Találkozásunk

9. Levél Daniel

A reggeli órák során hiába is nèzem át és frissítgetem többször is az emailemet. Nem vár rám egy levèl Jocótól.
Teljesen megbèlyegezte a mai kedvemért. Máris tárcsázom Szebit.
- Szia bro. Nem tudod mi a helyzet Jocóval? Nem èrkezettt levèl ma tőle... Szövegelek kétségbeesetten.
- Nyugi, nyugi, nyugi biztos van logikus magyarázata. Remélem jösz suliba. Na szia. Hadarja el és lerakja.
Ahogy a van Valentin nap a messengeren és más közösségi oldalon szerelmes levelek áradata jön felèm, a velem egykorú sulis társaimtól és néhány új tanárnőmtől, mert sokan jóképűnek tartanak a suliban. De engem csak Jocó érdekel. Ránèzek az órámra ami már 8 órát mutat. A manóba elkèsek az első óráról. Gyorsan összedobálok mindent. A konyhába meglátok egy kis üzenetet.
,,Grèta nagyi rosszul van ma még valószínűleg holnap nála leszünk. A testvèreid máshol alszanak. Majd találkozunk pènz az asztalon.
Puszil anya és apa"
Az üzenet elolvasása után rögtön szaladok a buszmegállóhoz. Èpp akkor èr oda a busz amikor èn. Felszállok:
- A CBAig szeretnèk egy diákjegyet. Átnyújtom a pènzt és megvárom amèg a sofőr megszámolja.
- Ez kevès lesz kölyök mondja unottan. Hevesen elkezdek kutakodni a zsebemben, mire megjelenik egy lány.
- Mennyivel tartozik?
- 250ft
Átnyújtja, majd karonragad és 2 üres helyig vonszol, ahol leültet maga mellè. Kicsit kínosnak érzem a helyzetet, de egy szót sikerül kierőszakolnom magamból.
- Köszönöm
- Oh ugyan mindenkivel előfordul. Èn is jártam már így nem egyszer. Na de mesèlj mi nyomja a lelked. Nagyon szétszórtnak tűnsz.
- Van egy szemèly aki tetszik nekem ès minden nap beszélünk emailban. De ma nem várt tőle egy üzenet se. Èn pedig aggódom érte és ma biztos nem tudok koncentrálni majd semmire. Öntöm ki a lelkem baját és mire befejeztem már oda is érünk. Elköszönök és leszállok.
- Khm. Khm. MR. Daniel nagy tèvedèsben èl, ha azt hiszi bármikor bejöhet. Igazolatlan! Jelenti ki a technika tanárom. Őszintén egyáltalán nem érdekel a kis hegyi beszéde, ezèrt nem tulajdonítok neki nagy figyelmet.
Nagyszerű rossz kedvem van és mindenki pikkel rám. Morgok magamban. Hogy boszantsam tovább a tanárt lepacsizok az összes osztálytársaimal és leülök a helyemmre.
Ahogy a többi órán is ülök eszembe jut mára egy nagyon jó terv, ezért nagyon várom, hogy vège legyen a napnak, sajnos az összes barátom beteg, így társaságom sincs nagyon. Az utolsó 2 óra kvantum fizika ami az egyik kedvenc tantárgyam. Ezèrt szokásosan aktívan rèsztveszek az órán. Elfelejtve minden bajom. Az utolsó 20 percben megjelenik 2 rendőr a termünkben.
- Van itt egy Daniel nevű fiú? Szólal meg a magasabb.
- Igen èn lennèk teszem fel a kezem.
- Velünk kell jönnie mondja határozottan az alacsonyabb. - Nyugodjon meg semmi gond nincs. Inkább egy fontos szemèly szeretne gratulálni neked fiatalember. Teszi hozzá látva rèmült arcomat.
- Menj csak mondja a kedvenc tanárom. Én pedig holmimat összeszedve távozok a rendőrökkel. Beülünk a rendőrautóba és már rójjuk is az utcák aszfaltját sebesen. Meglepve veszem tudomásul, hogy a városháza előtt állunk meg és a bejáratot fotósok tömege árasztja el. Amint kiszállok felèm fordulnak és heves kattintgatásogba kezdenek. Amint a bejárathoz érek a polgármester asszonnyal találom szemben magam.
- Szia Daniel nem bánod, ha kèszül rólunk nèhány közös kèp?
- Egyáltalán nem
Jobbját nyújtja és a riporterek felè fordul én pedig követem a pèldáját. 3 percig így állunk aztán beinvitál.
- Most az írodámba megyünk.
Elèggè megtisztelve érzem magam. Mèg sose láttam belülről a polgármester írodáját.
- Nos ott is lesz pár fotós és rendőr, de már nem ilyen sok. Amint odaérünk heves villanások lepik el a termet. Na most igazán örülök, hogy nem vagyok epilepsziás vagy autista. Mert akkor nem bírnám ki ezeket a villódzó fènyeket.
- Nagy megtiszteltetés, hogy átadhatom neked a megérdemelt kitüntetèsedet kedves Daniel a hős tettedért és a rendőrsègnek tett segítsègedèrt. Tűz a ruhámra egy kitüntetést, majd átnyújt egy oklevelet és megismételjük nèhány kèp erejèig a kint lejátszott mozdulat sort. Mèg gratulálnak nèhányan, majd egy rendőr felajánlja, hogy hazaviszi, amit elfogadom. Hisz nincs pènzem buszjegyre, mert sikeresen otthon hagytam a pènzárcám. De persze ezt nem említem meg nekik. Hazaérve èpp kèszülnèk aludni, de eszembe jut a tervem. Ezèrt főzök kávét, lezuhanyzok, majd nèhány dolgot figyelmesen bepakolva egy táskába. Elhúzom a cipzárt és az ajtó bezárása után elhagyom a családi házat.

--------------------------------------------------------------

Van tippetek vajon miért nem írt Daniel egy ,,számonkérő  levelet" Jocónak és mi a nagy terve, amièrt összepakolt és lelèpett? Kommentben megírhatjátok a tippeteket és a következő rèszben megtudjátok.
Jó olvasást!
Cuppantok mindenkit.
Bye. 😉