A titok

15.

Sikeresen el vittem Katsumit a suliba majd amikor mentem a koliba vissza akkor eszembe jutott valami. Amikor beszélgettünk a szobájában miközben depiztem meg kérdeztem ugye,hogy Katsuminak,hogy hogy ugyan olyan a képessége mint nekem amire ezt a mondatot mondta asszem...
Több képessége van úgy mint nekem meg az apámnak volt ameddig meg nem halt.
De... Nem úgy volt hogy az apja meghalt?

Midoriya Izuku:💚🐰

Amikor fel kelltem egy ismeretlen szobában voltam. Emlékszem hogy Bakugo szobája nem így néz ki szóval egyből fel is kelltem és ki néztem az ablakon.
Ez a koli...-mondtam ahogy megláttam az udvart. Kicsit megkönnyebbülten ám feszülten vissza ültem az ágyra és ekkor vettem észre a melledtem lévő papírcetlit.

Jó reggelt brokkoli!
El viszem Katsumit a suliba szóval majd egyszer jövök!
Ölelés Katsuki!

Ezek szerint akkor Katsuki szobájában vagyok.-mondtam és ekkor ki is nyílt az ajtó és pont az említett jött be rajta.
Nem úgy volt hogy az apád meghalt?-kérdezte idegesen.
De. De miért...
Oh...értem....-mondta nyugodtabban és le ült mellém majd magához ölelt.
Mi a baj Katsuki?
Semmi. Csak nincs kedvem beszélgetni senkivel sem.
Akkor velem sem igaz?-kérdeztem oldalra nézve.
De. Veled van kedvem beszélgetni mert te legalább megértesz.-mondta és puszilt meg.
Ugye tudod hogy még mindig őt szeretem?
És azt hogy én meg téged szeretlek?-kérdezte mosolyogva amire tuti hogy elpirultam nem is kicsit.-De jól van. Ha már nem őt szereted akkor én itt leszek és el fogom nyerni a szerelmedet! Nehogy azt hidd véletlenül,hogyha szabad leszel akkor el engedlek csak úgy!-mondta komoly arccal rám nézve amire akaratlanul is el kezdtem nevetni.-Na most mit nevetsz?!
Ha végre kihal a szerelmem iránta akkor csakis te leszel a következőm nyugi!-mondtam rá mosolyogva amire szorosan magához ölelt és fejét nyakhajlatomba nyomta.
Istenem ilyenkor annyira megcsókolnálak...-súgta amire még vörösebb lettem de ezt a szép pillanatot is csakis a telefonom csörgése zavarta meg. El vettem az íróasztalról mert valahogy ott volt majd ahogy el olvastam a nevet kinyomtam de rá pár perc után megint csöngeni kezdett.
Ki az?-kérdezte.
Csak egy régi ismerősöm.
Akkor beszélj vele...-mondta amire fel is vettem.
Szia.
Nemsokára kész lesz a tervem! Már csak 1 valami kell hozzá tudod?
Oszt? Engem nem érdekel a te rohadt terved!-mondtam majd ki is nyomtam.
Ennyire utálod az ismerőseidet vagy csak ezt az egyet?
Mindkettő.
Oh értem. Amúgy nem vagy éhes?
Nem annyira.
Van kedved akkor valamit csinálni?
Nagyon nincs.-mondtam.
Film? Vagy...valami más?-kérdezte perverzen rám mosolyogva mire paradicsom vörös lett az arcom.
Nem!-mondtam amire el kezdett nevetni.
Gyönyörű a mosolyod...-mondtam ki hangosan is véletlen.
Mondjad még egyszer! Nem hallodtam!-mondta ő is vörös fejjel,de csak el kezdtem rázni a fejem.
Nem! Nem mondom ki még egyszer!
Mhhh de tudom akkor is,hogy mit mondtál.-súgta fülembe mire kopogtak.-MI A FASZOM VAN MÁR?!-kiabálta Katsuki idegesen amire az ajtó kinyílt és bejött rajta Kirishima.
Asszem meg zavartan valamit...
NEM!-mondtam és másztam ki Katsuki öléből mert eddig ott ültem.
Jól van akkor megnyugodtam!-mondta Kiride így is elpirult.
Mondjad mit akarsz mert fontos dolgunk van a brokkolival nem is kicsit!
Nem vagyunk még együtt ugye tudod?-kérdeztem komoly arccal rá nézve de sunyin el mosolyodott.
"Még"-mondta de Kirishima egyből el is kezdett nevetni nem is kicsit.
Jaj istenem meghalok!!-mondta nevetve és ült le Katsuki mellé.-Na de Midoriya...-nézett rám utána komoly tekintettel-Hogy vagy?
Lelkileg vagy testileg?
Testileg meg lelkileg is.
Testileg kicsit a sebeim fájnak Iida miatt de lelkileg meg...nehezen.-mondtam valami válasz féleséget.
Értem. Amúgy ha kell valami akkor csak szólj.
Rendben.-mondtam ásítva mert nagyon álmos voltam így Katsuki vállának dőlve aludtam is el pár perccel később.

