A titok

27.

Midoriya Katsumi nem más mint....
NEEEEEE!!! KÉRLEK! CSAK EZT NE!!-ordibáltam sírva amire Bakugora nézett valamiért, majd kezét felemelve akarta használni a képességét a szőkén akinél ott volt Katsumi de gyorsan elé teleportálva alítottam meg a erejét.
Izuku lánya!-mondta amire csak meredtem rá.
Mi? De azt,hogyan?!-kérdezte a Sensei.
Talán az egyik fiú az osztályból tudja...-mondta elmosolyodva gúnyosan majd mutatott hátam mögé...

Kérlek ne menj el Kacchan!-mondtam a kis szőke karját fogva.
De el kell...sajnálom Deku! Nagyon élveztem azt a dolgot, még akkor is ha anyáék meg is vertek miatta pedig nem is tudom miért amikor tök jó volt!-mondta kicsit vörös arccal a pár hónappal ezelőtti dologra visszagondolva.
Én is élveztem de nekem mennem kell mert nem tudja anya,hogy hol vagyok!-mondtam arcára adva egy puszit majd mentem is volna de kezemet megfogta.
Ne menj...kérlek....-mondta de ekkor meghallottam anyát így el is szaladtam egy köszönéssel....

Ka....Kacchan...-mondtam a szőkére nézve.
Deku....-mondta ő is amire Katsumi csak nézett minket.
Ez a kettő fiú olyat próbált ki egyik nap amelyet nem szabadott volna! Ez a kislány a közös gyerekük!-mondta apám még mindig undorral Katsumira nézve na meg ránk.
Ez igaz Midoriya?-kérdezte hallkan Kirishima melledtünk állva de nem foglalkozva vele leguggoltam Katsumihoz és szemeibe néztem.
Figyelj kicsim...anyának el kell mennie egy kis időre de addig vigyázz nagyon magadra és apára is vigyázzál majd!-mondtam fejére adva egy puszit és magamhoz öleltem.
Rendben anya...-mondta majd felállva néztem Kacchanra.
Vigyázz a lányunkra!-mondtam majd el kezdtem apám felé menni.
Nem érdekel ha meghalok de akkor te is velem jössz!-mondtam majd egy pajzsot alkotva Kacchan és a lányom köré teleportáltam apámhoz de az lefogott elég gyorsan így nem tudtam menekülni előle ezért elteleportált minket.

Bakugo Katsuki:💣💥

Figyelj kicsim...anyának el kell mennie egy kis ideig de addig vigyázz nagyon magadra és apára is vigyázzál majd!-mondta Deku Katsumi fejére adva egy puszit és magához ölelte.
Rendben anya...-mondta a kislány majd Deku felállva nézett rám.
Vigyázz a lányunkra!-mondta majd el kezdett az apja felé menni.
Nem érdekel ha meghalok de akkor te is velem jössz!-mondta majd teleportált a férfi elé de az lefogva a kezeit teleportált is el vele együtt.
Deku!-mondtam majd kezdtem el könnyezni és végül a földre borultam.
Apa...-mondta Katsumi majd ölelt magához.
Mindenki azonnal menjen vissza a kollégiumba ott tartunk egy gyűlést!-mondta a Sensei aztán mellém állt.-Te veled pedig beszélni valóm van a gyűlés után!-mondta amire bólintottam majd felkapva a kezeimbe Katsumit kezdtünk el menni a koli felé miközben a többiek csak úgy bombáztak engemet a kérdéseikkel.
KUSS LEGYEN! MAJD HA AKAROM MEG DEKU IS AKARJA AKKOR ELMONDJUK DE MOST MÉG NEM!-ordibáltam a többi faszkalapra ami miatt egyből hagytak is minket.

Apa...-mondta hallkan Katsumi.
Igen?-kérdeztem rá nézve.
Tényleg te vagy az apukám?
Igen.-mondtam lányan rá mosolyogva.
Akkor eddig miért nem voltál velem meg anyával?
Tudod...A szüleimmel el kelledt költöznünk valahova. Anyuval meg nem tudtam beszélni meg találkozni sem. Nagyon sajnálom,hogy nem voltam melledtetek főleg melledted de mostmár itt vagyok és vigyázok rád! És anyura is persze!-mondtam fejére adva egy puszit majd beléptünk a koliba ott pedig egyből a kanapéra ültem le Katsumival az ölemben aki még mindig engemet ölelt.

