A titok

7.

Köszönöm szépen még egyszer!-mosolyogtam a kedves futárra aki integetve el is ment én pedig a fél cuccot a szobába teleportáltam amíg a kisebb dolgokat kézben vittem egymásra pakolva. Mivel nem láttam semmit sem így még kettő dobozt el teleportáltam és végre láttam ahogy Katsuki telibe nekem jön és fel lök.
Au!-mondtam mikor seggre estem.
Jól vagy brokkoli?-kérdezte kicsit aggódó hangon Katsuki amire nagyon meg lepődtem.
Igen bocsi!-mondtam majd álltam fel.
Bocs én voltam elmerülve a gondolataimba oszt neked mentem.
Semmi baj tényleg!-mondtam rá mosolyogva amire halványan vissza mosolygott de ebben már biztos voltam.
Ne segítsek elvinni a cuccokat?-kérdezte.
Ha akarod.
Igen vagy nem?!-kérdezte unott fejjel rám nézve.
Igen!-mondtam amire fel emelt egyet de egyből vissza le is tette.
Mi a faszom van ebben?!
Asszem egy éjjeli lámpa meg egy íróasztali lámpa.
De akkor miért ilyen kurva nehéz?!
Ja nem bocsi! Abban biztos az egyik bútor van.-mondtam az egyik nagyobb dobozra amit Kacchan próbált fel emelni de nem sikerült én pedig fél kézzel fel emeltem.
Hogy a francba csináltad ezt?!-kérdezte idegesen de mégis egy kis csillogással a szemében.
Nemtudom.-mondtam és pár dobozt át adva neki mentünk is a koliba.
Oi Sero-kun!-szóltam a fiúnak-Ja és Momo-chan!-szóltam a lánynak is akik egyből hozzám siettek-Tudtok segíteni nekem egy kicsit?-kérdeztem kicsit kínosan pirulva.
Öhm...miben kell?
Igen!-mondta Momo a válaszomat meg sem várva.
Rendben akkor csak gyertek!-mondtam majd mentünk is fel lifttel a szobámhoz és nyitottam be.
Mi a franc....-mondta Bakugo tátott szájjal ahogy a többiek is.
Öhm...-mondtam full vörös fejjel-Ezt csakis Katsumi kedvéért csinálom szóval nem kérek sértő commentet különben nem szólok hozzátok 1 hétig!-mondtam komoly arccal rájuk nézve amire nyeltek egyet.
Igen értjük!!-mondta Sero kicsit félve majd be is csuktam az ajtót.
A dobozt tedd le oda Katsuki aztán el döntheted,hogy maradsz segíteni vagy mész a dolgodra.
Maradok!-mondta amire nagyon meglepődtem.
Rendben! Akkor! Sero ahogy tudom nagyon erős a ragasztód igaz?
Asszem ja!-mondta amire a plafonra mutattam.
Látod azokat az x-eket?-kérdeztem amire bólintott-Vannak világítós csillagok és azokra kell raknod egy kis ragasztót aztán oda kell őket ragasztanod ha nem nagy dolog neked! Aztán meg mehetsz is ha akarsz!
Rendben!
Ott vannak az asztalon a csillagok na meg a létra is itt van!-mondtam.
De hol?-kérdezte.
Itt!-mondtam és csettintve egyet lett is a szoba egyik felén a létra.
Te varázsló vagy az tuti!
Ja!-mondta Bakugo is.
Aha tudom köszönöm szépen!-mondtam meg hajolva és néztem a nálam magasabb lányra.-Momo! Neked ha nem lenne nagy kérés akkor csak pár plüssöt meg párna huzatot meg egy takarót szeretnék csak!
Simán megoldom de ha kell valami akkor még mondjad!
Majd még kitalálom de Bakugo!-néztem most a szőkére de éreztem hogy Sero hírtelen le esik a létráról és gyors használtam a képességem és a levegőben maradt majd vissza is raktam és a létrát alul megtámasztottam-Neked csak annyi lesz a dolgod hogy szét szereld a szekrényeket úgy hogy lehetőleg ne robbansd fel öket kérlek szépen!-mondtam rá nézve amire mérgesen le vette a fólját a szekrényekről és el kezdte őket nulla csavarhúzóval szétszedni.
Momo kérhetek kettő csavarhúzót?-kérdeztem amire máris a kezembe nyomta-Köszönöm szépen ja és még legalább kettő világoslila függönyt szeretnék mint ez a fehér ha lehet!-mondtam amire boldogan bólintott én pedig máris Katsuki kezébe adtam az egyik csavarhúzót amíg én a másikkal szereltem össze a szekrényeket.

