg csókolt.
Mit ne mondjak kurva nagy sokkot kaptam majd lassan el is vált ajkaimtól és szemeimbe nézett mosolyogva.
Mostmár nem is sírsz.-mondta még mindig mosolyogva amire szó szerint meg haltam. Lelkileg.-Bocs itt a fagyid oszt egyed meg közben meg menjünk mert délután mész!-mondta mire kezembe is nyomta a fagyit majd el is indult Katsumi kezét fogva míg én mögöttük mentem és ekkor megint meg csörrent a telefonom.
Halló?-kérdeztem de egyből fel ismeretlem az első szónál.
Szia.
Mit akarsz?!-kérdeztem idegesen amire Katsuki hátra fordult és figyelt engemet.
Csak beszélgetni.
Faszom fog!-mondtam-Azok után amit tettél nem fogom hagyni,hogy csak úgy a közelébe menjél!-mondtam amire Katsumi hátra nézett és meg állt de Bakugo próbálta maga után húzni.
Azt mondta számára halott vagyok!-mondta kikellve magából.
Számomra is szóval dögölj meg de nagyon gyorsan vagy fel jelentelek gyermek bántalmazásért!
Hát így állunk... A bosszú számomra nagyon édes lesz szóval kössz előre is a tervem sikerét!-mondta majd le is rakta amire egyből oda rohantam Katsumihoz és Katsukihoz majd meg érintve őket lettünk is a szobámban. Kapkodva a levegőt estem a földre és próbáltam rendesen lélegezni de ez nem ment.
Oi! Mi a baj?!-kérdezte Bakugo de Katsumi egyből hozzám jött és megölelt.
Nyugodj meg oké? Nem lesz semmi baj.
De...de...-mondtam dadogva és próbáltam le nyugodni.
Itt vagyok!!-mondta lágy hangon mire lassan kezdtem rendesen lélegezni majd végül már meg is nyugodtam és csináltam Katsuminak egy karkötőt amibe a fél erőmet bele tettem,hogy ha bajba esik akkor ne tudják bántani. Ez után a kezére is tettem majd magamhoz ölelve kezdtem el sírni.
Mi a baj Izuku?-kérdezte aggódva Bakugo majd ült le mellém és karolta át a vállamat.
N...nem mondhatom el....-mondtam hallkan.
Miért?
Akkor te is veszélybe kerülnél,és ha ki tudódna már máshogy bánnál velem. Nem jó értelemben. Tudom.-mondtam majd pusziltam meg Katsumi fejét többször is.
De miért?-kérdezte de ekkor kopogtak ami számomra most egy áldás volt,így Katsumit el engedve töröltem le a könnyeimet és nyitottam is ajtót.
Szia Midori...ya...Jaj istenem te sírtál?!-kérdezte aggódva Uraraka.
Csak egy filmet néztem és nagyon szép volt.-mondtam arcomat símogatva
Jaj jól van akkor...azt hittem már valami baj van! Amúgy tudunk beszélni kettesben?
Igen csak akkor szólok Katsuminak.-mondtam majd fordultam hátra és beszéd közben használtam a jelgyelvet is amivel azt mutogattam el, hogy:Ne mond el az igazat! Aztán megmár mentem is Uraraka szobájába.