A titok

20.

Kirishima Eijiro:🦈❤️

Ahogy vissza értünk a koliba mindenki el ment a szobájába. Senki sem tudta hogy mi történt/történik még most is de valamit titkol Midoriya előlünk.
OI Katsuki!-mondtam a fiúnak amikor be léptem a szobájába és ekkor láttam meg,hogy ejtett magán a sok vágás mellé még egyet.
Kiri...-mondta sírva rám nézve amire be csuktam az ajtót és oda mentem hozzá.
Menjünk a szüleidhez!-mondtam miközben le ülltem mellé és a zsebemből elő vettem egy papírzsepit és a karjára tettem.
Minek?
Valamit tudnak a szüleid Midoriyaról!
Nem is ismerik....-mondta miközben a kezére szorította a zsepit.
Akkor menjünk és kérdezzük meg őket!-mondtam fel állva elé és nyújtottam neki a kezemet amire csak banbán rá nézett.
De...mivan ha nem mondanak semmit sem?-kérdezte amire elő vettem a telefonom és fel is hívtam azt a régi számot.

Szia Kirishima.
Áh szia! Eltudsz jönni a kapuhoz?
Öhm asszem ja de miért kérded?
Bakugo-nak kellene egy kis segítség otthon.
Jaj istenem jól van, legyél ott pár percen belül, mert ha nem akkor én vissza megyek aludni!-mondta majd le is tette.
Na akkor jössz?-kérdeztem amire kezét kezembe tette majd fel állt és egy nagy fekete pulcsit fel vett.
Menjünk akkor.-mondta amire el mosolyodtam és le mentünk ott pedig a cipőt fel vettük majd mentünk is a UA kapujához ahol már ott is állt az illető.
Shinsoooo!!!-mondtam majd szaladtam hozzá és öleltem meg.
Szia Kirishima.
Lila kukac?-kérdezte Bakugo amire el kezdtem nevetni.
Mérges süni?-és itt már még jobban nevettem.
Na jó menjünk akkor gyorsan!-mondtam nevetve majd el is indultunk Bakugo szüleihez miközben a Katsuki haza telefonált így mehetünk is.

MUTEEER! ITTHON VAGYUNK!-kiabálta Bakugo amikor be értünk de hírtelen az anyukája fejen vágta vidáman de Bakugo el fordította a fejét valamiért.
Jól van nem kell ordibálnod te patkány!-mondta kicsit idegesen de amikor meglátott minket köszönt is-Bocsánat,hogy így kell megismerkednünk!
Csókolom-mondtuk egyszerre Shinsoval majd meg is hajoltunk.
Jaj de illedelmes osztálytársaid vannak Katsuki!-mondta fiára nézve aki éppen az egyik ajtó felé ment.
Aha-mondta hallkan majd be is ment rajta.
Kértek esetleg valamit?-kérdezte a nő-Jaj bocsánat elfelejtettem bemutatkozni! Bakugo Mitsuki vagyok de nyugodtan hívjatok Mitsukinak!
Rendben.-mondtuk egyszerre.
Gyertek bentebb nyugodtan!-mondta egy kisebb nappaliba incitálva minket.
Köszönjük szépen Mitsuki!-mondtam ahogy leültünk.
Tudom sokszor kérdezem de kértek esetleg valamit?
Igen.-mondta Shinso elsőnek.
Igen azt megköszönnénk!-mondtam amire mosolyogva el ment aztán Bakugo ki jött a szobából és le ült mellém.
Minden oké?-kérdeztem hallkan.
Nem...-mondta majd vissza jött Mitsuki és le tett az előttünk lévő asztalra egy nagy tál sütit.
Nyugodtan vegyetek amiből csak akartok! Ha kell valami akkor csak szóljatok....-mondta majd ment volna el de a melledtem ülő erőtlenül szólt anyjának.
Maradj....
Miért is?-kérdezte Mitsuki.
Igen maradjon kérem fontos dologról szeretnénk beszélni önnel.-mondta a másik oldalamon ülő fiú amire a nő le ült velünk szembe a kanapéra.
Mit szeretnétek fiúk?
Hazudtál!-mondta Bakugo Mitsukira nézve.
Miről beszélsz?-kérdezte összehúzott szemöldökkel a szőke nő.
Midoriya Izukuról!-mondta amire a nő szemei a kétszeresére nőttek.
Nem is ismerem!
Hazudsz!-mondta idegesebben Katsuki.
Nem ismerem és azt se tudom ki az!
Pár nappal ezelőtt volt itt oszt apával szépen el küldtétek pedig majdhogynem halállra verték és a kishugát is majdnem megölte a rohadt ribanc osztálytársunk!-mondta idegesen.
Nem emlékszem rá most pedig menjetek el!-mondta ő is idegesen és el kezdtek veszekedni. Na jó. Többet nem jövök Bakugoékhoz másokkal sem nem még hogy egyedül! Ha a kettő szőke talállkozik akkor ott bomba robbanás a vége így Shinso-t inkább meg győztem,hogy legalább Katsukit hotnotizálja így sikerült kimenekítenünk de kapott egy nagy pofont az anyjától.

Meg akarok halni.-mondta melledtem a szőke ahogy már az ágyába dőlt bele.
Nem lehet tudod.
Miért?-kérdezte könnyezve majd fejét a párnába temette.
Tudod miért. Szeretlek téged és nem tudom mi lenne nélküled velem.-mondtam ki az igazságot és vártam a reakcióra de nem érkezett-Bakugo?-kérdeztem majd néztem a fiúra de az már az igazak álmát aludta. Egy takarót rá terítve adtam fejére egy puszit majd a lámpát le kapcsolva húztam be nála a függönyt és jó éjt kívánva neki hagytam is el a szobáját és mentem a sajátomba.

Bakugo Katsuki💣💥

Gyere Ka... játszani!
De nem tudom,hogy,hogyan kell ezt a játékot játszani!-mondom a zöld hajú fiúnak akit pár napja ismertem meg.
Megtanítalak csak gyere kövess engemet!-mondta majd megfogta a kezemet és el kezdett húzni egy vastag fatörzsön ami egy kis patak felett volt de hírtelen meg csúszott és bele esett a vízbe.
Úristen! Jól vagy Deku?-kérdeztem és nyújtottam neki a kezemet de meg fogta és a vízbe rántott.-Na most csurom vizes lettem!-mondtam durcásan.
Na had segítsek Kac....-mondta majd most ő állt fel és nyújtotta nekem a kezét amit el fogadtam és fel is segített.
Köszönöm Deku!-mondtam majd mosolyodtam el és a kis patakból kimászva feküdtünk le a fűbe száradni.
Nincs mit Kac...
Miért hívsz Kacc...nak?-kérdezte rá nézve.
És te engem Dekunak?
Mondjuk jogos...-mondtam amire el kezdett nevetni.
Nem baj ha annak hívsz. Már megszoktam ez a pár nap alatt.-mondta mosolyogva.
Én is hogy Kaccnak hívsz!-mondtam és mosolyogva meg is öleltem.

Zihálva ébredtem könnyeimmel küszködve. Mostanában ezek a borzalmas álmok gyötörnek azaz csak ez az egy de ez sem elég tiszta,hogy tudjam ki lehet az a Deku.
Minden oké bro?-kérdezi egy hang amire nem is kicsit ijedek meg.
Nem.-mondtam és feküdtem vissza majd húztam fejemre a takarót.
Hiányzik?-kérdezte majd ült mellém.
Nem!-vágtam rá egyből de ő mindig is át látott rajtam.
Tudom,hogy hiányzik.-monta.
Nem is kicsit....