Kész vagyok!-mondta Momo amire rá néztem-Egy ilyen kislánynak nagyon fog tetszeni ez a világoslila huzat na meg a függöny is hidd el nekem!
Én is kész vagyok!-szólalt meg Sero is.
Áh nagyon szépen köszönöm! Majd estére csinálok nektek sütit na meg a többieknek is!
Nem kell szívesen tettük!-mondták rám mosolyogva majd el is mentek.
Miért hív téged Katsumi anyának?-kérdezte pár perc csönd után Katsuki amire le fagytam.
Honnan veszed ezt?
Tegnap. Amikor kint voltatok figyeltelek titeket. Katsumi folyton anyának hívott.
Izunak hívott.
Nekem nem úgy tűnt.
Lehet nem hallodtad csak a szájáról olvastál de Izu-nak szólított!-mondtam egy profi hazugságot amivel a színészeket is megszégyeníteném.
Oh lehet.-mondta majd témát is váltotam.
Neked van tesód?
Nincs.
Oh az rossz lehet.
Nem annyira. Legalább nem zaklatja még ő sem anyámékat meg nem mondana rólam hazugságokat.
Ezt honnan veszed?
Tudom milyen ha mindenki fel néz rád gyerekként. Túl bele éled magad abba a szerepbe hogy,milyen menő vagy gyerekként. Aztán meg. Túl nagyra képzeled magadat másokhoz képest és el kezded őket a földbe tiporni.-mondta.
Nekem is volt egy ilyen gyerekkori barátom. Folyton kiállt másokért de azért ő is szeretett bunyózni. Aztán meg...-mondtam volna tovább de nem jött ki szó a számon.
Mi történt?
Semmi hagyjuk inkább menjél a saját dolgodra.-mondtam de nem akart el menni.
Nem megyek amíg el nem mondod!
Elment.-mondtam majd sikerült az utolsó szekrényt is össze szerelnem így fel állítva toltam is a helyére és kész is lettem.-kész is vagyok márcsak a fekete fehér rózsaszín szőnyeg kell utána meg megyek is sütit sütni a többieknek!-mondtam el mosolyodva és egy virágot meg fogva akartam volna fel rakni de nem értem el a polcot ezért próbálkoztam lábujhegyen is de akkor sem ment.
Várj segítek!-mondta Katsuki amire válaszoltam volna de ki vette a kezemből a növényt és csípőmbe markolva tette is fel.-így jó lesz?-kérdezte de háttal voltam neki full vörös fejjel.-Brokkoli!!-mondta de nem válaszoltam így maga felé fordított-válaszoljál már!-mondta kicsit idegesen de ahogy rám nézett egyből le blokkolt.
J...jó lesz úgy!-mondtam dadogva. Istenem ez így nem lesz jó! Ő utána még senkit sem csókoltam meg eddig de nem is akarok rajta kívűl!!!
Ha el mondok egy titkot akkor el mondod miért volt fontos neked az a gyerek?-kérdezte amire nemmel ráztam a fejemet de állam alá nyúlva emelte fel a fejemet és nézett mélyen a szemeimbe-kérlek Izuku...-mondta majd hajolt volna ajkaimra de el kezdtem sírni és elhajtani a fejemet.
Sajnálom de nem megy!!!