Jól van mindenki itt van?!-kérdezte a Sensei pár perc után amikor bejött.
Igen!-mondták a többiek.
Ahogy kiderült Izuku-nak tényleg az a férfi az apja ahogy hallhattátok!
De akkor miért nem mondta el?-kérdezte Kirishima melledtem ülve.
Azért mivel az apja egy régi első számú gonosz aki nem csak az embereket bántotta hanem nagy valószínűséggel a feleségét is, és egy részt ezért hagyhatta el a nő Izuku-t és Katsumi-t.-mondta a Sensei amire eszembe jutott Inko néni is meg,hogy mondott valamit... Mit is mondott? Ó baszki elfelejtettem!!
Most pedig mindneki menjen a szobájába Bakugo és Katsumi veletek pedig beszélni valóm van!-mondta a Sensei amire mindenki el is ment aztán ő pedig le ült az előttünk lévő kanapéba.

Igaz?-kérdezte 5 perces csönd után rám nézve.
Mi?
Hogy Izukujé Katsumi.
Nem csak az övé hanem az enyémé is.-javítottam ki elég hallkan de így is értette.
De mikor és, hogyan? Hisz Izuku fiú, nem?
De. Lehet olyan 9-10 évesek lehettünk amikor az történt. Utána elmondtuk a szüleinknek akik nagyon mérgesek voltak de Izuku apja meg is akarta volna folytani őt, de az anyja megállította. Aztán pedig anyám új munkahelye miatt el kelledt költöznünk szóval a UA kezdetéig nem is láttam.
Értem.... Csináltathatnánk egy vérvételt is,hogy biztos a ti gyereketek?-kérdezte a Sensei amire egyből el kezdtem rázni a fejem.-Miért?
Inkább eret vágok de biztos,hogy nem fognak tűt szúrni belém!-mondtam elég idegesen ahhoz,hogy Katsumi is felébredjen az ölemben.
Azért ne vágj ért!-mondta a Sensei amire Katsumi csak nézett ránk.
Apa..
Igen kicsim?-kérdeztem nyugodt hangon már.
Mikor jön vissza anya?-kérdezte amire lágyan és bíztatóan elmosolyodtam.
Majd nemsokára, ígérem.
De mikor?
Nemtudom. Most nagyon fontos dolga van tudod te is.-mondtam amire a Sensei is megszólalt.
Igen,igen. Hamar vissza fog jönni hidd el nekem.-mondta a Sensei is bíztatóan.
Rendben.-mondta a kislány majd fel állt és rám nézett.-El mehetek Jiro nénihez játszani?
Persze csak akkor kopogj be hozzá tudod.-mondtam rá mosolyogva.
Rendbeeeen!-mondta vidáman majd el is szaladt.
Ha meg vágom magamat az nem lesz elég?-kérdeztem majd vettem elő zsebemből egy bicskát és tartottam a kezemhez.
Jól van akkor csináld csak előtte akkor had keressek egy poharat.-mondta majd el is ment a konyhába. Egy kisebb pohárral tért vissza amit az asztalra tett én pedig már vágtam volna meg magamat amikor is megszólalt.
Egy kevés is elég lesz!-mondta de idegességemben már a pohár fele a véremmel volt tele.-Mondtam,hogy egy kevés is elég lesz...-mondta amire az övemet lecsatolva kötöztem a karomra és tartottam a magasba a kezemet.
Tudja kibaszottul fáj szóval örüljön annak a soknak! Mostmár biztos,hogy nem kell tűt bögdösnie senkinek sem belém!-mondtam de hírtelen szomjas lettem.-Sensei...-mondtam erőtlenül mert lehet egy kicsit túlzásba estem azzal az egy vágással is mert szédültem nem is kicsit.
Rosszul vagy?-kérdezte de nem tudtam válaszolni mert a kanapéra dőltem és elájultam.