A titok

28.

Hangok. Semmit nem értek belőlük de hallom őket. Kettő valaki beszélget. Nem! Többen is vannak körülöttem. Erőtlenül nyitottam ki a szemeimet és néztem körbe de amit láttam az meglepett.
Felébredt Bakugo!-mondta asszem Sero majd aztán már szó szerint lélegezni sem volt helyem,mert mindenki körém gyűlt.
Apa!-mondta sírva egy kislány majd nagy erővel rám ugrott.-Apa! Jól vagy?-kérdezte sírva.
Nyugodj meg Katsumi. Igen jól vagyok!-mondtam majd adtam fejére egy puszit.
Tényleg jól vagy?-kérdezte Kirishima. Ahogy látom csak Kiri, Pikachu, Sero Mina és Jiro vannak itt szóval megúztam.
Ja. De amúgy kinek a szobájában vagyok?-kérdeztem.
Az enyémben!-mondta Pikachu.
Ugye nem az ágyadon fekszem?-kérdeztem sokkoltan.
Öhm de. Miért?-kérdezte amire fel is álltam hírtelen és inkább egy székre ültem.
Úristen! Most kom abban az ágyban fekszem amiben szoktatok Kirishima-val ba....-folytattam volna de Mina befogta a számat.
Bakugo! Gyerekek is vannak itt!-mondta idegesen Mina amire csak pislogni tudtam.
Katsumi gyere csak ide!-mondtam neki mikor Mina elengedett mire a kicsikém hozzám jött én pedig befogtam neki a fülét-Most kom abban az ágyban feküdtem amiben szoktatok baszni?!-mérdeztem hol Kirishimara hol pedig Kaminarira nézve.
Öhm nem abban szoktunk hanem az enyémben.-mondta Kirishima.
OMG! Megvolt az első?! Ilyen korán?-kérdeztem kiakadva amire a többiek csak néztem engemet-Most mi van?
Te biztos az a Bakugo vagy aki mindenkit utál?
Eddig sem utáltam senkit sem. Na jó kivéve pár embert de azt hangosan szóvá is tettem.-mondtam szemeimet forgatva.-Na de ilyen korán?-kérdeztem ismét.
Öhm...-mondta Kirishima pirultan amire Pikachura néztem aki,mint most is piros volt.
Tuti Kiri volt felül!-mondtam elmosolyodva perverzen. Na jó lehet tényleg valami bajom van.
Na jó inkább kiviszem Katsumit!-mondta Jiro majd meg is fogta a kislányt és már mentek is kifelé Minaval.
Én mindent tudok!-mondtam elmosolyodva a két fiúra nézve.
Istenem inkább menjél ki vagy bárhová csak hagyj minket békén!-mondta Kaminari majd ki is lökött az ajtón én így el is mentem le a nappaliba Tv-ni meg valamit enni.

👤:

Csak feketeség. Semmi hangot nem hallok. Érzem,hogy megvagyok kötözve. Próbálok kiabálni de semmi hang nem jön ki a torkomon. A kötelek túl esősek. A képességem meg nem tudom használni. Nagyon nagy a csönd és semmit nem látok. Hírtelen nyílik az ajtó és belép rajta valaki.
Ahogy látom már ébren vagy! Nagyon jó!-mondja egy ismeretlen mély férfi hang majd hallom ahogy közeledik felém-Most elviszlek, nem kell félned. Nem foglak bántani!-mondja majd hírtelen kilöki alólam a széket így én felborulok azzal együtt.-Mostpedig kelj fel!-mondta ellentmondást nem türő hangon mire én csak tovább ülök a földön-AZT MONDTAM KELJ FEL BAZDMEG!-ordibálja majd rúg belém egyet ami miatt elcsúsztam a falnak,ami a másikat adta oldalról. Egyből tettem is amit mondott így felálltam. Lánc csörgését hallodtam majd hírteken a nyakamon valami csattant. Próbáltam volna kitapogatni de kezeim a hátam mögé voltak kötve. Nagyon hideg tárgy volt a nyakamon ami hírtelen megrándult így elkezdtem előre menni.-Nehogy megpróbálj menekülni vagy rossz vége lesz!-mondta amire inkább csöndben követtem is tovább.

