A titok

44.

Midoriya Katsumi:😇😈

Ismét hetek teltek el. Nemtudom még mindig,hogy miért vagyok itt de senki sem mond nekem semmit sem. Eri-chan már a szobámban lakik de ahogy látom még mindig kísérleteznek rajta. Lehet,hogy az én sorsom is ez lesz majd? A karkötő azóta párszor még világított amit jónak veszek de még mindig nem tudok innen kijutni. Talán várnom kellene,nem? De azt se tudom,hogy keresnek-e vagy nem.
Villany oltás!-mondja a nő majd lekapcsolja a villanyt utána pedig elmegy. Eri már rég alszik így egy lámpát elő keresve kezdek el olvasni. Minden héten kapok új könyveket 5 darabot de kettő nap alatt az összeset elszoktam olvasni. Most is egy olyan könyvet olvasok amit párszor már olvastam, de nem lehet ezt a könyvet megúnni. Hírtelen a szellőző felől fura hangokat hallok aztán észre veszek kettő fehér pontot amik világítanak.
Van ott valaki?-kérdeztem amire eltűnt a kettő pötty. A napokban egyre többször szoktam látni azt a kettő fehér pontot. Néha egy fehér vonalat is látok ami ilyesztően mosolyog rám. Mostmár tudom milyen ha rosszat álmodik valaki. Csak az álomban van és nem a valóságban. A villany elkezd pislákolni ahogy a karkötő is majd aztán a körte szét durran. Eri szerencsére nem ébred fel de nekem a kezembe bele szúródott egy üvegszilánk.
Áu!-mondtam amire hírtelen megláttam a sarokban egy fekete alakot fehér szemekkel és szájjal. Ő az. Most is engem figyel ahogy szokott. A karomból elkezd vér csorogni ő pedig egyre közelebb jön. Valamiért nem félek tőle ezért a kezemet felé nyújtva hagyom,hogy hozzám jöjjön.
Ki vagy?-kérdeztem amire kicsit el lök így az ágyra esek. Ahogy le ül mellém úgy én felülök majd rá nézek.-Tudsz beszélni?-kérdeztem meg. Elkezdte rázni a fejét.-De érted amit mondok?-most bólogatott.-Te honnan jöttél?-kérdeztem amire fel mutat.-Fentről?-megint csak bólogat.-Mi van fent?-kérdeztem.
É...ég.-mondja dadogva. Hangja elég mély és rekettes de azért próbál válaszolni.
Odafent van az ég?-kérdeztem.
N...nem!-mondja de azért bólint.
Ha igen akkor kell bólintani ha nem akkor meg rázni kell a fejed. Érted?
I...igen!-mondja bólogatva és elmosolyodik. Ijesztő.
A föld alatt vagyunk?-kérdeztem.
Igen.-mondja mostmár jobban a szót.
De te ki vagy?-kérdeztem ismét amire megragadja a karom és hírtelen kihúzza belőle a szilánkot. Azt hittem ordítani fogok a fájdalomtól de semmit sem éreztem. Tenyerei közé fogta a kezem majd becsukta a szemét. A tenyerei elkezdtek pirosan világítani aztán eldőlt az ágyon.
Hé!-mondtam a lénynek de meg se moccant. Hallodtam,hogy valaki jön a szobám felé ezért egyből elkezdtem gondolkozni. Megfordítva a fura lényt löktem le az ágyamhoz majd begurítottam alá. Gyorsan magamra húztam a takarót majd utána be is jött valaki. A villanyt próbálta felkapcsolni de nem sikerült neki.
Oh franc! Mivan már ezzel?!-kérdezte idegesen a nő aztán elment. A lény kibújt az ágyam alól majd mellém ült.
Rossz.-mondja az ajtó felé mutatva.
A nőre gondolsz?-kérdeztem.
Igen!
De miért rossz?-kérdeztem értetlenül.
Vizsgálat,halál, felszín,ég!-mondja a szavakat de nemtudok rájönni,hogy ez mit akar jelenteni.
A nő vizsgálatokat végzett rajtad?-kérdeztem amire bólintott-De mit jelent a halál?
Halál!-mondja magára mutatva.
Meghaltál?-kérdeztem.
Igen!-mondja amire el kezdenek forogni a kis fogaskerekek az agyamban.
Hogyan?-kérdeztem amire a szekrény felé mutatott ahol egy üveg pohár volt.-Vízben?-kérdeztem mire bólint-De,hogy jutottál a felszínre?-kérdeztem ismét. A kuka elkezdett lebegni majd aztán le esett a földre.-Kuka?
