A titok

29.

Bakugo Katsuki:💣💥

Még aznap este vissza jött a Sensei és bejelentette,hogy mától kezdve 1 héten csak 3-szor fogunk tanulni akkor is csak a legfőbbeket a maradék kettő nap pedig szünet lesz úgymond mindenkinek. Nehéz napokat él mindenki. Deku eltűnt. Az apja elrabolta és még mindig szabadlábon van. Ezen kívűl a Gonoszok ligája is egyre jobban kezd előbújni relytekéből ahogy egy másik gonosz is név szerint Overhaul. Tukán csőrű maszkot visel oszt olyan mint egy kakadu. Bekébzelt köcsög. Mármint csak szerintem köcsög de tényleg bekébzelt a többiek állítása szerint. Amit a Tv-ben hallanak szerintük az szent. Ja akkor,hogyha valaki bevezeti azt a törvényt,hogy mindenki basszon meg mindenkit, akkor mindenki ezt teszi majd vagy mi?! Elmehetnek a szép életbe már!

Dekurol semmi hír azóta sem,ahogy az apjáról sem. Katsumi már nem álmodik rosszakat azóta azaz 3 napja. Én még mindig azokat álmodok de nem is értem. Egy hat éves gyerek,hogy nem álmodik rosszakat miután elrabolták az anyját? Ez nekem nagyon fura. Főleg az,hogy gyerekesen viselkedik,mint előtte soha. Mondjuk beérem azzal,hogy csak a sokk hatása miatt van ez még mindig.
Apa!-mondta Katsumi majd szaladt hozzám és nézett rám.
Igen kicsim?-kérdeztem leguggolva hozzá.
Anya amikor jön vissza?
Nemsokára de már mondtam!-ezzel zaklat folyton. Ez idegesít.
Tudom,de már nagyon hiányzik!-mondta majd fakadt sírva most elősször. Eddig sehasem sírt ami fura volt ismét.
Na ne sírj. Nemsokára vissza jön!-mondtam nyuktatva.
Itt mi történt?-kérdezte Momo aki most jött meg Jiro társaságában.
A mamámat szeretném!-mondta sírva szemeit törölgetve. Mama....eddig soha nem hívta így Izukut Katsumi. Mindig anya. Soha mama.
Gyere inkább velünk.-mondta kedvesen Jiro-Játtszunk és mesét is nézünk! Rendben?-kérdezte mosolyogva a lila hajú a szőkészöldre nézve.
Rendben....-mondta szipogva manjd el is mentek kézenfogva.

Bro!-jött oda Kiri majd akart volna lepacsizni velem de én csak ültem egy helyben és meredtem magam elé.-Minden rendben?-kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
Ja.-válaszoltam egyszerűen majd felmentem a szobámba egy jót aludni egy jó üveg whiskyvel.

👤:

Nemtudom mióta lehetek itt,de csak azt tudom,hogy fázok. Egy szál fehér pólóban és nadrágban vagyok egy full fehér szobában. Ablak nincs amin kinézhetnék. A képességem sem tudom használni már egy ideje valami miatt. Arra tippelek,hogy a nyakörv ami a lánccal van egyben abba vezettek bele valamiféle képesség csökkentőt. Furán hangzik de nincs más ötletem. A vas nyakörv az mindig rajtam van szóval lehet az gyengíti a képességem de ha a falban lévő lánc is ott van akkor meg el is veszi a képességem nagy részét. Nem csak a felét.
Nyitódik az ajtó majd ismét egy nő jön be rajta. Mindig ő szokta hozni nekem az ennivalót de nem eszem meg, sohasem.
Hogy vagy Izuku?-kérdezte kedvesen,mintha ő nem tudna semmiről sem.
Szarul!-mondtam idegesen amire kérdőn rám nézett.
Miért?
MAGA ENNYIRE FOGYATÉKKAL ÉLŐ VAGY MI? NEM LÁTJA, HOGY EGY KIBASZOTT LÁNCHOZ VAGYOK KÖTVE?!-kérdezem ordibálva amire elejtette a tálcát és kifutott. Na végre. Legalább nem zaklat engemet. Balszerencsémre nyílt az ajtó majd ismét bejött rajta valaki. Az orvos aki a gazdámnak nevezi magát. Melledte volt még kettő orvos mögöttük meg pár takarító.
Nem szabad bántani az új embereket kiskutyám!-mondta rázva a fejét mintha csalódott volna bennem.
Nem vagyok a KUTYÁJA MAGA ELMEBETEG FASZ!-mondtam a végét ordibálva amire bejött az összes ember de csak akkor fogtam fel mennyire elbasztam,hogy ordibáltam azzal a nővel. Az ajtóban 4 fegyveres őr állt, kettő bent a szobában a másik kettő meg a folyosón.  Ezt megszívtam mostmár tényleg...
Fogják le!-mondta az orvos amire a kettő fegyveres őr már le is fogott. Leakasztotta a láncot a helyéről majd rántott egyet rajta-Gyere vagy rosszabb vége lesz!-mondta idegesen mire követtem is. Mögöttem az orvosok jöttek azok mögött pedig az őrők készen állva arra,hogyha lőni kell akkor lőjjenek.