Már egy ideje mentünk amikor is éreztem,hogy megáll az illető.
Mennyit is kapok érte ha sikerül?-kérdezte a férfi.
Megkapja őt és a kislányt is!-mondja egy másik hang.
Azt a kislányt?-kérdezte a férfi ismét.
Igen! Azt a kislányt!-mondta a másik boldogan.
Rendben! De ha nem sikerül...akkor?
Tudja mit teszek!-már idegesen mondta.
Rendben! Akkor majd minden héten jövök!
Ajánlom is! Ha pedig nem akkor pedig...
Igen tudom uram! Akkor viszlát 1 hét múlva!-mondta majd egy kis csönd-Te pedig gyere velem!-mondta majd rántotta meg a láncot amire már mentem is utána.

Bakugo Katsuki:💣💥

A karom iszonyatosan fáj. Lehet túl mélyre vágtam. Na jó. Nem lehet hanem biztos! Na de mindegy inkább hagyom is. Felmentem Deku szobájába majd az ágyára lefeküdtem és elaludtam pár perc után.

Kopogásra kelltem amire kinyitottam az ajtót és Katsumi megölelt.
Minden rendben kicsim?-kérdeztem átölelve apró testét.
Rosszat álmodtam!-mondta sírva ami meglepett hisz ő nem szokott rosszat álmodni. Egyből eszembe is jutott az az emlék amikor ezt mondta Deku valamelyik osztálytásunknak a nappaliban.

Nagyon rossz volt!-mondta Katsumi Izukut ölelve aki szint úgy a lányt ölelte.
Ennyire rosszul érinti egy rémálom?-kérdezte melledte Tokoyami amire kicsit meg ijedt láthatólag.
Ez neki az első.
Az első?-kérdezte kikerekedett szemekkel.-Eddig egy sem volt neki?
Nem. Én vagyok inkább az a típus aki rosszakat álmodik többször is szóval ő nyugtat le engemet nem pedig fordítva-mondtam idegesen.
Oh értem...-mondta Tokoyami

Mondjuk eddig csak 1-szer volt Katsuminak ilyesmi de mindegy is.
Nem kell félned jó? Apa itt van és vigyáz rád!-mondtam miközben lefektettem óvatosan az ágyba és ráterítettem a takarót.
Rendben.-mondta majd az egyik plüsst ölelgetve el is aludt, elég hamar.
Hallkan felálltam mellőle majd mivel nem volt más ötletem így lementem a nappaliba.
Ahogy leértem a többiek vizslató tekintetével találtam magamat szembe. Nem nagyon foglalkoztam velük így el is mentem csinálni magamnak egy szendvicset és az asztalhoz leülve kezdtem el nyomkodni a telefonom miközben ettem.

👤:

Amikor megállt előttem a férfi én is megálltam. Hírtelen lökött be egy szobába. A földre estem és a fejemet is bevertem elég súlyosan.
Kelj fel!-mondta parancsolóan mire tettem is amit mondott. Felálltam amire elkezdte húzni a láncom. Csak követtem de alig pár méter után megállt és hangos zörgések léptek be a szobát. Hírtelen csönd lett ismét majd valaki levette rólam a szememet eltakaró anyagot.
Ki maga?!-kérdeztem idegesen a férfire nézve aki bár magasabb volt nálam de így sem ijesztett meg. Annyira...
A gazdád,és az orvosod is egyben!-mondta elmosolyodva.
Nem kell orvos,és nem vagyok egy kibaszott állat,hogy gazdám legyen!-mondtam ugyan olyan idegesen de hírtelen megnyomott egy készüléket ami miatt elektromosság rázott meg pár percig. Csendben tűrtem a fájdalmat amíg végül fel nem adta.
Látom jól tűröd a fájdalmat!-mondta egyre jobban mosolyogva-Vajon ha hozzám kerül a kislány akkor ő is így fogja bírni?
Milyen kislány?!-kérdeztem.
Majd meglátod. Ha túléled!-mondta mosolyogva majd rám zárta a szoba ajtaját,engem egyedül hagyva a sötét és hideg szobában.