Igen!
Hogy kerültél a kukába?
Halál!
Az egyik kísérlet során vízbe fulladtál aztán a kukába dobtak a felszínen?-kérdeztem azt ami nekem logikusan hangzott valamennyire.
Igen!-mondja de megint az ágy alá bújik.
Miért vagy ébren?-kérdezi a nő értetlenül az ajtóban álva.
Láttam valakit elmenni az ajtónál...-mondtam ijedten.
Merre?-kérdezi.
Arra-mondtam és mutattam abba az irányba ahonnan jött.
Megnézem oké? Maradj itt!-mondja szogorúan.
Rendben.-mondtam ő pedig elment.
Menni! Te,én,ő!-mondja az ágy alól kimászva a lény és magára, rám majd végül Eri-chanra mutat.
De elkapnak minket!-mondtam de nem törődve azzal amit mondok felemelte Erit és a kezembe adta.
Sietni! Én...vigyázni rátok!-mondja magára mutatva és elindul kifelé. Egyből elkezdem követni a lényt aki elég gyorsan megy előttem így szóltam is neki.
Kérlek kicsit lassabban mert nem tudok így futni.-mondtam ő pedig lelassított.-Mi a neved?-kérdezek ismét amire a kezére mutat.-164? Ez a neved?
Igen. Neked mi a neved?-kérdezi.
Midoriya Katsumi.-mutatkoztam be de egyből elcsuklott a hangom mert előttünk emberek jöttek. A szörny mögé bebújva megyünk előre úgy mintha észre sem vennének minket. Simán elsétálunk egymás melledt az emberekkel...
Miért nem vettek észre minket?-tettem fel a kérdést.
Erő!-mondja mosolyogva a szörny aztán hírtelen eltűnik előlem.
Képesség! Már értem!-mondtam egy kis gondolkozás után.
Igen!-jelenik meg ismét.-Siessünk!-mondja megragadva a kezem és megint elkezdünk futni. Hirtelen elkezdett minden pirosban világítani. Riadó van.
Keresnek minket!-szóltam a lénynek aki megállt és előre ment pár lépést.-Mit csinálsz?
Kiút!-mondja aztán elkezd remegni a föld és minden ajtó kinyílik ahonnan emberek szaladnak ki. Ez után a lény felett egy hatalmas lyuk keletkezik ami egyenest a felszínre vezet.-Siess! Menekülj! Én, megmenteni, többi embert!-mondja felfelé mutatva majd magára.
Rendben! Vigyázz magadra!-mondtam de eszembe jutott valami-Várj!-szóltam a lény után aki hátra fordult és rám nézett.-Ezt lebirod szedni?-kérdeztem a karperecre mutatva ami miatt nemtudom használni a képességemet.
Igen!-mondja és már le is esnek rólam.
Köszönöm még egyszer!-mondtam ő pedig mosolyogva el is rohant tovább. Képessém használva egyből fel is lebegek a felszínre ahol egy házba elbújok az emberek elől. Remélem itt nem találnak majd meg minket.
Kaja...-hallok meg egy hangot magam mögül amikor az egyik szekrénybe másznék befelé, aztán egy kar megragad és magával ránt.
Engedj el!-mondtam a lényre nézve idegesen de csak erősebben szorította a karomat.
Kaja!-mondja ismét a fura szörnyeteg s próbál meg harapni, de nem sikerül neki hála a karkötőnek ami miatt már a földön fekszik.
Katsumi-mondja ijedten a kislány akit a szekrénybe raktam.
Nem kel félned Eri-chan! Megvédelek kerüljék bármibe is!-mondtam rá mosolyogva aztán vissza bemásztunk a szekrénybe és vártunk hátha alább hagynak a hangok és a zajok.

Tudom elég rég volt rész, és ezért is bocsánat! Próbálok ehhez a könyvhöz majd folyamatosan kirakni a részeket, csak hát most fog jönni a ballagás és a tanár felidegesít a sok hülyeségével, meg a többi ballagási dolog amit lehet, hogy eggyesek tudnak. Remélem mindenki megérti, hogy mi a helyzet szóval köszönöm a sok türelmet mindenkitől!
Jó éjt/reggelt/napot mindenkinek, és még egyszer köszönök mindent!