Oi! Izuku!-keltett fel valaki amire ki nyitottam a szemeimet de alig láttam valamit a szememben lévő könnyektől.-Na végre hogy fel ébredtél! Lassan végy levegőt oké?-mondta a hang, mire próbáltam lassan venni és ez sikerült is így már láthattam ki az aki segített fel kellnem.
Jobb?-kérdezte rám mosolyogva.
Igen köszönöm Katsuki!-mondtam és én is mosolyodtam el.-Mennyi az idő?
Délután négy.
Katsumi?-kérdeztem amire csönd lett én pedig fel ültem és idegesen rá néztem-Hol van Katsumi?!
Nem úgy volt hogy ma 10 órája lesz?-kérdezte sokkos hangon.
Bazdmeg! Szerinted egy elsősnek adnak 10 órát tanulásra?!
A tanár ezt mondta nekem amikor kérdeztem, hogy mikor jöjjek érte... Furcsáltam is de azt mondta,hogy napközi után lesz egy kis hegedű órája még Katsumival aztán meg...
Katsumi nem tanul hegedűzni! Ő kiválóan tud a képessége meg az esze segïtségével is! Nem kell neki órákra járnia ez miatt...-mondtam sokkoltan-Hogy nézett ki a tanár?
Világos kék haj és sötétkék szemek.
Nincs is olyan tanára!
Azt mondta,hogy új tanár!-mondta Bakugo amire elő vettem a telefonom és fel hívtam az igazgatót.
Jó napot! Midoriya Izuku vagyok!
Jó napot tudom kicsoda. Emlékszem a pénteki esetre.
Igen tudom és sajnálom de nem vettek fel egy világoskék hajú sötétkék szemű tanárt mostanság?
De igen és kértem is,hogy beszéljen magával az órarénd változtatásában amit tegnap tettünk meg.
Rendben ez lényegtelen jelenleg! Hol van Katsumi?!-kérdeztem idegesen.
Haza küldtem délelőtt mert rosszul volt. Nem ért haza vagy valami baj történt?-kérdezte mit sokkot kaptam.
Nem. Nem ért haza. A tanár reggel azt mondta a barátomnak aki vitte Katsumit,hogy délután négytől hegedű órája lesz vele de erről semmi információt sem kaptunk...
Akkor azonnal szólni kell a hősöknek!-mondta.
Szólok is nekik!-mondtam majd raktam le és Katsukira néztem.
Mi történt?-kérdezte aggódva.
El tűnt.-mondtam sokkos állapotban majd álltam fel és rohantam ki a szobából onnan pedig lentre a nappaliba.
Hol van a Sensei?!-kérdeztem amire a többiek csak a vállukat rántották meg.-AZT MONDTAM HOL A SENSEI?!-kérdeztem már ordibálva.
A..a...o...osztályte...teremben....-mondta dadogva Mineta majd oda is teleportáltam rögtön és benyitottam.
Sensei!
Midoriya?!
B..baj van!-mondtam dadogva.
Mi történt?
Katsumi eltűnt!