Egy ajtón bement majd ahogy én is beléptem több ember is fogadott. Rendes emberek voltak de mégis máshogy néztek ki.
Tetszik a látvány?-kérdezte mosolyogva mögöttem az egyik orvos. Nem válaszoltam csak mentem tovább egyenest. Na jó. Ez nagyon ijesztő! Az emberek egy nagy vízzel teli tartájokban voltak oxigén maszkkal a fejükön és különböző csővek lógtak ki a testükből.
Nem fog fájni nyugi!-mondta a másik orvos mögülöm és tette vállamra a kezét-Amennyire ijesztő, a fájdalom ahhoz képest semmi sem lesz! Altatót kapsz majd nyugodj meg! Utána meg majd nem fogsz többé felébredni!-mondta vidáman amire megálltam és térden rúgtam úgy,hogy meg sem fordultam. Szerencsére elesett így a másik orvosnak be akartam volna verni egyet de ekkor pisztoly lövés hangja hallatszódott. Láttam a golyót ahogy közeledik felém én pedig egyszeriben csak mellé léptem így eltalállta a gazdámat. A másik orvos akit meg akartam ütni elkapta a kezeimet és elkezdett tolni.
NEM AKAROM!-ordibáltam de belökött egy tartájba és belém nyomta az innyekciós tűt.-BASSZA Meg....-mondtam hallkabban a végét ugyanis elájultam.

Aizawa Shota:😴🐛

Bakugo vérét elküldtem vizsgálatra és meg is lett az eredmény. Katsumitól már pár hónapja vettünk vért így azt megnéztük és nagy megdöbbenésemre eggyeztek. Bakugo, Katsumi édesapja. Katsumi vérét még Midoriya vérével is összehasonlítottuk és azzal is egyezett. Katsumi Midoriya és Bakugo közös gyereke... Ez döbbenetes. Nem kicsit.

Most éppen az osztály kollégiumába megyek közölni a hírt a kislánnyal és Bakugoval. Bemegyek de csak csönd fogad. Nagy csönd. Ez nekem nem tetszik így el kezdek menni az asztal felé ugyanis ott van egy papír.
Lényegében amikor elolvastam az volt ráírva,hogy mindenki elment Momo-hoz mert meghívta őket kivéve Bakugo meg Katsumi. Egyből minden világossá vált így elkezdtem menni Bakugo szobájafelé majd kopogtam.
Bakugo!-mondtam majd nyitottam is be. A kislány csendben színezgetett az íróasztalnál amíg Bakugo aludt. Ahogy közeledtem az alvó fiú felé meg akartam volna fogni a vállát de ekkor elkapta a kezemet és a földre tepert.-Csak én vagyok!-mondtam amire lágyult a szorítása.
Bocsánat Sensei csak előbb valaki... inkább hagyjuk. Biztos álom volt!-mondtam majd ült le az ágyára.
Biztos álom volt?-kérdeztem majd ültem mellé.
Igen. Mármint...nemtudom.
Mit álmodtál?-kérdeztem ismét.
Egy kést tartott valaki a nyakamhoz. Azt hittem elvágja a torkom de ekkor elkezdett valaki beszélni majd bejött az ajtón.-mondta sokkkos állapotban. Ahogy a nyakát megnéztem tényleg volt rajta egy vágásnyom ami vérzett.
Nem tudod,hogy ki lehetett? Nem hallodtál nyitódást vagy valami más hangot?
Nem. Csak azt amikor bejött Katsumi. Utána semmit sem hallodtam.-mondta amire a lányra néztem aki színezett egy papírra.
Katsumi!-mondtam ki a nevét amire hátra fordult.
Igen bácsi?-kérdezte ami meglepett.
Láttál valakit idebent a szobában?
Nem. Miért?-kérdezte értetlenül.
Semmi csak színezz tovább.
Rendben!-mondta vidáman majd folytattuk tovább Bakugo-val a beszélgetést.